A főangyalok nem űrlények

1968. december 24-én az Apollo 8 űrhajó a Hold körüli pályára állt. A három űrhajos egészen váratlanul egy-egy szentírási idézettel köszöntötték a föld lakóit: „Kezdetkor teremtette Isten az eget és a földet. A föld puszta volt és üres, sötétség borította a mélységeket, és Isten lelke lebegett a vizek fölött” (Ter 1,1). A világ áll, mert Isten akarta, teremtette. Minden teremtmény Istentől jön és Istenben lakozik. Ez a hivő emberekben mély tiszteletet ébreszt minden létező iránt. Környezeti lelkiséget hoz létre, amely gondosságot, gyengédséget, figyelmességet jelent minden teremtmény iránt. A teremtés mindmáig folytatódik az Atya gondviselésében, a Fiú megváltó kegyelmében és a Lélek egyesítő erejében. A látható és láthatatlan teremtés kezdeténél Isten ingyenes szeretete van, még az általunk nem ismert más lehetséges világokénál is, és az isteni személyek egymásközti viszonya felöleli az egész teremtett Univerzumot.

A szent főangyalok ünnepén tekintsünk a tisztán szellemi Univerzumban lévő testvéreinkre, az angyalokra. A Szentírásból ismerjük, hogy Isten teremtett angyalokat is, személyes, tisztán szellemi, halhatatlan teremtményeket, akik értelmesebbek és hatalmasabbak, mint az ember. Az angyalok „szolgáló lelkek, azok szolgálatára rendelve, akik majd öröklik az üdvösséget” (Zsid 1,14). Az angyaloknak tulajdonított szerep nem változott. Ahogy a szentmise könyörgésében valljuk: „a mennyben folytonosan szolgálnak neked, itt a földön szüntelenül oltalmazzák életünket”.

Az angyali univerzum előtt Isten feltárta további teremtői tervét, ami próbatételnek bizonyult (2Pt 2,4). Az angyalok közül többen, büszkeségi döntés és visszafordíthatatlan gyűlölet folytán, fellázadtak Isten ellen; szerettek volna mindent és mindenkit a pusztulásba és a semmibe rántani: ezek a démonok, fejük a Sátán. Ellenfelük Mihály főangyal az isteni igazság megtestesítője, a választott nép angyala, aki mennyei háborút vívott a sátánnal a világ teremtése előtt. Levetették az őskigyót, ezzel lefokozták, s hatalma végzetesen összezsugorodott, csak a földre terjed ki, ott is meghatározott időre (Jel 12,7-12a).

Az angyalok szerepe valójában Jézus Krisztus kinyilatkoztatásánál világosodik meg. Krisztus a szent angyalok feje (Kol 1,16), mellette állnak, mint hírvivők vagy szolgálattevők: Máriának angyal viszi az üdvözletét (Lk l,26), Betlehemben az angyalok dicsérik Istent és hirdetik az Üdvözítőt (Lk 2,13). Az evangélisták megemlítik Jézusnak az angyalokkal való bensőséges érintkezését: szolgálnak Jézusnak a pusztában (Mt 4,11; Mk 1,13), jelen vannak haláltusájában (Lk 22,43) és hirdetik feltámadását (Lk 24,4k). Jézus úgy emlegeti őket, mint valóságos és tevékeny lényeket, akik  az emberek fölött őrködve is látják az Atya arcát (Mt 18,10). Nem ismerik az utolsó ítélet napját, mert az az Atya kizárólagos titka (Mt 24,36 p), de ők lesznek végrehajtói (Mt 13,39-49; 24,31). Már most osztoznak Isten örömében, amikor a bűnös megtér (Lk 15,10). Jézus beszél szerepükről; eljövendő dicsőségében, második eljövelének napján az angyalok fogják kísérni (Mt 25,31); elküldi őket, hogy összegyűjtse a választottakat (Mt 24,31) és kiűzze a kárhozottakat az Országból (Mt 13,41k).

Szent Péter óva int mindenkit: „Józanok legyetek és vigyázzatok. Ellenségtek a sátán, ordító oroszlán módjára ott kószál mindenütt, és keresi, kit nyeljen el. Erősen álljatok neki ellen a hitben” (1Pt 5,8k).  

Kérjük a szent angyalokat és királynőnket, a Szűz Anyát, hogy vezessenek ki bennünket „az új pogányság sötétségéből a Szentlélek világosságába.”