3. A keresztény ember társadalmi felelőssége

Giesswein Sándor, Prohászka Ottokár, Barankovics István

„Ti vagytok a föld sója... Ti vagytok a világ világossága. A ti világosságotok világítson az embereknek, hogy jótetteiteket látva dicsőítsék mennyei Atyátokat. ” (Mt 5,13-16)

A keresztény ember elsődleges feladata a tanúságtétel.

A felelősség, hogy elsősorban a világiak számára „só” és „fény” legyünk, főként a világiak számára, társadalmi felelősséget jelent.

Mindenkinek tudatosítania kell magában saját felelősségét a társadalmi életben, és részt kell benne vennie a kultúra, a gazdaság és a politika területén.

A férfi és a nő arra kapott meghívást, hogy működjön együtt az isteni Gondviseléssel valamennyi teremtmény javára; felelősséget viselünk azért a világért, amelyet Isten ránk bízott.
A személyes felelősség két gazdag forrásból táplálkozva növekszik: az egyik minden cselekedet egyedi volta, a másik az erőfeszítések egyesítése.

Mindenki arra kap meghívást, sajátos képességei és készsége szerint, hogy járuljon hozzá a társadalom anyagi, kulturális és lelki fejlődéséhez.

Európai Unió létrehozói

Természetes adottságaink, életkörülményeink, valamint „az idők jelei” kijelölik kinek-kinek a követendő utat:

„Amikor Jézus a Galileai-tó mellett járt, látott két testvért, Simont, másik nevén Pétert és testvérét Andrást. Halászok voltak, s épp hálót vetettek a tengerbe.

»Megszólította őket: Gyertek, kövessetek, én emberek halászává teszlek benneteket.« Azon nyomban otthagyták hálójukat és csatlakoztak hozzá. Útját folytatva megpillantott két másik testvért is. Őket is hívta. Rögtön otthagyták a bárkát apjukkal egyetemben, és a nyomába szegődtek.” (Mt 4,18-22)

 

Angelo Viganò