Virágvasárnap – Az emberiség családját élteti

A nagyhét kapujában vagyunk. Vidékünk első virágával, a barkával szoktunk a templomba jönni, hogy kifejezzük Megváltónk iránti szeretetünket. Az idén mindenkinek otthon kell ülnie a világjárvány miatt. Csak a liturgiát végzők jöhettünk a templomba. De meghitten, családiasan így is tudunk ünnepelni.

A Szentszék jóvoltából az otthonukban előkészített barkaágak megáldása is érvényes, akár a szentmise hallgatásunk, ha élőadásba kapcsolódunk.

Krisztusban Szeretett Testvéreim!

A 2. Vatikáni Zsinat és Szent II. János Pál pápa családegyháznak (ecclesiola) nevezi a családokat. Magyarán: minden egyes család – ház, sőt egyház. Üdvház, szent ház, ahogy őseink értelmezték. Felszólítás van ebben: minden magyar családnak templommá, szentéllyé kell válnia!

Ma, amikor különböző ideológiák és szociológiák 1927-től mindig a „család haláláról” beszélnek és pótlásának mindenféle gonosz módját keresik, az Egyház leghivatalosabb hangjával – Szent II. János Pál szavával, melyben a VI. Püspöki Szinódus (1980. szept-okt.) szava visszhangzik, a Familiaris Consortio apostoli buzdításban –, kifejezi a családba vetett reményét: „Az emberiség jövője a család által valósul meg”. A pápai buzdítás új lendületet adott a család alapvető küldetésének megvalósításához e felhívásával: „Család, légy az, ami lsten tervei szerint vagy!”

A családi közösséget korunkban minden más intézménynél jobban magaköré csavarta a globális világ. Mindezen körülmények ellenére sok család hűséges marad azokhoz az értékekhez, amelyek a család intézményének alapját alkotják. Mások ellenben elbizonytalanodtak, s kételkednek vagy teljesen tudatlanok a házastársi és családi élet igazságának és végső tartalmának ügyében. Ismét mások az igazságtalan körülmények hatása alatt nem tudják megvédeni alapvető jogaikat.
Az Egyház tudatában van annak, hogy a házasság és a család az emberi nem legdrágább értékeinek egyike, ezért üzenetét és segítséget mindenkihez el akarja juttatni.

A jelen világjárvány már két hete megálljt parancsolt nálunk is. Ilyen veszélyben a végső mentsvárnak csak a család maradt. Minden ésszerű intézkedés így szól: Maradj a családban! Maradj otthon!

Ez a járvány is egy eszköz a családi élet szellemi alapjainak erősítéséhez, életvitelünk átgondolásához és kereszténységünk revideálásához, hogy minden családban, házban Istent dicsőítsük. A Szentcsalád segítsen, hogy lelkünk megnyíljék a világosság előtt, amelyet az Evangélium áraszt minden családra.

Egy ezer éves történelmi eseményt idézek:

Al-Hakim (az őrült) kalifa, Egyiptom muszlim uralkodója (996-1021) elrendelte, hogy 9 évre zárjanak be minden templomot Kairóban. Egyik nap végigment a keresztények egyik utcáján. Minden házból azt hallotta, hogy imádkoznak és Istent dicsőítik. Azonnal megparancsolta: „Nyissátok ki a templomokat, és hagyjátok imádkozni a keresztényeket, ahogy akarnak. Be akartam zárni minden utcában egy templomot, de most látom, hogy ezzel minden házban megnyitottam egyet.” Később elrendelte, hogy az uralma alá tartozó területeken égessék el az összes keresztet, és rombolják le a templomokat. Könyörtelen fellépésén a kortársak megdöbbentek, mivel tudták róla, hogy anyja keresztény, két nagybátyja pedig pátriárka. A kalifa azonban megtagadta családját. Tíz év alatt több mint harmincezer templomot romboltak le.

Szeretett jó hívek!

Virágvasárnapján, Jézus Krisztus jeruzsálemi bevonulására  emlékezünk a templomban és a családokban. Erről az eseményről mind a négy evangélista megemlékezik. Szent Máté ünnepélyes beszámolója kiemeli a jövendölések beteljesedését (Mt 21,1-11). 

A tömeg felismeri Jézusban a Messiást és dicsőíti: „Áldott, aki jön az Úr nevében!” Jézus Izrael Istenének a nevében jön, az ő isteni természetének hatalmával, maga az Isten szent Fia. Ez a Jézus Jeruzsálem felé tartva a két jerikói vakot meggyógyította, néhány napja Betániában feltámasztotta Lázárt, ugyanott meggyógyította a leprás Simont. Ma Jeruzsélemi bevonulását szemléljük.

A szent liturgia felidéző és jelenvalóvá tevő cselekedetei közepette is tudnunk kell, hogy ez a Jézus, maga az Isten! Általa jelenvalóvá lesz számunkra a múlt is, mert ahol ketten vagy hárman összejövünk az ő nevében, ő is ott jelen van. Ezért a felidéző szertartás mozzanatai meghatnak, sőt megrendítenek, és nem úgy állunk fel a székről, mint ahogy leültünk; nem úgy megyünk haza a templomból, ahogy idejöttünk. Megyőződésünk, hogy a bűneinket el kell hagynunk, nem várhatunk tovább.

Micsoda alázat, hogy az emberré lett Isten egy szelíd kis állaton vonul be Jeruzsálembe? Az állatok szolgálata mellett megjelennek a növények is: zöld ágakat lengetnek. Sokan a ruhájukat terítik eléje, ezzel hódol a civilizáció és a kultúra, és ezzel az egész föld hódol Teremtője előtt. A körmenetben vonuló tömeg a hozsannát (ments meg, kérünk!) zengte: „Hozsanna Dávid fiának! Áldott, aki az Úr nevében jön! Hozsanna a magasságban!”  Ments meg kérünk! Most a járvány idején is templomban és a családban hozsannázzunk!

Szeretett jó hívek!

Az ünnepélyesség után a passió drámája mellbevág mindnyájunkat. Óhatatlanul magunkra ismerünk egy-egy szereplő sorsában. Máskor felforr a vérünk, mihelyt a gonoszság felülkerekedik a jóságon vagy az abszurdítás a normalitáson. Ez a földi dráma véget nem érőnek látszó folyamata. Lesújtó, olyan mint nagypéntek tragédiája, melynek végkifejletében felhangzik a feltámadott húsvéti bizonysága: „Békesség nektek, én vagyok!”

Kedves Testvéreim! Jézusban van örök békességünk, vele az Isten jelent meg a földön, és az emberi természet emelkedett az égbe. Ezért minden szentáldozást úgy éljünk meg ezentúl, hogy ez Jézus virágvasárnapi bevonulása a mi életünkbe, családunkba. Vele jön létre a családegyház, és „az emberiség jövője a család által valósul meg”.

Ámen.

2020. április 5.                           Darvas-Kozma József