A bizánci határvédelemre
beosztott besenyők, görög és bolgár biztatásra, 1071-ben Nándorfehérvár felől
betörtek a Szerémségbe és pusztították Valkó vármegyét. A király és a hercegek
ekkor is együtt harcoltak. Három hónapi kitartó harc után sikerült Nándorfehérvárt
meghódoltatni. A városba szorultak, élén Nikétász várparancsnokkal, kegyelemre
megadták és Géza pártfogásába ajánlották magukat. A dühös Salamon elé
kevesen járultak. Ez is növelte a király féltékenységét, amit a környezetében
levő idegenek is szándékosan szítottak, különösen Vid bácsi ispán, aki „úgy
uralkodott a királyon, mint iskolamester a növendékén”. A zsákmány feletti osztozkodás viszályt szült. Géza
a búzási mezőn nem engedte zsákmányra bocsátani azokat, akik eléje járultak.
Ezért Salamon a zsákmányosztás alkalmával megrövidítette Gézát, mert az 1/3
helyett csak 1/4-et adott, a többin pedig ő, Vid és veje osztozott. László
ekkor bátyja, Géza oldalára állt. Tovább fokozta az ellentétet a király és a
hercegek között, hogy a bizánci császár csak Gézához menesztett követeket. Vid
ispán tanácsaiban folyamatosan a hercegek elveszejtésére buzdította a királyt.
1072-ben, amikor
a bizánciak csellel visszavették Nándorfehérvárt, a király megüzente a
hercegeknek, hogy mindketten jöjjenek hozzá, és vonuljanak seregükkel a görögök
Nis vára ellen. Ugyanis álnokul el akarta őket veszejteni. A hercegek átláttak
a király kelepcéjén és vigyáztak magukra. László herceg a fele sereggel a
Nyírségből figyelte az eseményeket, hogy szükség esetén Géza segítségére
siessen. Géza elkísérte Salamont a nisi hadjáratra, de a király nem merte
bántani Gézát, mert nem volt kétséges, hogy László erős haddal bosszulná meg
bátyját. Közben a nisi férfiak sok kincset hoztak a királynak és a hercegnek,
hogy békét kössenek. Géza ezután hazasietett hercegségébe. Ekkor már mindenki
ismerte a király és a hercegek közti sérelmeket és a viszályt. László ettől
kezdve hol katonaként, hol diplomataként szolgálta Géza küzdelmét a királyi
koronáért.
Az ország
főpapjai a polgárháborút elkerülendő, rávették a királyt és a hercegeket
1073-ban az esztergomi szigeten a félévre szóló megbékélésre, majd 1073.
november 11-től 1074. április 24-ig tartó fegyvernyugvásban állapodnak meg.
Azonban mindkét részről elkezdtek szövetségeseket keresni; Salamon a németek felé
tapogatózott. László és Lambert, bátyjuk tanácsára, Lengyelországba és
Oroszországba mentek barátaik segítségét kérni, hogy a király mesterkedései
ellen felvértezzék magukat. Lambert az orosz belviszályok miatt nem kapott
nagyobb segítséget, hasonlóan László sem a lengyelektől, csak a csehektől,
sógoruk Ottó morva hercegtől.
A király pedig
pontosan értesült a hercegek minden mozdulatáról. Salamon télvíz idején
Szekszárd közelében táborozott, amikor megérkezett a német had. Ekkor a király
a szekszárdi apátságba ment “áhítatosságát elvégezni”. A szentmise után az
apátságban szállt meg. Vid ispán ekkor unszolta leghevesebben a királyt, hogy
most, azonnal támadja meg az Igfan erdejében vadászgató Gézát, hiszen még
egyedül van, öccsei csak most gyűjtik a segítséget. Fogassa el és vakíttassa
meg Gézát. Salamon reggelig kért gondolkodási időt, de nem ellenkezett:
seregével másnap el is indult. Vilmos olasz apát előbb futárt küldött Gézához,
hogy figyelmeztesse. De az áruló ispánok lebeszélték Gézát. Az apát még az
éjjel világi ruhát öltött, lóra ült, és sebes vágtában virradatig elérte Gézát
a hírrel, hogy azonnal meneküljön. Géza így is csak üggyel-bajjal
menekülhetett, mert saját környezete is tele volt árulóval. Géza már nem tudott
kisiklani az ellenség gyűrűjéből, 1074. február 26-án a Tisza keleti oldalánál,
Kemejnél szembetalálta magát a királyi túlerővel. Ekkor a tiszántúli három
zászlóaljat vezető ispánok, akiket Vid ispán megvesztegetett, cserben hagyták a
herceget. Az elfutók által legyengített sereggel a csatát nem a győzelemért
vívta, hanem a biztos visszavonulást akarta kiharcolni Vác felé. Végül is csak
néhány emberével menekülhetett át a Tiszán, Vác felé igyekezett, hogy öccse,
László és Lambert hadaival egyesüljön. Salamon pedig nem közölte seregével,
hogy a Gézától megfutók az ő hűségére tért emberek, így a menekülő zászlóaljak
után eredtek a németek és mind lekaszabolták.
