Ünnepélyes keretek között áldották meg az első és második
világháborúban elesett csíkszeredai hősöknek állított jelképes
síremléket pénteken a Millenniumi és Szent Kereszt templomok közötti
téren. Számos érdeklődő gyűlt össze az emlékmű körül.
Elsőként
Darvas-Kozma József, a Szent Kereszt egyházközösség
plébánosa szólt az összegyűltekhez, emlékeztetve őket, hogy Majláth
Gusztáv Károly püspök még az első világháború idején kiadta a
rendeletet, hogy minden egyházközség jegyezze fel hősi halottainak
neveit.
Csíkszeredában azonban 1916. szeptemberében a román megszállás során
felperzselték a fél várost, többek között a kántori és harangozói lakot,
illetve a plébániát. Emiatt is nehéz volt összegyűjteni azoknak a
nevét, akik elestek az első világháborúban − jegyezte meg. Hangsúlyozta,
ahogyan a csíkszeredai első világháborús hősök neveit, úgy a második
világháborúban elesettekét sem őrizték mindeddig emlékművek, emiatt
érezték kötelességüknek, hogy ilyen módon róják le kegyeletüket a hősök
előtt. A munkálat kezdeményezője beszámolt az avatást megelőző
zarándoklatokról, gyűjtőmunkáról, és köszönetet mondott a kapott
segítségekért, az elvégzett munkáért.
Ráduly Róbert Kálmán, Csíkszereda polgármestere beszédében
rámutatott,
„Csíkország már csak olyan, hogy a nagy eseményeinek nehezen
szüli meg emlékműveit”. Erre két korábbi példát is ismertetett: az
1849-es Nyergestetői csata emlékművét 1897-ben állították fel, illetve
szintén a tizenkilencedik század végén döntöttek arról, hogy emléket
állítanak az 1764-ben történt madéfalvi mészárlásban életüket vesztett
székelyeknek − ezt 1905-ben áldották meg. Ehhez hasonlóan a világháborús
hősök emlékhelyének kialakítására is mintegy száz esztendőt kellett
várni.
A városvezető kiemelte Darvas-Kozma József elengedhetetlen szerepét
az emlékműállításban, amely most már arra figyelmeztet mindenkit, hogy a
múltunkról beszélni kell. Végezetül azt tanácsolta, hogy
ahogyan
elődeink hittek és imádkoztak azért, hogy sorsuk jobbra forduljon, úgy
napjaink emberének is hinnie és imádkoznia, hogy a sorsunk jobbra
fordulhasson.
„Történelmünk során az első és második világháború a 20. századot a
legvészterhesebb századdá tette számunkra. A történészek becslése
szerint a huszadik századi magyar népesség 10 százaléka veszett oda”
− hangzott el
Zákonyi Botond, Magyarország bukaresti nagykövetének
beszédében.
Meglátása szerint csak annak a nemzetnek van jövője, amely
felismeri, és méltó módon megbecsüli a feláldozott élet értékét. A
felejtés, a történelemmel való nem foglalkozás az önmagunk ellen való
vétség, de ahol az emberek összefognak és emlékeiket óvják, ott az élet
győz a felejtés felett − nyomatékosított.
Felszólalt az ünnepségen
Korodi Attila parlamenti képviselő is. Mint
elmondta, a megáldásra kerülő emlékhely a mai hősök munkája révén
készült el, ahol 105 valamikori csíkszeredai hősiessége előtt lehet
fejet hajtani. Csodálatosnak nevezte a napot, nemcsak amiatt, hogy
emlékhelyet áldottak meg, hanem mert nem sokkal előtte
négy erdélyi önkormányzati vezetőnek adta át a Külhoni Magyarság Díjat Semjén Zsolt, Magyarország miniszterelnök-helyettese.
Végül
Tamás József püspök, a szülőföld védelmében hősi halált halt
elődök emléke előtt rámutatott, hogy
„ezzel az emlékművel hosszú idő
távlatából megpróbáltátok hazahozni őket, hogy legalább e szent helynél
gyújthassatok gyertyát, mondhassatok el egy-egy imát érettük. Amikor
megáldjuk ezt az emlékművet, értük szól az ima, s hogy Isten őrizze meg a
békét, óvjon meg minden háborúskodástól”.
A fohász elhangzása utána a püspök megáldotta az emlékművet, a jelenlevők pedig elhelyezték előtte a kegyelet koszorúit.
Az ünnepet az egyházközösség
Gaudete kórusának énekei, diákok
szavalata és éneke, illetve a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem Népzene
tanszéke tanárának és diákjának muzsikája tette még meghittebbé.
székelyhon.ro
Ajánló:
http://morfondir.ro/blog/2016/11/15/emlekezzetek-kuzdjetek-es-bizzatok/
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése