Oldalak

2018. 01. 29.

2018-ban bérmálkozóknak 8.



8. Istennel találkozni az emberekben

v      Cél:    Az ember megbecsülésére és szolgálatára elvezetni a bérmálkozásra készülőket.

Amint láttuk, Istennel találkozhatunk az imádságban és a Szentírás olvasásában vagy hallgatásában. Megtapasztalásának egy harmadik módja az emberekben lehetséges. Ez a találkozási forma az Istennel talán a legközvetlenebb, de egyben a legnehezebb is számunkra. Hitre van szükségünk az imádsághoz, a Bibliában való jelenlétének elfogadásához, de nagy hitre Istennek az emberekben történő felismeréséhez is.

1) Isten jelenléte az emberekben, mint hitbéli valóság.  
Gárdonyi Géza Arany, tömjén és mirha c. könyvében egy kedves novellát olvashatunk: Csordásék karácsonya címűt. Karácsony estéjén együtt ül a béres család és a 84 éves nagyapa, András, aki már nem tud elmenni az éjféli misére. Ezért felolvastat magának a Bibliából és éppen az emmauszi tanítványok történeténél nyitják fel a Szentírást. Az öreg sehogy sem tudja megérteni, hogy a tanítványok hogyan nem ismerték fel Krisztust. Ha ő találkozott volna Vele, ezer ember közül is felismerte volna. Éjjel különös álma van: egy apostolt lát azzal az üzenettel, hogy másnap teljesedni fog kívánsága és találkozni fog Krisztussal. Délelőtt semmi különös sem történt, ebéd után még a fiatalok is elmentek hazulról. Délután egy koldus jelentkezik, akit megvendégel, s szakadt csizmája láttán meg akarja ajándékozni egy pár csizmával. Míg a csizmát keresi, a koldus eltűnik. Az öreg utána ment, és egy idegen kisgyerek futott vele szembe az utcán, elvágódott és eltörte a lábát. Az öreg felemelte, szűrjébe takarta és elvitte a községházára, hogy keressék meg a hozzátartozóit. Míg a jegyzővel tárgyal a gyermek is eltűnik a szűrből. Hazafelé tart, s közben régi ellenségével találkozik, aki megrágalmazta és aki miatt ártatlanul a börtönben ült. Ez bocsánatot kér tőle, az öreg odanyújtja megbocsátó kezét: ő már régen mindent elfelejtett. Elégedetlenül fekszik le, hisz az ígéret nem teljesedett be. Éjjeli álmában maga Krisztus jelent meg neki és a következőket mondta: „Te háromszor is találkoztál velem ma, de nem ismertél fel, pedig megvendégeltél, segítettél rajtam és ideadtad a te megbocsátó kezedet. Hát akkor hogyan ismerjenek fel azok, akik senkin nem könyörülnek, senkin nem segítenek, és az ellenük vétőknek meg nem bocsátanak?”

Krisztus jelen van az emberekben, erről szól Toursi Szent Márton és a koldus története is. Hogy Isten ember alakjában jelent meg, ez hitbeli valóság. Isten megjelent a sátora előtt üldögélő Ábrahámnak, aki jutalomképpen megígérte, hogy gyermeke születik: Izsák – aki által teljesülni fog ígérete. (Ter 18). A zsidók számára ettől fogva erény a vendégszeretet, valamint az utasok befogadása és megvendégelése.

2) Isten emberi alakot öltött Jézus Krisztusban.
A második isteni személy emberré lett, teljes emberi természetet, emberi lelket és testet vett önmagára. Fülöp apostol kéri Jézust, hogy mutassa meg nekik az Atyát, és Jézus azt feleli: „Aki engem látott, az Atyát is látta.” (Jn 14,8-9). Jézus látható emberi alakban csak 33 évig volt közöttünk, de megígérte, hogy közöttünk marad, egyik módja az emberekben való jelenléte. Máté 25-ik fejezetében az utolsó ítéletről olvashatunk: Jöjjetek Atyám áldottai ... amit a legkisebb testvéreim közül eggyel is tettetek, velem tettétek. Saul megtérése: Saul, Saul miért üldözöl? (ApCsel 9,4).

