Sankt Galleni Notker

Notker 840 körül született, valószínűleg Jonschwilben, a svájci Sankt Gallen kantonban. Európában ebben az időben a népvándorlás utolsó szakasza zajlott, miközben a verduni szerződés (843) három részre osztotta a Frank Birodalmat. A viszályok, háborúk és a kulturális hanyatlás időszaka volt ez. Sok iskola, kolostor zárt be, és szellemi műhelyek szűntek meg. A Sankt Gallen-i kolostor azonban első virágkorát élte: Szent Otmár a bencés regula alapjain megújította a közösséget, Jámbor Lajos pedig 816-ban a szabad apátválasztás kiváltságát adományozta neki.

Notker egészen kicsi korától a kolostorban nevelkedett, majd ott is lett szerzetes. 890-ben könyvtárosként említik őt, 892-től pedig a vendégek fogadását is rá bízták. Elsősorban azonban tudós tanár volt, a legmaradandóbbat pedig íróként és zenészként alkotta.
Megírta Szent Gallus, a kolostor alapítója élettörténetét. Amikor pedig III. Károly a kolostorban tartózkodott, Notker beszélt neki Nagy Károly tetteiről, melyeket még fiatalon hallott a tanítótól. A király megbízta, hogy foglalja írásba valamennyit. A Gesta Caroli-val emlékezetes művet alkotott, amelyben a nagy uralkodó misztikus voltára helyezte a hangsúlyt, és megemlékezett a király egyház iránti gondoskodásáról.
Zenei és irodalmi kezdeményezéseivel a kor szerzetesi iskoláinak énekoktatását kívánta korszerűsíteni. Egyes gregorián énekek szöveg nélküli dallamrészletei alá verseket készített, és ezzel valószínűleg ő alkotta meg a gregorián ének új műfajait, a trópust és a szekvenciát. Az elsők között írt strófikus költeményeket, amelyekben már rímeket is használt. A nagyobb ünnepekre komponált miséit a XVI. századig egész Európában énekelték.
Húsvét ünnepi szentmiséjében a Victimae paschali laudes kezdetű szekvenciáját pedig ma is énekeljük, Babits Mihály fordításában.

 (Szalontai  Anikó)

Victimae paschali laudes immolent Christiani. Agnus redemit oves, Christus innocens Patri reconciliavit peccatores. Mors et vita duello conflixere mirando, dux vitae mortuus regnat vivus. Dic nobis Maria, quid vidisti in via? Sepulchrum Christi viventis, et gloriam vidi resurgentis, angelicos testes, sudarium et vestes. Surrexit Christur, spes mea, praecedet suos in Galileam. Scimus Christum surrexisse a moruis vere, tu nobis victor Rex, miserere. Amen. Alleluja.

A latin szöveg magyar fordítása: Húsvét tiszta áldozatját a hívek áldva áldják. Bárány megváltotta nyáját, és az ártatlan Krisztus már kiengeszteli értünk Atyját. Élet itt a halállal megvítt csoda-csatával, a holt Élet-Vezér ma úr és él! Mária, szentasszony, mondd, mit láttál útadon? Az élő Krisztusnak sírját, s a Fölkentnek láttam glóriáját, angyali tanúkat, szemfedőt és gyolcsokat. Feltámadt reményem, Krisztus, Galileába elétek indult. Tudjuk, Krisztus feltámadott és diadalmas: ó, győztes Királyunk, légy irgalmas. (Babits Mihály fordítása)