Vállalni annyi, mint szeretni

Gyermekeknek életet adni, annyi mint a világot fenntartani, éltetni, szeretni. A gyermek embernek születik, de a szó valódi értelmében csak úgy válik belőle ember, ha erre megtanítják. A keresztségben istengyermekké lesz a csecsemő, de erre az életformára is tanítani kell. A kereszténnyé nevelésnek a lényege, hogy az ádámi, önistenítő magatartásból kivezetik a gyermeket és megtanítják a szeretet életformájára. Azért tanulunk, hogy a szerzett ismereteinkkel tudjunk a közösségbe illeszkedni, majd azt szolgálni és így jó emberekké válni. Mert az élet arra való, hogy megtanuljunk szeretni, és így rátaláljunk az örök szeretetre, Istenre. Nagy eredmény, ha felismerjük, hogy azért kaptuk életünket, hogy szeressünk és odaadjuk Istennek és testvéreinknek. 

Régen az emberek felmentek a hegyekre, a magaslatokra, hogy jobban tudjanak tájékozódni. Ugyanakkor a legtöbb vallásban a hegyet az ég és föld találkozási pontjának tartják. Az ószövetségben a hegy csak egy teremtmény a többi között. Krisztus óta pedig Sion már nem a központ, mert az Atya azt akarja, hogy az igazi imádók mindenhol lélekben és igazságban imádják. (Jn 4,21-24) Az emberek nyomorúságát, amely tönkre tette életüket és a világot, egyedül Isten hozhatja helyre. Gondviselő szeretetében Fia megtestesülését készítette elő, hogy a bűn okozta síralom-völgyből az emberiségnek szabadulást szerezzen. Ennek az előkészítésnek fontos lépése Ábrahám kiválasztása és egy nép megalkotása volt. (Ter 12,1-4a) 

Isten üdvösségre hívását csak hittel követheti Ábrahám és minden meghívott. Nincs más biztosítéka, csak Isten szava. Nincs üdvösség Isten szavának elfogadása nélkül. Nincs üdvösség a nélkülözhetetlen hit nélkül. A látszat és az emberi megfontolás nem támasztotta alá Isten ígéretének hitelét, Ábrahám mégis elindult és ezáltal minden hívők atyja lett. 

Az evangélium a Jézus Krisztusban beteljesülő megváltásról szól. (Mt 17,1-9) Az első hegyi jelenetben Jézus a sátán hatalmát utasítja el, ezután valamelyik hegyről tanítja a tömeget, gyógyítja meg a szerencsétleneket, és ad nekik csodálatos kenyeret. Szenvedése előtt egy hegyen tárja fel három kiválasztott tanítványa előtt dicsőségének előlegezett fényét, amikor Mózes és Illés jelenlétében kifejezi megváltói szenvedésének vállalását. Az elvállalt sors nem idegen neki, abban otthon van. Így akarja megerősíteni tanítványait, hogy minden élethelyzetben egész szívvel, az ő lelkületével vállalni tudják az Atya iránti engedelmességet. Péter apostol otthon érezte magát. De ennél fontosabb az Atya üzenete: „Ez az én szeretett Fia, akiben kedvem telik. Őt hallgassátok!” 

Szent Pál is bátorít, hogy életünket merjünk a hitünkre alapozva élni (2Tim 1,8b-10), mert Jézussal vállalt szenvedés a földön is boldogít, s az örök életet szerzi meg. Ez a vállalás annyi, mint szeretni.

„Felragyogtatta előttünk az életet és a halhatatlanságot.” (2Tim 1,10)