Az ember nincs egyedül

Kibontakozó Isten országa - A. Gressy Morrison, a kiváló természettudós, a New York-i Academy of Sciences volt elnöke egy könyvet jelentetett meg „Az ember nincs egyedül” címmel. A tudós azt bizonyítja, hogy miért kell az igazi tudósnak istenhívőnek lenni. A könyvéből maga a szerző készített kivonatot és ezt lehozta a Vigília folyóirat. (https://vigilia.hu/node/Vigilia_1947_02_facsimile.pdf)

Istenbizonyítékának lényege az, hogy a nem lét, a nem keletkezés, a megsemmisülés lehetőségei billiószorta nagyobbak, mint a létezésé, a létrejövésé, a fennmaradásé, a fejlődésé, éppen ezért, miután mégis az utóbbi győz az előbbi felett, a mérleg másik, önmagában billiószorta könnyebb serpenyőjét az Alkotó (Isten) személye teszi súlyosabbá. Ennek a bizonyítékának a mélysége vitathatatlan. 

A hét bizonyítékból idézek: „3. Az állatok bölcsessége a jó Alkotó legbeszédesebb bizonyítéka. Ő ad az állatoknak ösztönt, ami nélkül tehetetlenek volnának. – A lazac évekig él a tengerben, azután felúszik a folyóba, megtalálja azt a mellékfolyót, ahonnan elindult. Ha megpróbálják a nagy folyónak egy másik mellékfolyójába átvinni, rögtön megérzi, hogy nem ide tartozik, és a legnagyobb nehézségek közepette is megkeresi és megtalálja szülőhelyét. – De még sokkal csodálatosabb az angolnák élete. Az egész föld angolnái a Bermuda-szigetek partvidékén rakják le ikráikat. Miután igy gondoskodtak utódokról, elpusztulnak. A tojásból kibújt pici halacskák csalhatatlanul tudják, hogy hova tartoznak. Megtalálják útjukat a végtelen óceánban, és soha nem fordul elő, hogy akár az európai, akár az amerikai vizeken nem oda tartozó angolnát lehetne találni. Ki adja hát a halaknak ezt a csodálatos képességet?”

Jézus szívesen beszélt képekben, ami alkalmas az isteni igazságok közlésére. A kép az embert gondolkodásra készteti, lehetővé teszi, hogy bizonyos mértékig maga fedezze fel az igazságot és elősegíti ezáltal azt is, hogy igazán elsajátítsa. Az Isten országa belső élete a vetőmaghoz, a mustármaghoz hasonlít. (Mk 4,26-34) A magvak hordozzák bensejükben a növényt, amiből ők is lettek, és ami majd belőlük lesz. Titok övezi őket és hihetetlen produktivitás. Az a kicsiny mag, az a csemete, amit  elültettünk egykor, mára nagy növénnyé fejlődött. Isten igéjében is erő rejlik, akár a magban. Az Isten igazságára oktató pap vagy szülő elhinti a magot és ezzel megteremti a feltételét annak, hogy valakinek a szívében ez a mag termést hozzon. Az érdemi részét a dolognak nem az igét hirdetők végzik, hanem az igében rejlő erő. Ezért az egyház sorsa, a szerény kezdetből terebélyesedik hatalmas, világot átfogó közösséggé. (Ez 17,22-24) Földi életünk a vándor-állapottal egyezik. (2Kor 5,6-10) Nem vagyunk még otthon, de eltölt bennünket a hit révén az a boldogító tudat, hogy egyszer hazaérünk, mert az Úr Lelke vezérel.

„Az egek hirdetik Isten dicsőségét, az égbolt vallja kezének művét.” Zsolt 19,2.