Gézának jóformán
minden hű embere vesztét végig kellett néznie, s ez úgy megrendítette, hogy
mikor Vácnál találkozott László, Lambert és Ottó seregével, sírva fakadt.
László azonban tele volt tettvággyal és nemes haraggal, mely bátyját is
csakhamar megerősítette.
A sereg a
szembejövő Salamonra várakozott. „Az egyik
reggelen a hercegek lóháton tanácskoztak azon a helyen, ahol most Szent Péter
apostol kőkápolnája áll. Fontolgatták, miképpen harcoljanak. Hát amint ott
álldogálnak, világos nappal mennyei látomás jelent meg Boldog Lászlónak, mire
szólott bátyjához, Géza herceghez: „Láttál-e
valamit? Felelé az: Semmit. Mondotta ekkor Boldog László: Amidőn itt állunk és
tanácskozunk, íme, az Úr angyala leszállott az égből, kezében arany koronát
hozott és azt fejedre illesztette; nyilvánvaló ebből, hogy nekünk adatik a győzelem,
Salamon pedig legyőzve, számkivetve futamodik ki az országból, a királyságot és
koronát pedig neked adja az Úr. Mondotta erre Géza: Ha az Úristen velünk
lesz... és beteljesül a te látomásod, egyházat építek ezen a helyen az ő
szentséges szűz anyjának, Máriának” – olvassuk a krónikában. Ezután elmondja a
krónika, hogy az ütközet előtt László herceg fölcserélte zászlaját Géza herceg
zászlajával abból a célból, hogy Salamon bátrabban támadjon erre a csapatra ...
abban a hitben, hogy ez Géza dandára, melyet a minap legyőzött.
„A király tehát László dandára elé érkezett, ráismert,
megrémült, és megparancsolta a zászlótartóknak, fordítsák a csapatokat Géza
csapatai felé. Látván László herceg, hogy a király félelmében elfordult tőle, ő
rontott az élen a király dandárára.” László és Géza vitézei aprították Salamon
ide-oda tekergő dandárát. Mindkét részről a hadak zöme magyar volt, a magyarok
a csatában egymást mészárolták. Ott maradt a csatatéren a viszály fő okozója,
Vid ispán is, akit a csehek öltek meg. Salamon király megfutott, Moson várába menekült, ahol felesége és anyja is
tartózkodott. Anyja, az orosz Anasztázia szomorúan korholta, hogy miért nem
hallgatott az ő tanácsára, miért nem fért meg unokatestvéreivel, most az egész
országot elvesztette. Salamon Moson és Pozsony várában rendezkedett be.
Géza serege így aratott
győzelmet Mogyoródnál 1074. március 14-én, szombati napon. Géza és László
hercegek seregei felvonultak Fehérvárra, a hagyományos királyi székhelyre és
koronázó városba. A székesfehérvári országgyűlés királlyá választotta. VII.
Mihály bizánci császár a nándorfehérvári lovagias
magaviseletéért koronát küldött Gézának.
Géza koronázása
után László kapta meg a hercegséget. Majd együtt elmentek Vácra, arra a helyre,
ahol a látomás történt. Ott arról tanakodtak, hogy a Szűzanya tiszteletére
építendő egyháznak hol vessék meg alapját. Ekkor csodaszarvas jelent meg
előttük, szarvai tele lévén égő gyertyákkal, és megvetette lábát azon a helyen,
ahol a monostor van. Boldog László ennek láttára szólott: „Bizony
ez nem szarvas volt, hanem Isten szent angyala, ahol lábát megvetette, azzal a
helyet jelölte, ott építsük fel a Boldogságos Szűz egyházát és nem máshol”.
Oda építette Géza a váci székesegyházat, Mogyoródon emléktemplomot,
Garamszentbenedeken zobori András remete
ereklyéinek apátságot alapított. A nemes lelkű, hatalmas Géza békés
alkotásoknak szentelte idejét. Salamonnal
folytatott tárgyalásán megmérgezték, 1077. április 25-én meghalt. A váci
székesegyházban temették el.
,,Amikor a magyarok meghallották – olvassuk
a krónikában –, hogy Magnus (Géza) király
meghalt, egész sokaságuk öccséhez, Lászlóhoz gyűlt, és egy értelemmel, közös
szóval és egyetértő akarattal őt választották az ország kormányzására, vagyis
helyesebben buzgó és állhatatos kéréssel rákényszerítették. Mindnyájan tudták
ugyanis, hogy föl van ruházva a tökéletes virtusokkal … Úgy ragyogott föl …
amiképpen a nap ragyog: fény lett népének közepette.”
Előző részek:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése