Ami másoktól megkülönböztet

Krisztus tanúi vagyunk - Húsvét és Pünkösd közötti ötven napon át a húsvéti misztériumot ünnepeljük. Kiemelkednek a vasárnapok, mert ezek olyanok, mint húsvétvasárnap. A liturgia mindegyiken Jézus föltámadását hirdeti, hol az egyik, hol a másik megjelenéssel. Ma az apostolok hitre jutásával ismerkedünk meg.

Ami a hívő keresztényt másoktól megkülönbözteti az elsősorban a hite. A hívő ember hiszi, hogy a látható, érzékelhető világ mögött létezik egy másik sokkal szebb, csodálatosabb világ és ennek Teremtője. Előbb nézzük meg, hogy mit jelent hinni? Hinni annyit jelent, mint igaznak tartani valamit, valakinek a tekintélye, illetve a megbízhatósága alapján.  

a) A hit alapja a bizalom: egész életünk erre a kölcsönös bizalomra épül fel. Elfogadjuk szüleink tanítását, a szaktudósok véleménye alapján azokat az igazságokat, amelyeket kikutattak. A vallásos hit Isten szavára fogadja el azokat az igazságokat, amelyeket nem lát és néha meg sem tud érteni. A hívő ember bízik az Isten mindent meghaladó tudásában és a hozzánk való szeretetében, aki nem akar minket félrevezetni. 

b) A hit alapja a meggyőződés, hogy Isten létezik és ez a létező Isten szólott hozzánk, vagyis kinyilatkoztatta önmagát. A keresztény hit alapja az, hogy Jézus Krisztus valóban Isten Fia, az Atya küldötte hozzánk, és mindaz, amit tanított valóban tőle származik. 

c) A hittel az ésszerűség mellett mindig együtt jár egy bizonyos homályosság, a kétely, sőt együtt jár vele, mint fénnyel az árnyék. Pascal szerint mindebben Isten részéről egy bizonyos pedagógia van, mert így a hit állandó izgató probléma számunkra. Gálos László teológus ezt így fejezi ki: „Úgy vagyunk a hittel, mint amikor valaki egy gömböt néz: világosabban látja azt az oldalát, amely feléje van fordítva, de nem látja a másikat.” Keresni kell a rejtőző Istent, keresni kell az Ő szándékát, gondolatát életünk különböző helyzeteiben és eseményeiben. A tudósok munkája is addig érdekes, amíg kutatják a még ismeretlen igazságot.  

d) A hit magatartás is, mert a hit nem pusztán az igazságnak értelemmel történő elfogadását jelenti, hanem egy bizonyos magatartásforma is. A hitben ugyanis „rábízzuk” magunkat Istenre. A hit Isten ajándéka, amit az ember szabadon elfogad. Ezért a hit kegyelméért is imádkoznunk kell.

Az apostolok húsvéti hitre jutását Jézus megjelenése segíti. (Lk 24,35-48) Elsőként testének fizikai valóságáról győzi meg, majd kapcsolatot teremt velük, ennivalót kér. Ekkor megnyitja értelmüket, hogy megértsék az Írásokat. A Szentlelket is közli, hogy lelkükbe költözzön a béke. A megtérés és a bűnbocsánat hirdetőiként küldi apostolait a világba. 

Szent Péter gyógyítással tesz tanúságot Jézus föltámadásáról. (ApCsel 3,13-15. 17-19) A Feltámadott pedig közbenjár az egész világ bűneiért is. (1Jn 2,1-5a) Aki hisz Jézusban és úgy él, az Krisztus tanúja.

„Van szószólónk az Atyánál: Jézus Krisztus, az Igaz.” 1Jn 2,1.