Tamás Gergelyné ravatalánál

Excellenciás Érsek úr!

Gyászoló Püspök úr!

Kedves Gyászoló Család!

Kedves Paptestvérek és Hívek!

Köszönöm Istenem, hogy ilyen jó édesanyát adtál nekünk – ez legelső szavam, a hála szava a gyászban. Ezt nemcsak gyermekei mondják el, hanem mindazok, akik ismerték Erzsi nénit.

Özv. Tamás Gergelyné, született Biró Erzsébetet Istenünk hívó szava 104-ik esztendejében elszólította ebből a világból, és ő 2019. január 8-án, a déli Úrangyala elimádkozása és a lélekajánlás után engedelmeskedett az Idők Ura hívásának, ahogy a gyászjelentőben olvassuk: „Az utat végig jártam, hitemet megtartottam, életemet visszaadom, ahogy kaptam, Uram néked!”

I. Mi most búcsúzunk tőle, mint az élet óriásától és Isten gyermekétől. Emberi mértékkel mérve óriás volt életkorát tekintve is, aki úgy élt közöttünk, mint nagy idők tanúja: kétszer volt magyar állampolgár és kétszer román, anélkül, hogy vándorolt volna. Történelmivé vált nevek hordozóinak társa (9 pápa, 6 főpásztor és segédpüspök fia a 7.), az idegen eszmék és rendszerek szenvedő alanya, az Isten ország titkainak egyszerű hordozója, az egyházközségünk tagja volt, aki a hit fényében járta az élet útját.

Életútja: Erzsi néni 1915. febr. 22-én született Csíkszenttamáson a Biró család nyolcadik gyermekeként. Édesanyját ötévesen elveszítette, tíz éves volt, amikor teljesen árván maradt. „Akkor szolgálni mentem. Idegen kenyéren éltem, amit nem kívánok senkinek sem” – mondta Erzsi néni. 

1937-ben férjhez ment Madéfalvára, ahol a háború miatt sok viszontagságot vészeltek át. Férjét, Gergely bácsit 1944-ben behívták katonai szolgálatra, ő pedig várandósan maradt otthon három kisgyermekével. A nyár vége felé, mikor a mezőn terménybetakarítással dolgozott kisgyermekeivel, azalatt bombatalálat érte házukat, megsemmisült otthonuk. Ekkor a madéfalvi plébánia üres nyári-konyhájában húzta meg magát, akár csak 700 évvel korábban védőszentje, Árpád-házi Szent Erzsébet, és november 12-én ott hozta világra a “plébániába született Józsi fiát”, aki ma segédpüspökünk. Mécs László, A királyfi három bánata című költeménye találó Erzsi néni gyermekei, családja iránt tanúsított szeretetére.

Férjével nagyon jól tudták, hogy a megmaradáshoz Isten segítségén kívül a maguk erejére is szükség van úgy, ahogy azt Istenszolgája Márton Áron hirdette 1933-ban a gyergyószentmiklósi Katolikus Nagygyűlésen: „Minden nép annyit ér, amennyi értéket magából ki tud termelni. S addig él, amíg életét a maga erejével tudja táplálni.”

Azért hogy családjuk életét a maguk erejével tudják táplálni, 1950-ben szolgálati helyükre, Csíkszentsimonba költöztek, ahol kiteljesedett családjuk. Nyolc gyermeküket nevelték, segítették testi-lelki-szellemi kibontakozásukban e templom, a családi otthon és az iskola háromszögében mindaddig, amíg valahányan felnőttként, kenyérkeresőként elindultak a nagybetűs Életbe.

Kisdiákként, ministránsként, jó barátként szinte naponta megfordultam társaimmal a Tamás családnál, ahol nekünk is jutott egy-egy karimó zsíros kenyér, ahol délben vagy este ha ott ért a harangszó, akkor elimádkoztuk az Úrangyalát.

