Hivatásod van!

Bevezető: Május első vasárnapja az édesanyák napja, az idén húsvét 4. vasárnapja –, amely az édesanyai, valamint a papi, szerzetesi és szerzetesnői élethivatásokra tereli gondolatainkatt. Bár különböző az állapotunk, de azonos a célkitűzésünk: mindannyian a jó pásztornak, Jézus Krisztusnak a nyomán szeretnénk járni. Azt akarjuk az ő megbízásából, hogy életünk Isten népének közösségében emberibbé váljék, mert mind az ő nyája vagyunk (Jn 10,1-10) Ebben az anyáknapi, de ugyanakkor papi és szerzetesi hivatásokra emlékeztető napi szentmisében fejezzük ki édesanyánk iránt hálánkat, és arra kérjük a jó Istent, hogy adjon egyházunknak sok-sok jóságos édesanyát, akik még arra készek, hogy gyermekeik szívében hivatást ébresszenek, hogy ők megismerjék Krisztus hívó hangját a papi, szerzetesi és szerzetesnői szolgálat vállalására. 

Krisztusban Szeretett Testvéreim!

Sandra Cristina Simoes Pedro (1979-2016) portugál nő, 2008-ban gyereket szült. Azután krónikus betegségbe esett, vesedaganattal is műtötték. Az orvosok tájékoztatták, hogy még egy gyerek vállalása életébe kerülhet. Ennek ellenére mégis gyereket vállalt, mert gyermekét nem akarta testvér nélkül hagyni. A több hónapos várandós nő 2016. február közepén agyvérzést kapott, és 20-án az orvosok megállapították nála az agyhalált. Ekkor belenéztek a nő hasába, és az orvosok meglepetésére a meg nem született kicsi teljesen egészséges volt. Ezért úgy döntöttek, hogy mesterségesen életben tartják az édesanyát, hogy testi funkciói működjenek, így lehetővé tették a kicsinek a fejlődést és megszületést. 2016 június elején 2,5 kg-mal egészségesen jött a világra. A kicsinek Lourenço Salvado (Megmentő Lőrincke)  nevet adták, hogy felnőve büszke legyen anyjára, aki megélte hivatását: életét adta azért, hogy ő élhessen.

Corona Bamberg (1921 - 2018. május 3.) német bencés szerzetesnő Az emberség ára c. művében a vadászkutyához hasonlítja a hivatásos embert. Ha a kutya észreveszi a vadat, azonnal a vad után iramodik. A többi kutya is vele szalad egy darabon, de mivel nem látták, kedvük lankadni kezd, és visszafordulnak. Az élen rohanó ezeket észre sem veszi. Ő látta a vadat és lohol a nyomába. Semmi sem tudja eltéríteni: sem a kövek, amelyek feltörik talpát, sem a tüskés bozót, amely felhasogatja a bőrét. A kutya nem hagy fel az üldözéssel addig, amíg meg nem keríti a zsákmányt, mert ellenállhatatlanul csábítja a cél. De ellenállhatatlan a vadászszenvedély is. A vadászás közben válik a kutya önmagává, a futásban, az erőfeszítésben bontakoznak ki erői, abban szabadul fel, még mielőtt elérné a célt. „Így kell, akinek Krisztus Urunkkal van dolga, tántoríthatatlanul Őrá néznie,” önmagát neki adnia, amíg el nem jut ahhoz, aki meghívta: „Kövess engem!”

Ez a kép Krisztus valamennyi tanítványára jellemző, akiknek közös hívatása az életszentségre és a világ evangelizálására szólt és szól. Milyen felemelő, amikor valaki egészen Krisztusnak és egyházának adja magát a házasság és az egyházi rend szentségében.

