Misszió és 1956

Szarvas Miklós SJ a taminhgi kínai misszióvezetője (középen kalappal)

Missziós vasárnap van. A felnőtt keresztény apostolkodás ünnepe. Fejlődő világban, ahol minden elmúlik, a fejlődést lezáró, el nem múló teljesség egyetlen útja a föltámadt Jézus Krisztus. 

Ő azzal küldte tanítványait élete és küldetése folytatására, hogy tegyenek tanítványává minden embert, azt is mondta: „Tanúim legyetek az idő és föld határáig.” 

Az Egyház tagjainak állandó missziós feladata a megújuló nemzedékek krisztusi életbe való bevezetése katekézissel (hitoktatás), és a még Krisztust nem ismerőket Krisztus nyomába hívó tanúságtevésben (életben, szóban) van. Mindnyájunk kötelessége imával és anyagi áldozattal támogatni a misszió ügyét. Ezt szolgálja a mai nap imája és a perselygyűjtés. Érezzük újra magunkénak az evangélium terjesztésének ügyét.

1956 - Egy arctalan pénzhatalom szét akarja verni Európát. 

Négy nagy lépését már megtette a történelem folyamán: az egyház elvetése (1517),  Jézus Krisztus elvetése (London 1717),  Isten elvetése (Moszkva 1917) és a keresztény nemzetállamok megszüntetése (Brüsszel 2017).  

Baj van az EU-ban! 

Mit tegyünk? 

Igazodjunk 1956-hoz! 

Fontoljuk meg Illyés Gyula mondását: „Magyar az, aki a magyarság múltjáért, jelenéért és jövőjéért felelősséget vállal.” 

Ugyanígy éljünk a hitben, mert minden a javunkra fog válni. (1Tessz 1,1-5b) Hála Istennek, hogy olyan vezetőink is vannak, akik népünket szolgálják. 

Értük is imádkozzuk: Isten, áldd meg, a magyart!