II. 2015-ben ünnepeltük Erzsi néni születésének 100. évfordulóját a Szent László Házban, ahol hat élő gyermeke, 17 unokája és azok családjai, 24 dédunokája és 4 (+1) ükunokája társaságában, mi öten papok, közeli és távoli rokonok, ismerősök közösen adtunk hálát a jó Istennek Erzsi néniért. Az ünnepi asztalnál egykori kántoriskolások, kispapok megosztottuk élményeinket. Megboldogult Incze Dénes tusnádfürdői plébános személyes, csatószegi gyermekkori és papi emlékeit elevenítette fel akkor szívhez szóló pohárköszöntőjében, kiemelve az „Erzsi néni sütötte finom házi kenyeret.” Ránk papokra figyelése, imája és szeretete nem szűnt meg később sem.

Erzsi néni a Szűzanya tisztelője és a rózsafüzér imádkozója, a szentmise résztvevője és a szentségi Jézus imádója, a Krisztus világosságának, majd a Krisztus világának olvasója volt. Mikor szeme gyengülni kezdett, tréfásan megjegyezte, hogy csatoljak a lap mellé nagyítót is. Már kezdettől a Mária Rádió közvetítette szentmisék hallgatója lett, bekapcsolódott a rózsafüzér imádságokba élete végéig.

A világ minderről semmit sem tud. De hála légyen az Úrnak, hogy mint az ő egyszerű szolgája elmondhatom a megboldogultról, mert éreztük jóságát és ismertük tanúságtevő életét. Erzsi néni úgy élt, ahogy azt a mai olvasmányban Szent János apostol leveléből hallottuk, mert róla elmondható: „Szerette Istent, mert ő előbb szeretett minket! ... Aki szerette Istent, szerette testvérét is.” (1Jn 4,19-5,4)

Gyászoló Család! Krisztusban Testvéreim!

Az evangéliumban Jézus egész galileai munkásságának bevezetőjét hallottuk, amikor a názáreti zsinagógában olvasásra jelentkezett és felolvasta Izaiás próféta igéit, az un. „szegények evangéliumát” (Lk 4,14-22a). Jézus beszédét Lukács evangélista egyetlen jellemző mondatban foglalta össze: „Ma beteljesedett az írás, amit az imént hallottatok.” Jézus önmaga személyét állítja úgy oda hallgatói elé, mint akiben az ősi ígéret beteljesedett. Aki az Atya akaratát, az emberek üdvösségét a Lélek erejében véghez viszi, mert hivatása, hogy megváltónk legyen. Hallgatóinak pedig az a kiváltság jutott osztályrészül, hogy közvetlen tanúi lehetnek ennek a beteljesedésnek, és beléphetnek Isten országába, ha hittel befogadják és követik Jézust.

Igazi célunk a mennyország. Oda eljutni tudatosan az Egyház irányításával, Jézus követésével, embertársaink szolgálatával lehet, ahogy azt számtalanszor hirdette Isten szolgája Márton Áron: „A keresztény ember két világ polgára. Igazi hazája az égben van, de oda az út a földön át vezet. Ezért a világban nem turista, nem műkedvelő. Feladatot kell teljesítenie. Feladatot és szolgálatot szeretetből.”

III. Főegyházmegyénkben az új pasztorális év a Hivatás éve, „melynek során alkalmunk lesz a hivatásunkat egyénenként, közösségenként, valamint különféle életállapotban élve (házasságra készülve, házasságban, papságban, szerzetességben, özvegységben, elváltan stb.) letisztázni és feléleszteni magunkban” – hogy követhessük mi is az Úr Jézust – írta érsek atyánk a segédanyag bevezetőjében. Legyen az imánk fő gondolata a Jézusnak kimondott igen egészen földi pályánk utolsó pillanatáig.

Erzsi néni mindenben igent akart mondani Istennek. Ezt igazolja halálbahajló életének utolsó megnyilatkozása: „Az utat végig jártam, hitemet megtartottam, életemet visszaadom, ahogy kaptam, Uram néked!”

Istenünk hosszú élettel áldotta meg, a zsoltáros imája szerint kárpotolta a keserű évekért. Azért is megáldotta, mert Isten dicsőségét szolgálta és mozdította elő hitvesi és szülői hivatásával.

