Himnusz, amit az egykori nemzeti kisebbségek is énekelnek

Templombúcsúk és nagy ünnepek szentmiséjén, a Nemzeti imánk előtt, mindig az un. Pápai himnuszt énekeljük. Sokan úgy gondolják, hogy a felcsendülő ének az Anyaszentegyház himnusza. De nem az, mert a százhatvan éve született mű igazi magyar alkotás. Wiseman bíboros, westminsteri érsek In aeterna urbe Roma (Róma örök városában) kezdetű imádságát, Gyurits Antal irodalmár 1857-ben ültette át verses formában magyarra. Dallamát Feley Antal pesti zongoraművész komponálta 1858-ban négy szólamú vegyeskarra illetve egy szólamra zongorakísérettel Hymnus a szentséges római pápa tiszteletére címmel.  

Az alkotást magyar népünk hithűsége szülte, amikor itthon és Európa-szerte zajló egyházellenes harcok leginkább a pápa személyét és Rómát kezdték támadni. 

A római Egyház és a Szentatya iránti hűséget és ragaszkodást kifejező művészi alkotás hamar népszerűvé vált. Magyarországon élő nemzetiségek (románok, szlovákok, csehek, németek, horvátok, csehek, ruszinok, bolgárok) is nyomban átvették, és saját nyelvükön éneklik azóta, amely elmaradhatatlan része egyházi ünnepeiknek.  

Vajon, amikor éneklik, tudják-e, hogy ezt a Szentistváni Magyarországban kapták?

Hol szent Péter sírba téve
És Rómának dobog szíve,
Ezrek ajkán, ezer nyelven
Hő ima zeng édesdeden:
Tartsd meg, Isten, szent atyánkat,
Krisztusnak helytartóját!

Arany födél, márványfalak
S a Vatikán visszhangzanak,
S a hét halom tág körében
Megharsanva körülröppen:
Tartsd meg, Isten, szent atyánkat,
Krisztusnak helytartóját!

Új erőre kap e szózat,
Bejárja a szent sírokat,
Zúgva vonul hegyen, síkon
Áttör zajló hullámokon:
Tartsd meg, Isten, szent atyánkat,
Krisztusnak helytartóját!

A forró dél, rideg éjszak
Ez imában egyesül csak;
Kivált honunk édes nyelvén
zeng igazán, zeng őszintén:
Tartsd meg, Isten, szent atyánkat,
Krisztusnak helytartóját!

Mint villámmal egy perc alatt
Messze szárnyal a gondolat,
Szintúgy röpül ajakról-ajakra,
várak-, puszták- és falvakra:
Tartsd meg, Isten, szent atyánkat,
Krisztusnak helytartóját!

Eljut szentek fénykörébe
S leszáll onnét szíveinkbe,
Mint a fölszállt páranedvek
Szomjas földre visszaesnek:
Tartsd meg, Isten, szent atyánkat,
Krisztusnak helytartóját!

**

Unde Petru-n mormânt zace

Şi inima Romei bate,

Mii de buze, mii de glasuri

Cânta Celui Preaputernic:

Doamne ţinel-n şi ocroteşte-l

Pe Vicarul lui Cristos!