3) Az Egyház, mint Krisztus titokzatos teste ezt tanítja Szent Pál az első korintusi és az efezusi levelében. 
Az Egyházat egy élő szervezethez, az emberi testhez hasonló. A test feje Krisztus, éltető lelke a Szentlélek, tagjai pedig mi vagyunk, minden megkeresztelt ember. Amint az emberi testben minden tagnak más szerepe, feladata van, de valamennyinek össze kell fogóznia, mert a test csak így él, és így egységes, úgy az Egyházban is minden kereszténynek van egy különös, sajátos feladata, amelyet teljesítenie kell az Egyház javára. A nem keresztények is Isten gyermekei. Ők is meghívást kaptak az Egyházba, hogy a titokzatos test tagjai legyenek. Tehát ők is Krisztust képviselik számunkra. Reményik Sándor: Istenarc. Ez nagyon nehéz, az ember hitét próbára tevő fordulat, mert a gyarlóság eltakarja Krisztust az emberekben. Egy ártatlan gyermek tekintetében, egy szülő önzetlen jóságában, sikerül meglátnunk Krisztust. A bűnözőben?

4) Kik képviselik különösképpen az Istent? 
a) A szentéletű és jóságos emberekben Isten jósága jut kifejezésre. Caffarel, Az aranygyűrű c. könyvében: „Milyen jó lehet a ti Istenetek, ha már ti is ilyen jók tudtok lenni.” 
b) Az egyházi elöljárók. Papjaink, püspökeink Krisztus megváltó feladatát folytatják közöttünk. általuk ér el bennünket Krisztus üdvössége.  
c) A szülők és elöljárók. A szülőkben és elöljárókban Isten tekintélye valamint gondviselése jelentkezik előttünk. Általuk akar vezetni bennünket az életben és általuk gondoskodik rólunk. Ezért parancsolta meg, hogy tiszteljük szüleinket.  
d) A jótevők. Isten embereken keresztül segít minket. Utunkba vezet olyanokat, akik együtt éreznek velünk és segítenek. 
e) A szenvedő és beteg emberek. (Mt 25). Gyakoroljunk figyelmességet mint Szent Erzsébet. 
f) Szegények és nélkülözők. Szent Márton és a didergő koldus. (2 Kor 8,15)  
g) A ránk szoruló emberek. “Senki sem szeret jobban, mint az, aki életét adja barátaiért.” (Jn 15,13).

5) Krisztus jelenléte bennünk.  
Nemcsak másokban kell felismerünk Krisztust, hanem nekünk is úgy kell élnünk, hogy mások felismerhessék bennünk Krisztust: 
az Ő jóságát, 
türelmét, 
tisztaságát, 
őszinteségét, és igazságosságát.


Roth Paul: A KOLLÉGÁD: A FELEBARÁTOD

Gyakran könnyebb és egyszerűbb
szeretni egy szűkölködőt, egy beteget,
szívből megszánva szomorú sorsát,
mint szeretni azt, aki együtt dolgozik veled.

Istenem, arra késztet a kötelesség,
hogy napjaim, életem egy részét
kollégáimmal töltsem el. ­
Nem válogathatom ki őket;
nem szorulnak rá senkire;
némelyikük
tán el is gáncsol.
Adj erőt gyöngeségeiket elviselnem,
mint ahogy én szeretném,
hogy ők elviseljenek engem.

Istenem, ma a felebaráti szeretet azt jelenti:
becsületesnek és segítőkésznek lenni,
mint kolléga, mint főnök, mint beosztott.
Adj nekem olyan főnököt,
aki munkatársat lát bennem,
és nem kifutót.

Segíts, hogyha bármit kívánok,
tudjam: hol a mérték.
Kollégáimnak kárt sose okozzak,
elöljáróim szavát sose szajkózzam,
ne gyötörjem a beosztottakat.
Épp így az egész üzemben is,
a segítség, a megértés,
a megbocsátás kis jeleiben,
a közös munkában
fejezze ki valami a Te parancsodat:
„Szeresd felebarátodat, mint önmagad!”





Sík Sándor: Szentségtartók
A templomtól a temetőig,
Temetőtől a templomig,
Ahol e hűvös nyáridőben
Ballagó életem folyik,
Jár a sok jó falusi ember,
Gyerek szalad, szekér döcög.
El-elnézem és meg-megállok
És mindenkinek köszönök.
…..
A templomtól a temetőig,
Temetőtől a templomig
Minden kis házhoz nagy közöm van:
Minden házban ember lakik.
S ha embert látok, Isten szólít,
Meg kell előtte állanom,
Mert szentségtartó minden ember
S minden ház tabernákulum.


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése