Minden jó adomány felülről van

„Három dolog szükséges az ember számára az üdvösséghez: a hinni-valók ismerete, a kívánnivalók ismerete és a tennivalók ismerete. Az elsőt a hitvallás tanítja, amely a hitágazatokról való ismeretet adja elő, a másodikat az Úr imádsága, a harmadikat pedig a törvény tartalmazza” – írta Aquinói Szent Tamás. Most a tennivalók ismeretére, a törvényre figyelünk. 

A teológia négyféle törvényt különböztet meg: 

az első a természettörvény, amelyet Isten a teremtésben közvetített (az értelemnek Istentől belénk oltott fénye, amellyel felismerjük, hogy mit kell tennünk és mit kell kerülnünk); 

a második az érzéki vágy törvénye (miután az ördögi ámítás révén eltántorította az embert);  

a harmadik a Szentírás törvénye (szükséges volt, hogy az ember visszavezettessék az erény tetteihez és elvonassék a bűnöktől); 

a negyedik a szeretet és a kegyelem, azaz Krisztus törvénye. 

A Sínai-hegyen Istentől adott parancsok a valláserkölcsi élet örök érvényű alaptörvényei. Motiválója pedig Istennek az emberek iránt érzett jót akaró és gondviselő szeretete. (MTörv 4,1-2. 6-8) A kijelentett isteni parancsolatok az embernek Isten és embertársai iránti kötelességeit összegzik, amikhez sem hozzátenni, sem belőlük elvenni nem szabad. Ezért érvényessége minden időben megmarad, ahogy Jézus mondta. (vö: Mt 5,17)  

Mózes a törvény céljáról is beszél: aki létbe hívott, a törvénnyel is ő ajándékozott meg, hogy az igazság útját mutassa. Segít a neki tetsző úton járni, eljutni az Ígéret földjére, szabadnak lenni Isten újabb ajándékaira. Amikor szívünket igazítjuk Isten törvényéhez s nem fordítva – ez részesít a törvényhozó Isten bölcsességében és megnemesít. 

A törvény igazi szellemét Jézus tárta fel. (Mk 7,1-8. 14-15. 21-23) A képmutató jeruzsálemi farizeusokkal szemben Izajást idézi, és rámutat arra a kulcsfontosságú igazságra, hogy az embert tisztátalanná, Istentől elszakítottá csak a bűn teszi. Ez nem más, mint az ember értelmi és szabad akarati elfordulása Istentől. Az embernek nem a külső, hanem a belső világát, kell megtisztítania. A szív megtisztítása az Isten Fiában való hittel kezdődik. Ő megszabadít a bűntől és szenvedélyektől, ha szívünkben életnormaként és vezetőként befogadjuk. 

Így leszünk „teremtményeinek mintegy az első termése”, Istennek szentelt része, akiket üdvösségre vezet. (Jak 1,17-18. 21b.-22. 27) Krisztus jóvoltából a többi teremtmény is megdicsőül általunk, ha úgy igazodunk Istenhez, ahogyan a bolygók naprendszerük központi napjához. 

Nekünk, keresztényeknek nemcsak Isten törvénye az irányadó, hanem Krisztus szeretete, a kegyelem is. Hasonlattal kifejezve: a gépkocsi műszerfalán a sebességmérő kijelzi a sebességet, de nem viszi a járművet. Krisztus szeretete irányt és erőt ad, hogy életünk célba érjen. Krisztus az etalon, a törvény teljessége és segítője.

           

„A tanítást váltsátok tettekre, ne csak hallgassátok.” Jak 1,22.