Erős voltál,
Magyarország,
Jó szerencse ragyogott
rád,
Hatalmasabb
mindeneknél,
Dicsőségben
tündököltél,
Ékességben,
gazdagon.
Birodalmad nagy
volt, tág volt,
Derekas volt
sok királyod,
Bajnokaid
vitézsége,
Tenger néped
volt és béke
Mindegyik
határodon.
(Ismeretlen
költő a 13. századból. Vas István fordítása)
Középkori nemzeti krónikáink, történetíróink a magyarság hun eredetét
vallották, s az Árpád-féle honfoglalást a „magyarok második bejövetelének”
tartották. Ezen kívül meg kell említeni, hogy külföldi forrásokban is van
utalás a kettős honfoglalásra, így például az orosz őskrónika említi a fekete
és fehér magyarok különböző időpontokban való beköltözését a
Kárpát-medencébe. Vámbéry Ármin azt
állította, hogy a magyarok akár Attila zászlói alatt is harcoltak. Nagy Géza
több mint 70 évvel László Gyula előtt megfogalmazta, hogy a magyar törzsekből
már 670 táján bejöttek, sőt már 568-ban az avarokkal. Engel Pál történész a
székelyeket azonosította a 670 táján bevándorolt késő-avarokkal (trium generum siculorum). Azt Györffy
György is megfogalmazta, hogy a „griffes-indás” kultúra magyar népességet
takar. Viszont az időrendi sorrendet régészeti megalapozással László Gyula
állította fel. Tanítványa, Bakay Kornél azt is mondja, hogy a Kárpát-medencében
magyarul beszélő népek éltek már évszázadokkal az Árpád-féle honfoglalás előtt
is.
A másik fontos ismeret, hogy a magyar törzsek korán kapcsolatba kerültek a
kereszténységgel. Pippin
frank király, a 796-os hadjárat sikeres befejeztével, útban haza felé,
elérkezettnek látta az időt, hogy a meghódított avar területeket (Lajta és
Kőszeg-hegység térségét) térítési körzetekre ossza, amit azután Nagy Károly
803-ban Regensburgban, midőn a pannóniai hunok (avar-székelyek) és szlávok hódolatát fogadta, ünnepélyesen megerősített.
Az avar-székelyek kagánjáról tudjuk, hogy már 805-ben, amidőn Nagy Károly előtt
megjelent, keresztény volt és Tódornak hívták. Ennek utódát a Fischa folyóban
keresztelik meg, és az Ábrahám nevet kapja. A Fischa folyó neve tovább él a
Kolozs megyei Székelyjó melletti Viság település és folyó, valamint Csíkban a
Fisák folyó nevében. Ábrahám neve pedig a hat székely nemzetség (hadcsoport)
egyike. Erdély
birtokbavételekor a székelység csatlakozott a magyarsághoz és vele együtt ment,
annak szálláscsinálója volt. 1003-ban Gyula legyőzése után, Erdőelvi Zoltán
első vajda a latin rítusú székelyekre támaszkodik István király Erdély feletti
hatalmának és egyházi szervezetének kiépítésében. Ekkor a székely népterület a
mai Szászvárostól hosszú sávban húzódott kelet felé az Olt-kanyarig, észak felé
pedig a Marosig.
A
honfoglalás előtt, Árpád magyarjai közt a kereszténység híveket tudott szerezni.
A magyar urak, fejedelmek, pogányságuk ellenére, mély tiszteletet éreztek a keresztény
szerzetesek, püspökök iránt. A Vita Methodii megható jelenetére kell
gondolnunk. Amikor Metód a Duna mellékére érkezett konstantinápolyi utazása
alkalmából, a magyarok fejedelme őt tisztelettel, ünnepélyes formában fogadta.
És miután ajándékokkal elhalmozta, orcán csókolta az apostolt, búcsúzáskor
pedig ezeket mondta neki: „Szentatyám, emlékezzél meg rólam ájtatos
könyörgéseidben.” Amikor
Pannóniában megtelepedtek, Taksony nagyfejedelem kérésére, 960 körül XII. János
pápa hittérítőket és püspököt küldött Pannóniába, de Ottó német császár
elfogatta őket és nem engedte misszióba menni politikai megfontolásból – írta
Luitprand cremonai püspök, diplomata, történész. A diplomata hosszabb időt
töltött a magyarok között és megállapította: „a magyar nemzet úgy látszik keresztény.” Az egyházszervezést Taksony nem
tudta kiépíteni, de azt négy évtized után megtette unokája, Szent István.
Az
ezredforduló vízválasztónak bizonyult Európa népei történetében. Az a nép,
amely ekkor államot tudott alapítani, megmaradt, az amelyik nem – hiába volt
korábban hatalmas, sőt rettegett (mint a besenyők, úzok, kunok) –, eltűnt,
felszívódott.
A
magyarság alighanem a legkedvezőbb időben lett az európai keresztény nemzetek
közösségének tagja. Az “Árpádok” családja Szent István koronázásakor mintegy
130 esztendős uralkodói múltra tekinthetett vissza. Ami ekkor kezdődött, az
Árpád-házi királyok három évszázada – bár küzdelmekkel teli korszak volt –
egyetlen szóval jellemezhető: sikertörténet.
2017 -
Szent László Év, ezért az ő személyét mutatjuk be.
Szent István unokatestvérét, Árpád-házi Vazul
herceget összeesküvés
miatt 1031-ben megvakították. Fiai: Levente,
Endre és Béla száműzetésbe mentek Lengyel- és Oroszországba. Béla
kitűnt bátorságával, ezért feleségül vehette Mieskó lengyel herceg lányát,
Richezát. Házasságukból hét gyermek született,
három fiú és négy lány. Géza után 1046 körül született László, majd Lampért.
László felmenői közt Árpád és I. Ottó császár leszármazottait találjuk. Atyjától, I.
Béla királytól a lovagi erényeket és az országkormányzás elveit, anyjától, Richeza lengyel hercegnőtől a szilárd katolikus hitet és
a mély vallásosságot örökölte.
A Vazul-fiak napja 1046-ban virradt fel, amikor Péter
király ellenében hazahívták Endrét
Oroszországból, aki a pogány lázadást megfékezte. Ekkor Béla is
visszatért gyermekeivel. Megkapta a nyitrai, bihari, és al-dunai dukátust,
hercegséget.
- folytatjuk
Előző rész:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése