Március 15. a Szentkorona fényében

Amikor a Szent István-i államszervezés Magyarországot keresztény királysággá alakította át, vagy mondhatnók úgy is, hogy megszervezte az új magyar keresztény királyságot, akkor két mozzanatot, az uralkodónak a kijelölt családból, az előkelők által való kiválasztását, prezentálását, és a szabadok által való elfogadását, az akklamációt, utána a szakrális megerősítést, az egyház általi felkenést, együtt tekintették az államfői hatalom átruházásának.

Az államfői hatalom gyakorlásához tartozik, amint a szent István-i Intelmek és Szent István törvénykönyve is megerősít, hogy a tanácsot nem szabad a hatalomgyakorlásból kizárni és hogy a szabadokat a maguk szabadságában meg kell tartani, törvényhozás, és bíráskodás útján nem szabad elvonni a jogokat. A hűbériség ellenére, Magyarország az osztott hatalmat vallja. A király, a tanács és a fegyveres nép együtt gyakorolja a hatalmat. Ez a gondolat a Szent István-i törvényekben megerősítődik – írja Zlinszky János A Szentkorona-eszme és története munkájában.

Szent István két méltatlan utódjának azt vetik szemére, hogy nem tartják tiszteletben a nemzetnek a jogait, mert hol a fegyverviselő magyaroknak a szabadságát, hol a vezetőiknek az országszervezésben való részvételét korlátozzák. Péternek azt vetik szemére, hogy a magyar vezérek utódai helyett idegeneket hoz be és azoknak önkényesen osztogatja a hatalmat, a másiknak – Aba Sámuelnek – pedig azt, hogy kihagyja az országnagyokat a kormányzásból és a közemberek populista uralmát próbálja megvalósítani maga mellett.

Ez a történelmi tény is igazolja, hogy a Szent István stabil és nyugodt államrendje tűnt kívánatosnak a XI. században is, amelybe beleötvöződött a IX-X. század fejedelmeinknek hatalma, Szent Istvánnak a szinte félévszázados uralkodása. A Szent István-i törvények a XI. század viszonylagos gyors változása után Szent László korában hivatalosan és egyházilag is elfogadottan szent-királyi törvényekké, szent-királyi hagyományokká váltak. A Szentkirály adományainak különös rangjuk van, és a szent király alatt élvezett szabadságok eszményi állapotot jelentenek, amelyre mindegyre visszanyúlnak a XII. században.

A Szent Korona pedig olyan szimbólum, amelyhez a királyi méltóságnak a továbbadása is fűződik. Csak akkor vált elfogadott magyar királlyá valaki, amikor az esztergomi érsek a Szent Koronával megkoronázta, és a király letette az esküt az Aranybullába foglalt, akkor már összefogott alkotmányos tételekre, az ország törvényeire és szokásaira. A Szent Koronának időközben országai lettek.

Mások vagyunk, mint az Oszmán Birodalomba beletartozó kis hűbéres fejedelemségek, Moldva, Havaselve, szerb Vajdaság, egyebek. Mások vagyunk mint az itáliai egységbe áttagolódó Dalmácia, noha az is hozzánk tartozott. És nem tagolódunk be a császárságba sem, mert nem vagyunk az Impérium része, hanem nekünk van egy saját regnumunk, archiregnumunk, amelyben a rex az uralkodó és még ha német császári koronát hord is, nem azért magyar király, hanem azért magyar király, mert az ország védelmére, egységének helyreállítása és törvényes szabadságainak megtartására esküt tett, miután megválasztották és megkoronázták.

Mária Teréziának, mint Habsburg uralkodónak a magyar koronája volt az, ami neki az önálló rangot adta. Hiszen az összes országa közül egyedül a magyar Szent Korona országait nem kérdőjelezték meg vele szemben, amikor az osztrák örökösödési háború kitört. Fiát, II. Józsefet, amikor német-római császárként az elé a kérdés elé állították, hogy tegyen esküt az alkotmányos szokásainkra, akkor azt mondta, hogy ezek ma már elavultak, és nem tesz esküt, és nem is óhajtja megtartani. 

Utóda, az öccse, az Itáliában népszerű II. Lipót a koronát az osztrák kincstárból megint visszahozatta a koronázóvárosba, a magyarság üdvrivalgása és kísérete közben, és megkoronáztatta magát, letéve az esküt. Ezt követően az országgyűlés 1790-1791-ben másfél év alatt, sokkal több reformot megszavazott, mint amennyit II. József akart volna valósítani. II. Lipót nem uralkodott sokáig ahhoz, hogy ezt tovább folytathassa. Az utóda félt a francia forradalomtól. Napóleon bukását követően megszűnt a kontinentális zárlat, és a magyar mágnások csődbe jutottak. Ugyanakkor tovább folyt a németesítés, a magyar nemzet elnyomása. 1848. márc. 13-án kitört a bécsi forradalom, megtörtént a trónfosztás. Rá két napra ugyanaz történt Pesten is az alkotmányosság nevében.

 

Az 1848-as áprilisi törvények megadják az országban mindenkinek azt, ami megvolt eddig, és egy további, most már részleteiben alkotmányozó gyűlésre teszik át egy sor alkotmányos részletkérdést, amit nyugodt állapotban meg lehetett volna oldani a saját hagyományainkon. Azonban részben az olasz forradalom, részben a bécsi, megint megriasztották a központot, és bekövetkezett az oroszok segítségül hívása. Azok viszont a lengyelektől féltek. A felébredő nacionalizmus egy sor más nacionalizmust ébresztett fel, amit sokféleképpen használtak.

A magyar Szent Koronának az egysége, a szimbolikus egysége, rendkívül modern gondolat lehetett volna, hogy mindenki magyar ebben az országban, egyenként és összesen, aki a közügyekre befolyással bír.

Végül is ezt a Koronát szétrobbantotta a feszültség, és mi megmaradtunk a Szent Korona szimbóluma alatti országnak, ezért a szomszédok gyanakodva néztek/nek bennünket, akik tudták, hogy ez a nemzeti államforma megfogalmazás nem királyt jelent, hanem azt az igényt jelenti, hogy az egységet valamikor helyre akarjuk állítani. Amikor az amerikaiak a koronát visszaadták, akkor nem a kormánynak adták vissza, hanem a nemzetnek, legalább is ezt hangsúlyozták. 

A Szent Korona eszme segítsen belátni, hogy a Szent István-i Magyarország alkotmányos ország volt mindig is, és most is azzá kell válnia, vagy annak kell lennie. Alkotmánya most is van, csak élni kell vele, magunkévá kell tenni.

**

Imádkozzunk népünkért:

Mindenható örök Atya, a Te kezedben van az emberek sorsa és Te szabod meg a népek jogait: tekints kegyesen reánk, akiknek jövőjét és boldogságát első szent királyunk a te Szent Fiad édesanyjának,  a mi Nagyasszonyunknak kezébe tette le.

Tekints reánk, válságos időket élő népedre  és áraszd ránk Szentlelkedet, hogy segítségével mindnyájan meglássuk az igazság útját, építsük nemzetünk egységét és szolgáljuk javát.

Adj, Urunk, vezetőinknek kellő bölcsességet és elszánt, erős akaratot, hogy a te szíved szándéka szerint előmozdítsák a szociális igazságosságot és az emberhez méltó életet.

Világosíts meg és támogass minket, hogy szentjeink és nagyjaink példája nyomán felelősséget érezzünk szülőföldünkért és a szükséget szenvedőkért. Kérünk, áldd meg mindennapi fáradozásunkat, hogy az a Te dicsőségedre és ami boldogulásunkra váljék.

Magyarok Nagyasszonya Csíksomlyói Boldogasszony, Szent Mihály arkangyal, Szent István király, Szent László király -  könyörögjetek érettünk a mi Urunk, Jézus Krisztusnál. Ámen.