A következő mondatot egy nem bibliás embertől idézem, Szabó Dezső, Elsodort falu című regényének Farkas Miklósa mondja: „A magyarnak mindig kell valaki, aki szeresse, biztatgassa, elismerje, másképp elbitangol, elzüllik.” Még egyszer idézem!

Kedves férfiak és asszonyok! Hogy hitvesi és szülői hivatásotokat megéljétek, ezért mindegyiktek szeresse házastársát, biztatgassa és ismerje el fáradozását, hogy el ne zülljetek.

Szülők szeressétek a gyermekeket, biztatgassátok és elismeréssel legyetek irántuk, s ne keserítsétek meg életüket, hogy kedvüket ne veszítsék. (Kol 3,21)

Gyermekek szeressétek a szülőket, nagyszülőket, segítsétek és legyetek megértők irántuk, hogy boldogan készülhessenek a Jóistennel való találkozásra.

Testvéreim, ha szeretetben élitek meg hivatásotokat, akkor a családban, a szomszédban, a községben és a világban béke és boldogság lesz, Krisztus békéje!

1979-ben a béke Nobel-díjat Kalkuttai Szent Teréz anyának ítélték. A díjátadó ünnepségen azt kérdezte tőle valaki: Mondja meg, mit tegyünk a világ békéjéért? – Teréz anya ezt válaszolta: „Menjünk haza és szeressük családtagjainkat és szomszédainkat!” Elmondhatom, hogy Erzsi néni a 104 éve alatt ezt tette.

Krisztusban Kedves Testvéreim!

IV. E papi édesanya temetésén hallgassuk meg Szent VI. Pál pápa lelkiismeret vizsgáló kérdéseit is, hogy majd bizalommal állhassunk meg Istenünk ítélőszéke előtt: „Édesanyák, megtanítjátok-e gyermekeiteket a keresz­tény imádságra? A papokkal együtt előkészítitek-e őket a szentségek vételére: a gyónásra, az áldozásra és a bérmá­lásra? Hozzászoktatjátok-e őket ahhoz, hogy ha betegek, gondoljanak a szenvedő Krisztusra, s hogy Szűz Máriát és a szenteket segítségül hívják? Imádkozzátok-e a családban a rózsafüzért? (Szent II. János Pál, Familiaris Consortio, 60.)

Kedves Gyászoló Család!

Erzsi néni kellett nektek/nekünk, kinek Istenből forrásozó szeretete négy nemzedék életének kibontakozását, haladását segítette. Olyanok vagyunk mi, hogy mindig kell valaki, aki bennünket szeressen, biztatgasson, elismerjen, imádkozzon értünk és Isten szeretetében összetartson.

Jézus Krisztus meghívását követő pap, püspök fia, nem véletlenül választotta jelmondatául a Szeretet himnuszából: „Legnagyobb a szeretet!” (1Kor 13,13) Ezt a szeretetet, biztatást, elismerést Erzsi néni sugározta feléje, mert anyai szíve súgta, hogy az Úristen mellett ez is az ő anyai hivatásának velejárója. Ahogyan karácsony óta zengjük a Mennyből az angyal énekben: „Mellette vagyon az édesanyja, Mária, Mária.” S nagyböjtben pedig Áll a gyötrött Isten anyja…(SZVU 65.)

Kedves Bözsi, Melinda és ti családtagok! Ti mindig Erzsi néni mellett álltatok, szerettétek, vele imádkoztatok és öregségében őt szolgáltátok, ezért az Úr Krisztus fog benneteket megjutalmazni.

A Csíkszenttamáson 1915-ben fakadt élet patakja hatalmas folyammá szélesedve – 2019. január 8-án, amikor gyermekei az Úrangyalát és lélekajánlást elimádkozták ágya mellette – beömlött az Igazság, a Jóság, a Szeretet és örök Élet tengerébe.

Drága Erzsi néni, köszönjük győzedelmes hitedet és életpéldádat, mert általa több lett a jóság és a fény a mi zord világunkban. 

Erzsi néni, Isten veled! Isten velünk! Nyugodj békében Jézus Szent Szívén, ahol ismét  találkozzunk. A viszontlátásra! Ámen.