A pusztába vonulni

Aki a lelkiéletben  fejlődni akar annak időnként vissza kell vonulnia a magányba, ahol nem harsog körülötte a világ, ahol nem zavarja az információ áradat és nem stresszeli a környezet. A Bibliában a magány helye a puszta. Palesztinában inkább mészkőhegyek a puszták, ahol csak a csapadék hiánya miatt gyér a növényzet, itt-ott csaknem teljesen hiányzik. A vegetáció pedig teljesen a harmattól függ. A pusztát átmenetileg a vándor pásztorok járják. Ezért sötét, veszélyes hely, a démonok és vadak tanyája, ahol más veszedelmek is fenyegetik az embert: éhség, szomjúság, kígyó stb. Az Ószövetség idején a puszta Isten megjelenésének és az Istennel való találkozásnak, csodáknak, a szövetség megkötésének, a törvény átadásának, a hűtlenség miatti büntetésnek a helye. 

Egyes prófétáknál a pusztai tartózkodás Istennek és népének az első szeretet, a zavartalan harmónia és hűség, a ráhagyatkozás ideális ideje. Izrael pusztai vándorlása a hívők útjának előképe, ahol a nincstelenségek és próbatételek közepette is kitartva vándorol az Isten ígérte tejjel-mézzel folyó ország felé. (MTörv 26,4-10) Mózes arra tanítja népét, hogy termése legjavát helyezze az Úr oltára elé, és tegyen hitvallást és imádkozzék. 

Az Újszövetségben Keresztelő János, maga Jézus és Pál apostol is a pusztába megy, hogy felkészüljön hivatására, imádkozzon és kísértést szenvedjen. (Lk 4,1-13) Jézus Szentlélekkel eltelve megy a pusztába negyven napra, megismétli életében Isten népének különböző korszakait. A Lélek őt is a pusztába vitte, hogy ott embersége próbára tétessék, de ő megállja a próbát – nem úgy, mint ősei –, és hűséges marad Atyjához: többet ér neki Isten szava a kenyérnél; a bizalom a bámulatba ejtő csodánál; Isten szolgálata minden földi uralom reményénél. 

A Sátánnal való első összecsapásakor a mi Urunk az ószövetségi szentírás egy-egy mondatával, vagyis az írásban kifejezett atyai üdvakarat tételével válaszol. Jézus az üdvösségnek azon az útján akar járni, amin eddig Isten vezette az emberiséget. Ez pedig az alázatban való megváltás. 

Minden próbatétel most kapja meg értelmét: Jézus az elsőszülött Fiú, aki benne hisz, üdvözül. (Róm 10,8-13) 

A Sátánnak nagy szerepe van a rosszban és a bűnre csábításban. Az emberi szív eltérítésére még a Szentírást is használja, mint annyiszor a történelem folyamán. 

Minden egyházszakadás a Szentírásból indult ki. Jézus pedig egyházának az apostoli tanítóhivatalt rendelte, ki más helyeknek értelmezésével szembesíti tévedéseink forrásait. Mivel keresztény létünk kiteljesedésében állandóan fenyeget a gonosz, ezért kerüljük a kísértésre vezető alkalmakat, különösen a tétlenséget. 

A kísértésnek rögtön álljunk ellen, s elmúltával ne gondoljunk vissza. Járjunk Isten jelenlétében, imádkozzunk, böjtöljünk, gondoljunk a végső dolgokra és végezzük munkánkat.

„Mindenki, aki segítségül hívja az Úr nevét, üdvözül.”  Róm 10,13.