Gyakran találkozunk olyan felmérések eredményeivel, hogy mi foglalkoztatja az embereket. A legtöbben az önzés és a hedonizmus, az élet élvezése és a boldogság keresése bűvöletében élnek. Az ábrándozás nyomán a kiégés és üres lelküség jár. Erről már Vörösmarty Mihály is írt: „Nézd a világot: annyi milliója,/ S köztük valódi boldog oly kevés./ Ábrándozás az élet megrontója,/ Mely, kancsalúl, festett egekbe néz.” (A reményhez) Vagy a járványbénította világunkban, nagyon időszerű Antoine de Saint-Exupery kijeléentése: „Többé már nem élhetünk csak hűtőszekrényből, politikából, költségvetési mérlegekből és keresztrejtvényekből. Ez így többé már nem megy.” Mi is belátjuk: „Ez így többé már nem megy” akkor a jeruzsálemi emberekkel kérdezzük: ,,Mit tegyünk hát, emberek, testvérek?”

1. Jézus, a Megváltó mindnyájunkat hív, hogy tartsunk bűnbánatot. Erről tanúskodik Péter apostol pünkösd napján: Tartsatok bűnbánatot, keresztelkedjetek meg Jézus Krisztus nevében, hogy elnyerjétek a Szentlélek ajándékát. (ApCsel 2,14a. 36-41) „Isten azt a Jézust, akit ti keresztre feszítettetek, Urrá és Messiássá tette!” Jézus a Messiás, az igazi áldozat a világ bűneiért. Az üdvösség ígérete nekünk szól és mindazoknak akik távol vannak ugyan, de a mi Urunk, Istenünk hívja őket, hogy részesedjünk megváltói kegyelmében.

A Biblia minden lapja Isten és az ember kapcsolatáról szól. Isten hívja az embert, aki szíve mélyén megrendül és Istenre figyel. Ilyen volt Mózes meghívása az égőcsipkebokorból (Kiv 3), Izajásé a templomban (Iz 6), az ifú Jeremiásé (Jer 1). E jelenetek szemünk elé állítják Istent a maga fönségében és kiismerhetetlenségében, úgyszintén az embert egész valóságában: félelmével és nemes lelkűségével, azzal a lehetőséggel, hogy elfogadja a hívást, vagy ellenálljon annak.

Júlia baba

Isten örök tervében ott van a kiválasztott. Időben megkapja az Isten hívását. A hivatás tárgya valami küldetés az egyházban, ami lehet anyai, papi, szerzetesi és szerzetesnői hivatás. Isten hívására, mindenki személyes módon, természetének megfelelően válaszol. Mindegyik engedelmeskedik, mert lényegesen érintette Isten és tudatában van személyes meghívásának és küldetésének.

Az ember életében már fiatalkorban felhangzik az Úr hangja, követésre szólít, döntésre késztet. A küldetés leginkább a létbizonytalanság állapotában élő emberekhez szól. Mózes a pusztában sem volt nyugodt, mert lelkében az Úr hangja morajlott: „Láttam népem nyomorúságát és ... azért szálltam le, hogy kiszabadítsam az egyiptomiak hatalmából, és hogy kivezessem arról a földről egy szép, tágas országba, egy tejjel-mézzel folyó országba.” (Kiv 3,7-8). 

Beata Szydlo miniszterelnökasszony fia pap lett 2017-ben

2. A hivatás célja az üdvösség, s ezt Jézus tárta fel, aki „szenvedett értünk, példát hagyva nektek, hogy a nyomában járjatok.” (1Pt 2,20b-25) Krisztus értünk adta életét, ezért az Atya megdicsőítette. A földön nincsen maradandó lakóhelyünk, de boldogságunk sincs, mindkettőt csak Isten adhatja. Ha átadjuk magunkat neki, megadja a kegyelmet, hogy elforduljunk a bűntől és meghívásunk szerint a közösség iránti szeretetben éljünk. A közösségi érzület egyszerre termőtalaj, víz, levegő, napfény, mozgás, gondozás és felelősség. A közösségi érzület magzatvize nélkül fulladásra ítélt minden meghívás, mert közösséghez szól minden küldetés. Jézus magához kapcsol Egyháza által és védelmez.

