Új munkatársunk érkezik

Jó pap szeretnék lenni! - A nevem Kovács József, a gyergyói medence nyugati részének magaslatában fekvő Borzonton születtem, 1992. május 21-én. Szeretteim örömére, mint a család első gyermeke érkeztem Isten csodálatos világába. Gyakorló hitéletű székely családba nevelkedtem, van egy fiútestvérem, akivel gyermekkoromban számtalanszor siettünk a templomba, együtt kerestük a jó Istent, sok kedves élmény köt egymáshoz. Kisóvodás korom óta rendszeresen ministráltam.

Elemi iskolámat szülőfalumban a borzonti „Gaál Tamás” általános iskolában jártam, középiskolai tanulmányaimat Gyergyószentmiklóson végeztem római-katolikus teológia osztályban. A jó Isten hívása, a papi hivatás szikrája már gyermekkorom éveiben ott éledezett a szívemben.

Kedves szülőfalum csendes környezete, a felhőtlen, szép gyermekkorom talajként szolgált az isteni mag kikelésének. Isten a csendben, az egyszerűségben szólított meg.

Elsőáldozó gyermekként fogalmaztam meg először: „ha nagy leszek papbácsi szeretnék lenni!” A bennem állandó keresést és nyugtalanságot okozó vágy állandóan elkísért.  Szülőfalum Gyergyóalfalu leányegyházközsége, gyermekkoromban általános gyakorlat volt, hogy mindig a tisztelendő urak jártak hozzánk hittant tartani, szentmisét végezni, közösséget építeni.

Családom után, a tisztelendő urak lelkes, példamutató élete még inkább felsejtette bennem az érzést, a vonzást a papi hivatás iránt. Papi magatartásuk és tevékenységük által Isten kezében eszközök voltak, akik által a jó Isten belopta magát a szívembe.

A bennem egyre érlelődő Istenadta hivatást serdülő fiatalként is éreztem, tudtam mindvégig, hogy a jó Isten többre hív. A középiskolai évek alatt kereső fiatalként segítségemre volt a számtalan plébániai program, a táborok, a közös zsolozsmázások, szentmisék, beszélgetések. Ezek mind segítettek a fejlődésben, hogy az Isten álmodta szép életet, a hivatást, amit számomra Isten adott felismerhessem és kibontakoztathassam.

Családom és barátaim ez idő alatt sejtették, hogy fontolgatom, érlelgetem magamban a papi hivatás gondolatát. Családom, baráti köröm részéről mindvégig támogatást kaptam. A felismert hívó szóra „Igent” mondtam, és a sikeres érettségi után 2011-ben felvételemet kértem a Gyulafehérvári Papnevelő Intézetbe.

2011 őszén mély vágyakkal, lelkesedéssel léptem a Papnevelő Intézet falai közé.

 A mindennapok beosztott napirendje, a rendszeres imádság, a tudományban való elmélyedés és a számtalan lelkigyakorlat megtapasztalhatóvá tette számomra a jó Istent. A személyes imádságok, kapcsolatok, a közösségi élet illetve az igaz baráti beszélgetések által tetten értem szívemben nemegyszer az Istent, világossá vált számomra, hogy mások által szól és üzen a jó Isten, Ő személyes valóság az életemben.

2018. június 29-én Érsek atya kézrátétele és az Egyház felszentelő imádsága által pap lettem. Újmisés kinevezésem augusztus 1- től a csíkszeredai Szent Kereszt Plébániára szól. Nagy lelkesedéssel, tenni akarással, szolgálatkész lélekkel állok a rám köszönő papi élet kihívásai elé, mindennapi feladataim teljesítését azzal a tudatossággal és lelkülettel akarom végezni, hogy az Isten velem van.  

Papi hivatásom ajándékáért egész papi életem legyen a köszönet Istennek. Életvitelemmel, magatartásommal üzenni szeretném a világnak, hogy Isten létezik, Ő egy jó Isten, akinek gondja van az életünkre. Hiszem azt, hogy minden jószándékú törekvésemben velem lesz, és embertársaim szolgálata által pedig növekedni fog az Ő országa itt a földön.  Jó pap szeretnék lenni!