A jövő dallama

Schmidt Egon, Miért énekel a fülemüle? című könyve segít, hogy a madarak viselkedését tanulmányozva, sok érdekes tulajdonságot fedezhessünk fel. A fülemülék éneklése május első felében éri el csúcspontját, utána már a fiókák nevelése foglalja le a hímeket.

Miért énekel a fülemüle apuka éjjel-nappal hat héten át – mert csak a hímek énekelnek –, amikor a kicsik kikelnek a tojásból? Miért énekel a fülemüle apuka még éjjel is? Miért nem elég csak nappal?  Ezek a kérdések foglalkoztatták a tudóst, ezért kivett három fiókát a hímek közül. Bevitte a lakásába és táplálta őket. Három hét múlva visszarakta őket a fészekbe. Eljött a kirepülés ideje, majd ivarérettek lettek, és ez a három, amelyiknek hiányzott az apukás három hét, olyan rikácsoló hangot adott, hogy a tojók (nőstények) elmenekültek tőlük. Ilyen helyzetben nincs házasság, nincs fészek, nincs nemzedék, nincs folytatás. Mert az a kis buta állat tudja, nekem csak hat hetem van, hogy beleénekeljem a szükséges dallamot a fiókák fejébe, hogy legyen folytatás, hogy biztosítsuk a jövőt.

Kedves szülők, a ti kezetekben 18 évig, kedves pedagógusok, a ti kezetekben 12 évig ott vannak a gyerekek. Mit tudtatok beleénekelni a szívükbe, lelkükbe, elméjükbe?  Bele tudtátok-e énekelni az igaz élet, a magyar jövő dallamát? Ha nem, akkor az a kicsi fülemüle tanú lesz nagyon sok keresztyén szülő ellen, mert az a kis madár tudja: csak hat hete van. Szünet nélkül énekel, végkimerülésig. Aztán elengedheti a fiókáit. Így lesz házasságkötés, így lesz új fészek. Így gyűlnek a tojások, jön az új nemzedék, van folytatás.

A gyermeknevelésről mondja Kodály: „Kilenc hónappal a születés előtt kell elkezdeni.” Kodály jóval előbb tudta, mint a tudomány, hogy a magzat reagál az énekre, zenére, versre, irodalmi szövegre. A zenei műveltség alapja az ének… A szülőről–pedagógusról–gyermekre száll a dal, még az élet dala is.

Kívánom, hogy az elsőáldozáshoz járultak, a megbérmáltak, az elballagott és érettségiző, vizsgázó ifjak szívében – akár csak a kedves Olvasó szívében is – visszhangozzék a karácsonyi angyalok éneke: „Dicsőség a magasságban Istennek és békesség a földön a jóakaratú embereknek!” 

Akkor mindig jönni fog az új nemzedék, lesz folytatás, lesz élet.