A sok „hattyúdal” legszebbike

Krisztus teste, üdvözíts! - Sok olyan emberrel találkoztunk, akik jó lelkiismerettel éltek, szeretettel voltak hozzánk és békében viselték sorsukat még akkor is, amikor az elválás órája hangosabban ketyegett. Tekintetük a horizontot fürkészte, miközben szeretettel és bátorítólag szóltak hozzánk. Vajon a földi életből távozók szellemi végrendeletükben mit mondtak? Megkapó Szent Pál apostol Timóteushoz írt második levelének záró részlete, közismert nemzetünk nagyjainak: Szent István királynak, a hős Hunyadi Jánosnak, II. Rákóczi Ferencnek, az aradi 13-nak végrendelete. De többen tudunk nagyszüleink és szüleink végrendeletéről is. 

2009-ben jelent meg Bronnie Ware ausztrál nővér siker könyve: Életkönyv - Öt dolog, amit leggyakrabban megbánunk halálos ágyunkon címmel. Azóta több mint 30 nyelvre lefordították. A nővér haldokló betegeket kísért életük utolsó három hónapjában. Megkérdezte őket, hogy mit sajnálnak leginkább életükben, mit tettek volna másként. Újra meg újra ugyanazok a válaszok hangzottak el: 

1. Bárcsak lett volna bátorságom a saját életemet élni, nem a többiek elvárása szerinti életet! 

2. Bárcsak ne dolgoztam volna olyan sokat! 

3. Bárcsak kimutattam volna érzelmeimet családom iránt! 

4. Bárcsak jobban tartottam volna a kapcsolatot barátaimmal! 

5. Bárcsak megengedtem volna magamnak, hogy boldogabb legyek! 

Mindnyájunknak tanulságos ez az 5 pont. 

Elgondolkodhatunk arról, hogy milyen szempontok, értékek, döntések vezérelnek minket? Tudatosítottuk-e, hogy Isten szeret minket és a javunkat akarja? Hiszen Jézus azért jött, hogy életünk legyen és bőségben legyen.

A sok „hattyúdal” legszebbikét Szent János evangélista rögzítette. Ez Jézus búcsúbeszéde az utolsó vacsorán: „Szent Atyám, tartsd meg a te nevedben azokat, akiket nekem adtál, hogy egyek legyenek, ahogyan mi. Amíg velük voltam, megőriztem nevedben azokat, akiket nekem adtál.”

Mivel az Egyháznak ebben a gyűlölködő világban kell élnie és küldetését teljesítenie, ezért kéri Jézus az Atyát, hogy „óvd meg őket a gonosztól”. Hittel és reménnyel barátait az Atya végtelen szeretetére bízza, mert úgy kell a világban maradniuk, hogy azt megszenteljék, és ne engedjenek a világ csábításainak. 

Végül is a szeretetben élést és az egység ápolását hagyta ránk. (Jn 17,11b-19) 

Jézus az Oltáriszentségben „értük szenteli magát”, hogy a hívekben az ő szeretete legyen és „megszentelődjenek az igazságban”. Csak az vész el, aki tudatosan ellenáll Jézus szeretetének, mint Júdás. Az apostolok legfontosabb feladatuknak az emberek üdvösségét tekintették. Ezért a 12 apostolra alapozott Egyház kiegészül Mátyással, és hirdetik az örök életet. (ApCsel 1,15-17. 20a. 20c-26) Szent János (1Jn 4,11-16) félévszázados tapasztalata hiten és tényeken alapszik: „Ha szeretjük egymást, bennünk marad az Isten”, ez a szentek végső győzelmének boldogsága, és kezdete a földön.

„Értük szentelem magam, hogy ők is megszentelődjenek az igazságban.” Jn 17,19.