Őt láttam... Őt láttam!

Egy strasbourgi zsidó család fia, Ratisbonne Tivadar fiatal korától kereste a teljes igazságot, így jutott el Jézus Krisztusig. Őbenne ismerte fel az Ó- és az Újszövetség folytonosságát. 25 éves korában, 1827-ben megkeresztelkedett. 1830-ban pappá szentelték. Életét tudatosan zsidó testvérei üdvössége szolgálatába akarta állítani. A családja kitagadta. Öccse, Alphonse szülővárosában lett banki tisztviselő. 1842-ben a liberális ateista ifjú a diaszpóra hagyományait tisztelve, saját unokahúgát kívánta feleségül venni, aki azonban 16 évesen éretlen volt erre. Elhatározta ezért, hogy házasság előtt, egy ideig utazgatni fog a világban. Úti programjába Rómát is belevette, hogy meglátogasson egy baráti családot, Bussiere bárót. Érkezésekor a házaspár épp nem volt otthon. Várakozás közben a báró fia megajándékozta egy csodás éremmel, amit nyakban kell hordozni. De oda adta Szent Bernát imáját is: Emlékezzél meg, ó kegye Szűzanya, Mária – amire Alphonse udvariasságból azt ígérte, hogy le fogja másolni. Másnap, 1842. január 20-án Bussier báró felkérte Alphonset, hogy kísérje el a Szent András templomba egy temetés intézése végett. Közben Alphonse a templomban várakozott Amikor a báró visszatért, legnagyobb meglepetésére, barátját térdre borulva a Szent Mihály kápolna áldoztatórácsa előtt látta. Hiába szólongatta, hiába ért hozzá, nem reagált. 

Amikor magához tért elővette a csodásérmet és ezt mondta: „Őt láttam... Őt láttam! Egy ellenállhatatlan vonzóerő közeledésre késztetett. Odasiettem és az oltáron a fényben megpillantottam Őt, aki áldottabb minden asszonynál, és akit már ismertem az éremről. A valóságban alakja hatalmas, sugárzó és fenséges volt és emellett végtelenül szelíd. Intett, hogy menjek közelebb és térdeljek le. Nem szavakkal mondta, de én mindent megértettem! Ó milyen jó az Isten, és mily szerencsétlenek azok, akik nem hisznek!” A Szent Szűz közbenjárására váratlanul megkapta a hit kegyelmét, mint Szent Pál és január 31-én az Il Gesú templomban megkeresztelkedett. 

Megtérése után jezsuita pap lett, és bátyjával 1848-ban megalapították a Notre Dame De Sion kongregációt zsidó kislányok nevelésére. 

„Elhagyni a világot - semmi, elhagyni szülőket és barátokat - ez már valami; elhagyni önmagunkat - ez sok, ez minden!” 

1855-ben, IX. Piusz pápa engedélyével Alphonse a bátyjával, Theodorral együtt Palesztinába költözött és életük folyamán népük megtérítésén fáradoztak. 

Jeruzsálem - Ecce Homo Notre Dame de Sion

1858-ban megalapította az Ecce Homo Notre Dame de Sion kolostoriskolát azon a helyen ahol Pilátus háza állt. A nővérek útját így jelölték meg: „A hit útján járjanak, mint Ábrahám, az áldozat szellemében, mint Izsák, Isten szolgálatában, mint Jákob, szorongattatásokban, mint Dávid, és alázatban, mint Mária.” 

A jeruzsálemi Ecce Homo-templomban, az a szép szokás él, hogy minden mise alatt eléneklik az Üdvözítőnek a kereszten elmondott szavait: „Atyám, bocsáss meg nekik, hisz nem tudják, mit tesznek!” (Lk 23,34).

P. Alphonse Ratisbonne SJ 1884-ben hunyt el hetven éves korában. A sírja Jeruzsálem közelében, Ein Karem-ben van. Sírjának felirata: "Ó Mária, emlékezzél meg gyermekedről, aki bizonysága lett győzedelmes szeretetednek".

Napjainkban is nehéz a sértéseket megbocsátani. Ha nem nem gyakoroljuk a megbocsátást, akkor tönkremennek családjaink, szétesnek vállalkozásaink, egymás ellen fordulnak az emberek és nemzetek. 

Tompa Mihály így verselte meg: 

Aki úgy tud haragudni, és szívére 

Úgy ránőtt a gyűlöletnek száraz kérge, 

Hogy ajakán e szép szavak ki nem jönnek: 

Megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek: 

Lehet annak temploma bár Jeruzsálem! 

Imádsága soha nem nyer ilyen választ: Ámen.

(Feddőzés)