Istenre tekintő ember

A csíkszeredai Millenniumi templom kápolnáját Boldog Rupert Mayer tiszteletére szenteltük. Ez a jezsuita atya az első világháború idején, mint katonalelkész, Erdélyben teljesített szolgálatot, mégpedig Brassóban, az Ojtozi-szorosban és a Gyímesi-határnál, ahol egy gránát szétroncsolta bal lábfejét. Az üszkösödő lábat a csíkszeredai Róm. Kat. Főgimnáziumban felállított német katonai kórházban amputálták. Hazatérve Németországba falábat készíttetett, és odaadóan folytatta lelkipásztori munkáját, ezért München apostolának nevezték. A Führert és rendszerét bírálta, amiért a nácik 1937 és 1945 között börtönbe zárták. Egy alkalommal úgy engedték szabadon, hogy nem gyóntathat, nem prédikálhat, nem misézhet. Ekkor „élő halott”-nak mondta magát. Máskor úgy nyilatkozott, hogy ő olyan, mint a „ketrecbe zárt oroszlán”. Sok mindent szeretett volna tenni híveiért. Mennyit apostolkodhatott volna nyolc év alatt! 

Az amerikai katonák 1945. április 3-án szabadították ki. Május 11-én állomáshelyére utazott, ahol november 1-jéig angyali módon szolgált. Mindenszentek napján reggel a 8 órai szentmisét végezte, és prédikációja közben, lábon állva meghalt. Utolsó szavai ezek voltak: az Úr, az Úr …

Boldog Rupert Mayer nem lett megalkuvó. 

Nem lett vadállattá sem az életben, sem a börtönben, hanem életét ajánlotta fel, hogy teljesedjék be rajta az Isten akarata.

Uram, úgy legyen…


Uram, úgy legyen, ahogyan te akarod;
úgy akarok járni, ahogyan te akarod,
de segíts megértenem akaratodat!

Uram, akkor van itt az ideje, amikor te akarod,
és én készen vagyok, amikor te akarod,
ma és mindörökké!

Uram, elfogadom, amit te kívánsz,
és az a nyereség nekem, amit te kívánsz,
elég annyi, hogy én a tied vagyok!

Uram, azért jó így, mert te akarod,
s azért nem félek, mert te akarod!
Szívem a te kezedben nyugszik. Ámen.


(Boldog Rupert Mayer imája)