Az alázatos szeretet himnusza - a jóban és rosszban egyaránt az Isten szeretete jön felénk, és csak úgy lehetünk gazdagok, ha elfogadjuk, és mi is adjuk magunkat a szeretetben.
Az
ószövetségi kinyilatkoztatás lényegének a Tízparancsolatot tartották, amelyet
Isten a Sínai-hegyen hirdetett ki. Ennek megtartása körül már kezdetben gondok
voltak. Később a próféták keményen bírálták a lélek nélküli vallásosságot, a
puszta rítust.
Mivel Isten boldoggá akar tenni bennünket, ezért Fiát a szeretet
alázatában küldte hozzánk, amely felemel, nemessé tesz, kivirágoztatja
életünket, kiteljesíti személyiségünket. Istenünk alázatos szeretetre hív,
nemcsak szóval, hanem elsősorban tettel: maga kezdi az alázatot, ő maga ajánlja
magát alázatosan szeretetünkbe, hogy magával ragadjon minket ugyanilyen
alázatos szeretetbe. Mert ez az egymásért élő, egymást elfogadó szeretet Isten
belső boldogsága a Szentháromság életében, és ez a magatartás teremhet
boldogságot a mi szívünkben is. Ő pedig számos tanítást ad, az alázatos
szeretetről. A nyolc boldogság pedig az alázatos szeretet himnusza. (Mt
5,1-12a) Ez az, amit az Újszövetség, az Istenországa támaszt, vagyis alázatosnak,
embernek kell maradni. Alázatosnak lenni tehát annyi, mint elfogadni Isten
felkínált szeretetét, és cserébe a magunk szolgáló szeretetét ajánlani. Jézus a
Hegyi beszédben mondta el a keresztény tökéletesség lényegét, ami az
istengyermeki lelkület kialakításával kezdődik – elfogadom Isten felkínált
szeretetét –, és az erények gyakorlásán nyugszik, vagyis a magunk szolgáló
szeretetét adjuk. Mindezt nem parancs, hanem vonzó hívás formájában közölte.
Eljött már az Istenországa javaival, kincseivel, de ezeket csak az tudja
befogadni, akiben megvan a megfelelő lelkület. Másképp fogalmazva, az isteni
Szeretet a világban, az emberekben, az adottságokban ajánlja magát nekünk,
tehát ezekben kell is elfogadnunk őt. Erről beszél a nyolc boldogság.
Nyolc boldogság-hegyi templom |
Első
helyen a lélekben szegényeket említi. Jézus nem az anyagi szegénység állapotát
mondja boldognak, hanem azt a belső magatartást, azokat akik alázatosan
megnyitják lelküket az isteni Szeretet végtelen gazdagságára. Amikor az ember
elismeri, hogy nem elegendő önmagában a boldogsága eléréséhez, ezért Istenbe
helyezi bizalmát. Istenre rá vagyunk utalva. Szegények vagyunk, akik élhetünk,
ha ő megszán bennünket. Ennek ellentéte az önelégültség, a kevélység, a magában
bízó lelkület, csak a szellemi tudásra vagy az anyagi javakra való támaszkodás.
A
szomorúak, akik az élet megpróbáltatásait viselik, vállalják azt is, ami miatt
sírni kell, és egy pillanatra sem vonják kétségbe Isten atyai szeretetét.
A
szelídek, akik nem akarnak maguknak erőszakos eszközökkel jobb helyzetet teremteni,
s nem akarnak leigázni másokat. Nagyobb igazságosságra, életszentségre
törekszenek. Lemondanak a bosszúállásról és Istenre hagyják, hogy megfizessen
kinek-kinek cselekedetei szerint.
Az igazságra éhezők és szomjazók, akik Isten
megismerését és szeretetét tartják a legtöbbre, a teljes emberi (természetes és természetfölötti)
értékgazdagság kibontakozását.
Az irgalmasok, akik meg tudnak bocsátani, és
együtt tudnak érezni szenvedő embertársaikkal és erejükhöz mérten enyhíteni is
akarják szenvedésüket.
A tiszta szívűek nem elégednek meg a külső látszattal,
hanem a szándék tisztaságát mindennél fontosabbnak tartják. Akiknek lelkét nem
homályosítják el szenvedélyek és bűnök, hogy megértsék Isten dolgait.
A
békességszerzők azon fáradoznak, hogy elsimítsák az emberek közt felmerülő
ellentéteket. Ők, akik Istennel és önmagukkal szeretetben élve, útjukon
mindenütt békét vetnek.
Boldogok, akik üldözést szenvednek az igazságért, az
evangéliumért, és azt Jézushoz hasonló lelkülettel viselik, mert részük lesz a
dicsőségben.
Ezekben a „boldog” emberekben van egy közös magatartás, az
alázatos lelkület, amely alkalmassá teszi őket Isten országára: az Isten felé való nyitottságuk. Ezek az
emberek egyedül Istenben bíznak és színelátására vágynak.
Jézus meghív, hogy a
nyolc boldogság útján alázatosan kövessük őt, bármilyen legyen a sorsunk, hogy
boldoggá tegyen bennünket. Az erények gyakorlása által megadja a kegyelem
mellett az erkölcsi emelkedettség tudatát, s ezzel is besegít a boldogok, a
kiteljesedett életűek sorába.
D-K.
József
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése