Amikor ajándékozó és megajándékozott vagy

Nüsszai Szent Gergely (335-394) püspököt és egyházatyát nagyon foglalkoztatta Isten megismerésének problémája, mert az ariánusok túlhangsúlyozták a természetes úton történő istenismeretet. Gergely írásaiban kifejtette, hogy a természetes istenismeret nem elégséges. Ezen az úton az ember csak közvetett és részleges istenismerethez juthat, mert semmilyen teremtményi valóság nem tükrözheti úgy Istent, ahogy önmagában van. A teremtményi világból elért istenismeretben az ember beláthatja, hogy amit megismert, még nem az Isten. A teremtményi világból bármilyen tökéletesség csak azután állítható Istenről, ha megfosztottuk a teremtményi létre jellemző végességtől. Hogy megfelelőképpen tudjunk beszélni Istenről a tapasztalati világból, negatív fogalmakkal kell éljünk (pl. Isten kezdet-nélküli, végtelen, születetlen, keletkezés-nélküli, láthatatlan, testetlen stb). Tehát a természetes istenismeret inkább tudja azt megmondani Istenről, hogy mi nem, mint azt, hogy kicsoda. Ez az ismeret inkább kezdődőben van, semmint beteljesedésben. 

Igazi istenismeret az üdvtörténeti kinyilatkoztatás útján lehetséges, ami a megtestesült Isten-Ige, Jézus Krisztus által valósult meg. „Mert úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta oda, hogy aki hisz benne, az el ne vesszen, hanem örökké éljen” (Jn 3,16). „Az az örök élet, hogy ismerjenek téged, az egyedüli igaz Istent és akit küldtél, Jézus Krisztust” (Jn 17,3). Isten szeretete tehát az adásban nyilvánul meg. Jézus lényegéből is a szeretetadás sugárzott. „Senki sem szeret jobban, mint az, aki életét adja barátaiért” … „Barátaimnak mondalak benneteket, mert amit hallottam Atyámtól, azt mind tudtul adtam nektek” (Jn 15,13. 15).

Jézus akkor is adni akart, amikor betért Mária és Márta házába – erről szól az evangélium. (Lk 10,38-42) Hogy mit adott? – Örök életet termő tanítást. Mária felfogta helyzetének visszanemtérő méltóságát, a szívét adta és befogadta Jézus tanítását. Márta is adni akar, a vendégszeretet lendületével, de ez nem pótolja az Isten igéjének figyelmes hallgatását. Amikor a templomban Isten igéjét hallgatjuk, Isten ajándékaiból a legjobb részt biztosítjuk magunknak. Egyszerre vagyunk

Istent vendégül látjuk, mert az Őneki épített templomban a kenyér és bor felajánlásával életünket tesszük az oltárra, viszonzásul az örök élet igéit kapjuk és az örök élet zálogát az Eucharisztiában. Vasár- és ünnepnap vegyünk részt a csodálatos lakomán, a szent vendégségben. Ha meghívjuk Istent, hogy közösségbe legyünk vele úgy, mint Ábrahám tette, akkor áldása kísérni fogja életünket. (Ter 18,1-10a) Ha igazán szeretjük Jézust, akkor jó szívvel hozzunk áldozatot érte (Kol 1,24-28), mert azzal kiesdhetjük a kegyelmet azoknak is, akik teszik a jót, de még nem hallgatják az örök élet igéit.

„Boldogok, akik jó szívvel fogadják Isten igéjét...” Lk 8,15.