Nahát, mit féltek?

A ’80-as évek elején egy nyári vasárnap, Feigl Mátyás nyugdíjas gyergyóhodosi plébános prédikált a Nyárádtői templomban. Akkoriban kezdődött el a hírhedt falurombolás. A hívek el voltak keseredve. A lelkiatya Isten erejére hivatkozva bátorította a híveket. Egyszer csak a szentbeszédét megszakítva az ambótól (az Ige asztalától) hirtelen a templom főbejáratához ment. Nem tudtuk, hogy mi történik. Mindenki ő utána nézett. A kijárati ajtónál megfordult, felmutatott a szentély boltívére írt mondatra és azt kérdezte: mi van oda felírva? Amíg a hívek olvasták a feliratot: Veletek vagyok mindennap a világ végéig! (Mt 28,20), ez alatt Matyi bácsi visszament az ambóhoz és így szólt: „Nahát, mit féltek? Ámen.” A hívek ezt a prédikációt megjegyezték.

Napjaink népszerű rendezvényei a világra szóló sport versenyek. A kontinentális- vagy világversenyek győzteseit dobogóra állítják, és a nézők tiszteletadása közepette, éremmel jutalmazzák. Milyen felemelő érzés, ha versenyzőink kapják az arany érmet és utána a himnusz akkordjaira felvonják a piros-fehér-zöld lobogót. Magasztos pillanat nekünk. Nagy megtiszteltetés a sportolóknak.

Áldozócsütörtökön, Urunk mennybemenetelekor az emberiség nagy győzelmét ünnepeljük. Az Üdvözítő feltámadását követő, 40 napos időszakot lezáró búcsújelenése. Különös, hogy itt nincs zászlólengetés, érem osztás, sem himnusz. Mégis liturgiánk a feltámadt és a mennybe felment Krisztusról szól. Világszerte Hitvallásunkban mondjuk/énekeljük, hogy Jézus „felment a mennybe, ott ül a mindenható Atyaisten jobbján.” Jézus örök győzelme ettől fogva a miénk is. A prefáció szavaival mindörökké hirdetjük: „Reménységgel tölt el minket, titokzatos testének tagjait, hogy követhetjük a mennybe, ahová mint az Egyház feje és az élet szerzője érkezett.”