Értékteremtő - értéktemető?

November 19. Árpád-házi Szent Erzsébet ünnepe. Életét több, hiteles, kortárs forrásból ismerjük. Magdeburgi Konrád ferences szerzetes, Erzsébet lelkivezetője egy évvel a szent halála után már rövid életrajzot szerkesztett, s függelékként tanúk igazolta csodák sorozatát csatolta hozzá. A szentté avatási eljárás aktája is megőrződött. Ezek kiemelik, hogy Erzsébet nemes volt származását tekintve, de még inkább hite és vallása által. 

1207-ben született a sárospataki királyi várban. II. András magyar király (1205-1235) és Merániai Gertrúd voltak a szülei. Még itthon, apja óbudai udvarában történt a négy éves Erzsébettel a híres rózsacsoda. Wartburg várába vitték. A felnövekedett Erzsébet és Lajos a szülők kívánsága mellett saját akaratukból 1221-ben összeházasodtak. „Csodálatos szeretettel szerették egymást és jámbor szavakkal kölcsönösen Isten dicsőítésére és szolgálatára buzdították egymást” – így vallott egyik szolgálója. 

A házastársak igazi egységét, egyenrangúságát jelenítették meg. A kor szokásaival ellentétben, mindenütt együtt jelentek meg. Három gyermekük született: Hermann (1223), Zsófia (1224), és Gertrúd (1225). Boldog házasságuk 1227. szept. 21-én véget ért, Lajos meghalt Itáliában. Erzsébet áldozatos keresztútja kezdődött, mely 1231. november 17-én ért véget. Marburgban temették el, sírja a szegények és betegek zarándokhelye lett. 

1235. május 27-én IX. Gergely pápa a szentek közé iktatta. Azóta a legközismertebb magyar a világon, ahogy mondják: Magyarországi Szent Erzsébet. 

Ő az istenfélő okos asszony megtestesítője: munkaszeretet, áldozatkészség, megfontoltság és hűség, amelyet az Istentől kapott kegyelemmel bontakoztatott ki. (Péld 31,10-13. 19-20. 30-31) 

A Példabeszédek könyve gyakorlati teológiát ad: Isten megjutalmazza a szolgáló szeretetet, az éber és józan személyt, más szóval a „derék asszonyt”, aki olyan tulajdonságokkal ékesíti fel magát, melynek forrása az igazi bölcsesség és az Isten félelem. A családok boldogságának alapjai ma is a kiművelt emberi jó tulajdonságok, melynek dicséretében ott van az Úrra figyelő egyház is. 

A földi zarándokútját járó Egyházától az Úr azt kéri, hogy a kapott talentumokkal gazdálkodjék okosan. (Mt 25,14-30) Istennek tetszően szolgálni csak is bizalommal lehet, melynek alapja az olyan fokú összetartozás, amilyen az egészséges szervezetben van. Benne az egyes tagok adománya és működése az egész testre irányul. A kapott adományoktól függ a felelősségünk is. 

A hűtlen szolga nem vállal közösséget se Urával, se társaival. Értéktemető úton jár, ezzel önmagát zárja ki Isten népének kegyelmi életéből. 

Eljön az Úr, számot kell adni életünkről. (1Tessz 5,1-6) Az Úr örömében azok részesülnek, akik szeretetben éltek/élnek. 

„Istenünk, add, hogy örvendezve mindig neked éljünk” (Könyörgés) 

Add, Urunk, hogy az ifjúság szorgalmas tanulással és céltudatos önneveléssel készüljön élethivatására!