A találkozó (Brüsszel-Orbán)

Szívleljük meg P. Henri Boulad S.J., Jézus napjainkban c. könyvének egyik érdekes beszédét, A találkozó-t. Arról szól, hogy a katolikus iskolák és egyetemek egykori diákjai jubileumi ünnepséget tartanak, melyre Jézust is meghívták. Mind sikeres, gazdag értelmiségiek. Férfiak és nők felidézték közös emlékeiket. Közben folyik az eszem-iszom, és nagy fesztelenséggel adják elő, hogyan csinálták meg szerencséjüket, hogyan szereztek hírnevet, vagyont, hatalmat. Jézus is ott volt közöttük, de nem ismerték fel. Az ünnepi beszédek kezdetén a találkozó elnöke mondta el köszöntő beszédét, majd bejelentette, hogy a professzorok beszéde után Jézus is fog beszélni. Szavait előlegezett taps követte. A tanárok beszéde hosszúra sikeredett, mindenki nyugtalankodott. Jézusra voltak kíváncsiak, hogyan lép föl? Mit fog mondani?

            Jézus kezébe vette a mikrofont: Gratulálok Önöknek, mint az ország elitjének. Ragyogóan csinálták! Gratulálok életük vitathatatlan eredményeihez. Majd így folytatta: Mindazonáltal bátorkodom feltenni Önöknek egy kérdést, ami nekem nagyon nyomja a szívemet: Sikerült-e ezzel az Önök saját személyes élete is?... Más dolog, hogy az ember eredményt ér el kifelé, megvalósulva látja álmait; megint más dolog, hogy valakinek – a legfontosabb vonatkozásban – sikerült-e a saját élete!

Az ember életének igazi eredménye mégsem mérhető olyan általánosan használt mértékkel, mint egy állás elnyerése, vagy a nagyobb kereseti lehetőség. Sokkal inkább azzal, mennyire mutatkozik meg a készsége, hogy lassan túlnőjön egyéni érdekein. Az embernek valamilyen téren bensőleg is, kifelé is el kell köteleznie magát a közjóra, hogy ezt a világot egy kicsit emberibbé, kicsit igazibbá és testvériesebbé alakítsa. Ezt a felszólítást általában mindenki felfogja, akiben érző szív van, de hányat késztet tettekre?

Hallottam az iménti beszédben egy megjegyzést, amely szöget ütött a fejembe: hogy ennek az egyesületnek célja és szándéka egymás segítése, egymás támogatása minden erővel. De csak egymást, és ezzel még tovább mélyítve a rettenetes szakadékot, amely Önöket embertársaiktól – főleg a „kisemberektől” – elszakítja, akkor én azt mondom: Átkozott legyen ez az egyesület!

Önök tudják, hogy mindig egyenesen beszéltem. Ismerik bíráló megnyilatkozásaimat. Emlékeznek, hogy elátkoztam a fügefát, mely termést nem hozott. 

Most Önöknek mondom, hogy azzal a nagyszerű képzéssel, bankbetétállománnyal, összeköttetéssel, tapasztalatokkal, azzal az ügyességgel és egészséggel, amivel rendelkeznek, Önök a legértékesebb gyümölcsöket hozhatnák. Törekszenek Önök erre? …

Tekintve az óriási problémákat, mint amilyen az infláció, a munkanélküliség, a menekültkérdés, a lakásnyomor, az oktatás siralmassága, a korrupció és mindenfajta feszültség, felteszem Önöknek a lelkiismereti kérdést: ezek közül melyik területen kötelezték el magukat?

Önök itt együttesen néhány ezer talentumért felelősek. És nem csupán saját családjukkal szemben, nem; hanem a névtelenül szenvedő tömegekkel szemben, melyek Önökbe vetették reményüket, és amelynek mozgató rugója és sorsfordító ereje Önök lehetnének, ha akarnának…

Néhányan a jelenlévők közül, akik számára Jézus szavai elviselhetetlenek voltak, felkeltek és eltávoztak az ünnepségről…

Eddig tartott P. Henri Boulad modern története, ami világos üzenet, segítség is egyben egyének és közösségek számára fontos döntések, választások meghozatalában.

A sokszor bérmálkozott Gyurcsány:

2006. május 26-án - egy hónappal a magyarországi választási győzelem után - az MSZP frakció balatonöszödi ülésén mondta: „Nyilvánvalóan végighazudtuk az utolsó másfél-két évet. Teljesen világos volt, hogy amit mondunk, az nem igaz.”