Feketevasárnap

Nagyböjt ötödik vasárnapját feketevasárnapnak is hívják. Az Úr szenvedés idejének kezdő napja. A liturgikus hagyomány szerint feketevasárnap a templom feszületeit és a főoltár képét föltámadásig fekete, a II. vatikáni zsinat után lila lepellel takarják, hogy hangsúlyosabb legyen a kereszt maga. Jézus szenvedésének és halálának szent titka kerül előtérbe. A liturgia ebben a formában emeli ki a szeretet lényegét: Isten örök szövetséget kötött velünk a kereszten. Az asszonyok és leányok katolikus vidékeinken feketevasárnap feketébe öltözve mentek a templomba. 

A nagyböjt utolsó 10 napját, feketevasárnaptól nagyszombatig tartó időszakot szenvedés idejének, tempus passionis-nak nevezzük. Jézus az Atya képét, végtelen irgalmát és az új szövetséget hirdette keresztáldozatával. Ezt a szövetséget a mennyei Atya előre közölte Jeremiás próféta által: „Új szövetséget kötök ... Bensejükbe adom törvényemet, és a szívükbe írom. Istenük leszek, ők meg az én népem lesznek.” (Jer 31,31-34) Az új szövetségre azért van szükség, mert a nép  megszegte a Sínai-hegynél kötöttet, bár Isten hű maradt ahhoz. A nép története megmutatta, hogy a törvény – amely maga is kinyilatkoztatás volt – nem elég az ember átalakításához. A tízparancsolat csak az utat mutatta, de nem adott belső segítséget. 

Az új szövetség a nép szívében fog élni. Az engedelmesség nem külső követelmény lesz, hanem szívből fakadó belső indíttatás, készség és igény, amelyet Krisztus kegyelme és a Szentlélek ereje segít. (Zsid 5,7-9) Jézus az utolsó vacsorán a jeremiási igékre utalt: „Ez a kehely az új szövetség az én véremben...” 

Jézus keresztáldozata által nyerünk betekintést Isten legbenső lényegébe, a szeretet titkába. Ez pedig nem más, mint a halál hatalma alóli felszabadításunk. 

A szeretet vagy hasonlókat talál, vagy hasonlóvá tesz - ez az élet törvénye. Az Ige azért testesült meg, hogy istenfiúi élettel ajándékozzon meg bennünket, magához akar emelni és hasonlóvá akar tenni minket. Ezért kereste őt Nikodémus a főtanács tagja, ezért keresik a görögök: „Látni szeretnénk Jézust.” 

Amikor Jézus meghallja, hogy a görögök is érdeklődnek iránta, nem szédül meg a nemzetközi érdeklődéstől, hanem figyelme küldetésének beteljesedésére irányul: „Eljött az óra, hogy megdicsőüljön az Emberfia, s vele megdicsőüljön minden ember.” (Jn 12,20-33) 

És küldetése olyan , mint a búzaszem küldetése: meg kell halnia, hogy életet adjon. A föld sötétjébe hull, hogy ott átalakulva a fény felé törjön, miközben állandóan változik, gazdag termést hoz. Ezzel tovább is visz: „Aki nekem szolgál, kövessen engem, és ahol én vagyok, ott lesz a szolgám is.”

 Ha igazán jézusi életet élünk, akkor nem félünk, csak megrendülünk, ahogy Jézus is. És tudjuk, hogy az Atya akarata teljesül, aki magához ölel.

„Én pedig ... mindenkit magamhoz vonzok.” Jn 12,33.