A dicsőség keresése

A magyar és más ókori nyelvektől eltérően, a héberben a dicsőség nem annyira a hírnevet jelöli, mint inkább a súly alapján felbecsülhető valóságos értéket. A Szentírásban a dicsőséget jelölő szó, »kabôd«, a súly fogalmát foglalja magában. Egy létezőnek a létben megmutatkozó súlya annak fontosságát határozza meg: az általa sugallt tiszteletet, dicsőséget. A létezésben egyedül Isten örök, ezért egyedül őt illeti meg a dicsőség. Ezt a Jelenések könyvében a huszonnégy vén imádása fejezi ki: „Méltó vagy, Urunk és Istenünk, hogy tiéd legyen a dicsőség, a tisztelet és a hatalom, mert te teremtetted a mindenséget, akaratod hívott létre és teremtett mindent.” (Jel 4,11) 

A Bibliában »Jahve dicsősége« kifejezés magát Istent jelöli, amennyiben kinyilatkoztatja magát megnyilatkozásának két fajtája: tettei és megjelenései által. 

Isten tettei tüneményes közbelépései révén, ítéletei, jelei révén nyilatkoztatja ki dicsőségét. Ilyen a teremtés csodája, a Vörös-tenger csodája, a manna és fürjek csodája, a természeti jelenségek közül a vihar fejezi ki leginkább dicsőségét. 

Az isteni dicsőség megnyilatkozásainak második formájában a dicsőség látható valóság: az isteni Lét vakító visszfénye (égő csipkebokorban, felhőben, szentélyben a szövetség ládája fölött).

Az embert, a teremtés királyát, dicsőséggel koronázta Isten. (Zsolt 8,6) A maga képére és hasonlóságára teremtette, szellemi lélekkel: értelemmel és szabad akarattal ajándékozta meg. És rábízta a teremtett világot, melynek megszámlálhatatlan változatossága és különbözősége mind azt jelzi, hogy mind-mind csak egymástól való függőségben létezhet, kiegészítik egymást, egyik szolgálja a másikat. Ezért a bölcs, erkölcsös és vallásos ember egyedül Istent akarja dicsőségének.

Szent Pál a filippieket Isten megdicsőítésére hívja: „Tegyétek teljessé örömömet azzal, hogy egyetértetek, ugyanúgy szerettek és egy lélekként ugyanarra törekedtek. Semmit se tegyetek vetélkedésből vagy hiú dicsőségvágyból! Inkább mindenki alázatosan a másikat tartsa magánál kiválóbbnak.” (Fil 2,2k) 

Hogy mi a hiú dicsőségvágy? Ez nem más, mint az, hogy elkívánom Isten dicsőségét, önállósítani akarom magamat Istentől. Ez volt a bukott angyalok vétke és Ádám vétke is. 

Amikor a dicsőséget magunknak akarjuk tudni, akkor e bűnbe esünk. Miért keressük a hiú dicsőséget, mint a bábeli torony építői? Miért hajszoljuk a mulandót, a veszendőt? „Mert mindnyájan vétkeztek, és nélkülözik az Isten dicsőségét.” (Róm 3,23)Mert gyenge a hitünk Krisztusban! Pedig az Úr dicsősége kisugárzik minden nemzetre és „egybegyűjtök minden nemzetet és nyelvet, és eljönnek és meglátják dicsőségemet.” (Iz 60,3, 66,18k) 

Isten dicsősége teljesen jelen van Jézusban, ő az Atya dicsőségének kisugárzása és lényegének képmása, akit az Atya megdicsőített. (Jn 17,1-11a) Ha mi is hiszünk Jézusban úgy, mint a tanítványok hittek, akkor megdicsőítjük őt imádságunkkal (ApCsel 1,12-14) és szenvedéseinkkel. (1Pt 4,13-16) És ő is megdicsőít minket. Népünk is ezt hirdeti kapuján: „Isten segedelméből állíttatta...”

„És én megdicsőültem bennük.” Jn 17,10.

Szlkelyvarság - "Isten segedelmével állítatta Székelyvarság jóravaló népe az Úr 2011. esztendejének június havában"