A hivatás mindig a közösségben születik, érlelődik és egészen lefoglalja az életet. A meghívás, az ember egész létét más dimenzióba helyezi, felforgatja nemcsak külsejében, hanem a szíve mélyéig és más emberré teszi. Ha Isten megszólítására igennel válaszolunk, ezt egyszerűen hivatásnak nevezzük. A hivatás személyes oldala a hit és átalakulás, a hitből és engedelmességből fakadó csatlakozás. A hivatást vállaló összegezése: íme a nép, melynek sorsában osztozom, akiben képességeim, vágyaim és álmaim, küldetésem elnyerik igazi értelmüket. Krisztus Urunk akarata szerint a hivatást vállaló az emberek üdvözítésének eszköze lesz. Mert Isten „azt akarja, hogy minden ember üdvözüljön és eljusson az igazság ismeretére” (1Tim 2,4).

3. Isten megragad a belső hangok, szívbeli vonzalmak, nagy horderejű álmok által és módosítja életünket saját transzcendens természetéhez. Életünk során egyetlen elhatároló erejű meghívást bontogatunk. Lett légyen az apostol, szent, író, költő, tudós vagy egyszerű becsületes ember. Szent Pál írja: „Hogy az evangéliumot hirdetem, azzal nem dicsekedhetem, hiszen ez kényszerű kötelességem. Jaj nekem ugyanis, ha nem hirdetem az evangéliumot” (1Kor 9,16).  Ady Endre Álmom az Isten, Babits Mihály Az elbocsátott vad, Sienkiewicz Henrik Quo vadis,

Franz Werfel Halljátok az igét, Sandra Pedro portugál édesanya. A szentek élete is a hivatásról szól: Remete Szent Antal a pusztában az önmagát kiüresítő Krisztushoz akar hasonulni. Szent Ágoston gyötrelme idején hallotta meg Isten szavát és megtalálta élethívatását. A dicsőséget hajszoló katonatiszt, Loyolai Szent Ignác lábtörésekor ismeri fel, hogy mindent Isten nagyobb dicsőségére tegyen. Bosco Szent János különös álma után, szűnni nem akaró lendülettel dolgozik az ifjakért. Lisieux-i Szent Teréz, a kis feladatok nagylelkű végzésében követi Krisztus hivását. Corona Bamberg bencésnővér hasonlatánál maradva: a kutya és a nyúl, Krisztus és a meghívott összetartoznak.

4. A hivatást, ha éljük, akkor az Úr vállalja a vezetést és boldoggá tesz. Ha vállaljuk a meghívást, továbbra is a világban maradunk, de állandó kapcsolatban az Úrral, még a szenvedésekben is. A kilátástalannak tűnő helyzetben is mellettünk van az Úr: „Nézd, az ajtóban állok” (Jel 3,20).  

Közös hívatásunk az életszentségre és a világ evangelizálására szól. E hívatást két szentségben élhetjük meg, az egyházi rend és a házasság szentségében. E szentségek révén sajátos fölszentelésekben részesülünk. Házastársak, tegyétek szerető közösséggé a családot, hogy gyermekeitek Isten hívását meg tudják hallani. 

Ha a hívatás jeleit látod gyermekedben, akkor segítsd őt, hogy nagylelkűen tudjon válaszolni, mint a kicsi Sámuel. Az Úr boldoggá tesz, ha hivatásunkban élünk, mert létközösségben vagyunk vele. A jézusi létközösséget élte és ezért volt derűs II. János Pál pápa még utolsó óráiban is.

A hivatás kezdetén ránk nyit az Isten, de bírni Őt csak az áldozatos szeretet, a hivatás végén lehet. Látni fogjuk, hallani fogjuk és bírni fogjuk őt örökre. Akkor „Isten örök szépsége állandó mozgásban tartja a szentek vágyait.” Ámen.