A magyar labdarúgó válogatott 2016. június
22-én a portugálokkal játszott. A színvonalas játék eredménye 3–3. E
mérkőzésen, sok évtized után, a poraiból feltámadt magyar csapatnak szurkolhattunk.
Mind a három vezető gól fokozatosan felrázta a nézőket és a nemzetet. A
háromszori lelkes örömujjongást a játék végén is öröm kísérte. Örvendeztek a
fiúk, örvendezett Bernd Storck szövetségi kapitány és örültek a nézők is.
Kellenek az öröm pillanatai, kellenek az örömujjongások. A szülők, a tanárok, a
mecénások is hasonlóan örvendeznek gyermekeik, tanítványaik, támogatottjaik
sikerén. Ezzel kapcsolatban kérdezhetjük, hogy örvend-e a Teremtő az emberek
sikerén? A kérdésre visszakérdezhetünk: mit is tartunk sikernek?
A Magyar Értelmező Kéziszótár szerint: „1. A
siker valamely tevékenység szerencsés kimenetele, jó eredménye. 2. Alkotással,
magatartással kivívott tetszés.” A jó eredmény emberhez méltó cselekedetet
jelent, amiben benne van a becsületesség, a munkaszeretet, a megbízhatóság, a
jószívűség, a megértés – minden ami a teljes emberhez tartozik. Isten a jó
eredménynek biztosan örvend, akár
csak a jó szándéknak.
Most szóljunk Isten öröméről, ahogy azt Ő mondja nekünk: „Az Úr így szolt
hozzám: A szolgám vagy, benned fogok
megdicsőülni!” (Iz 49,3. 5-6) Szolgám vagy, azaz teremtményem vagy,
gyermekem vagy, tanítványom vagy, támogatottam vagy, életem része vagy. A „benned fogok megdicsőülni” – több mint
egy sikeres vagy győztes személy mellett díszelegni. A Biblia szerint azt
jelenti, hogy az embert betölti Isten dicsősége, az Isten jelenlétét kísérő
fény és ragyogás, mely kiárad személyekre és dolgokra. Mivel minden dicsőség egyedül
Istené és tőle származik, az ember számára a megdicsőülés az Isten
színelátására megérkezés, tehát a mennyország állapota. A szolga, akihez az Úr
szól, a Messiás, akit méltán nevez Izraelnek, azaz „az Úr harcosának”. Ezután
maga a Messiás mondja, hogy Isten már anyám méhétől választottjává tett, hogy
hozzávezessem szövetséges népet. Sőt „a nemzetek világosságává teszlek, hogy
üdvösségem eljusson a föld határáig.” Izaiás próféciája Jézus Krisztusban
lett valóság. Ő hozott szabadulást és üdvösséget minden népnek. Ő lett a világ
világossága. Őt elsőként Keresztelő János ismerte fel. (Jn 1,29-34) Jánosnak
előzetes ismerete volt őróla, akinek utat kellett készítenie az emberek
lelkében. Isten, aki meghívta, közölte vele: „Akire látod, hogy rá száll a
Lélek, és rajta marad, ő az, aki Lélekkel keresztel. (...) Én láttam és
tanúskodom arról, hogy ő az Isten Fia!” Személyes hitét erősítette az Atya
szózata is. Jézusba vetett hit által részesültünk kegyelemben és békében. (1Kor 1,1-3) Isten szolgálatára
vagyunk hivatottak, ezért életünk nem merülhet ki csak evilági gondokban.
„Íme, az Isten Báránya, aki elveszi a világ
bűneit!”
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése