Nevetek fel van írva - Mária Rádió

Mai olvasmány és evangélium alapján törekedjünk megismerni Istent, akinek a neve szent. A Miatyánk első kérését pedig: „szenteltessék meg a te neved” – tartsuk napi programunknak.

Hogy megérthessük Pál és Barnabás apostol helyzetét, mikor Lisztrában hírdették az evangéliumot, meg kell ismernünk a szentírástudósok kifejezése szerint a »Sitz im Leben-t«, a lisztraiak életterét és helyzetét, az életbeágyazottságát.

Testvéreim! A két apostol hallgatóságára való tekintettel beszél hozzuk, mivel az adott körülmények, hitviláguk eleve meghatározzák, befolyásolják mondanivalójuk befogadását.

1.    Lisztra város Likaóniában (ma romváros Hatinsaray mellett, Törökországban), Ikóniumtól mintegy 45 kilométernyi távolságra DNy-i irányban feküdt. A város jelentősége megnövekedett, mikor Augustus római császár Kr. e. 6-ban a kisázsiai hadiutak biztosítására ott is katonai kolóniát alapított. Pál és Barnabás első missziós útjuk során jutottak el ide. Mivel nem volt zsinagóga, teljesen pogány környezetben találták magukat, és még nyelvi akadályokba is ütköztek.

E vidéken ismert volt Filemon és Baukisz legendája, amiről Ovidius is ír az Átváltozásokban (8.621-628). Egyszer Jupiter és Merkúr emberi alakban jártak a földön. Több embertől is szállást kértek mint fáradt vándorok, de mindannyiszor elutasították. Végül egy öreg házaspár – Filemon és felesége, Baukisz – engedte be és szeretettel mindenben a vendégek szolgálatára álltak. 

Andrea Appiani - Jupiter és Merkúr Filemonnál

A házaspár észrevette, hogy bár többször kínálták és ettek, ittak, de semmi sem fogyott el. Innen ismerték meg vendégeikben az isteneket. Búcsúzáskor megmondták, hogy valójában istenek. A falut mocsárral árasztották el, az öregek háza templommá változott, a két öreg pedig Jupiter papjai lettek. Eddig a legenda.

2.    Ki Jupiter és ki Merkúr?

Jupiter, a görögöknél Zeusz az istenek és az emberek atyja, övé a legnagyobb hatalom. Visszahozta testvéreit az életbe és velük küzdött meg apjával, Kronosszal a világ hatalmáért. Jupiter vagy Zeusz az eget választotta, mindent megengedhet magának. Innen a mondás: „Amit szabad Jupiternek, nem szabad a kisökörnek.” Jupiter vagy Zeusz egy éjjel kisurrant asszonya mellől és meglátogatta barlangjában Maia nimfát, így született Merkúr vagy Hermész.

Merkúr az istenek hírnöke. Jupiterhez a legközelebb áll, hol előtte, hol mögötte jár. Ő a követjáró. A Naphoz is a Merkúr bolygó áll a legközelebb. Feladataihoz tartozik, hogy az istenek akaratát közvetítse az emberek felé és fordítva. Soha nem alkalmaz erőszakot, hanem beszédkészségét, meggyőző erejét használja. Neki tulajdonítják, hogy a lelkeket visszahozza az alvilágból. Ő az emberekhez legközelebb álló isten. Lisztrában a város előtt állott a Jupiter templom.

3.    Pál és Barnabás alkalmi rövid beszédet intéznek a néphez a város fórumán. Pál, Isten karizmatikus embereként szól, hogy a balga bálványímádásból a látható világ Teremtője felé forduljanak. Azért teszi ezt, mert a lisztraiak életéből az egyistenhívés is hiányzott. Pál beszéde közben felismeri – a lelkek megkülönböztetése révén –, hogy a születésétől béna ember, aki őt hallgatja, annak elegendő hite van arra, hogy meggyógyuljon. Hangosan rákiáltott tehát „Állj egyenesen a lábadra!” Az talpra ugrott, és járni kezdett. A csoda láttán a tömeg likaoniai nyelven felkiáltott „Istenek szálltak le hozzánk emberi formát öltve!” Pál beszéde és a csoda annyira megragadta őket, hogy isteneknek nézték. „Barnabást Jupiternek gondolták, Pált pedig – minthogy ő vitte a szót – Merkúrnak.” A Jupiter-templom papja áldozati állatokat és koszorúkat hozatott a kapuk elé, és a néppel együtt áldozatot akart bemutatni. Pál és Barnabás a ruhájukat megszaggatva a tömeg közé rohatak: „Emberek mit csináltok?” – kiáltották. „Mi is hozzátok hasonló emberek vagyunk, éppen azt hirdetjük nektek, hogy ezektől a bálványoktól térjetek meg az élő Istenhez”, aki gondoskodott rólatok és szívetekbe örömet adott. A ruha megszaggatás a legnagyobb tiltakozás jele, legyen vége ennek! Így a beszéd, a csoda és Pál második beszéde hatékonynak bizonyult. Az első megtérők között találjuk a későbbi munkatársat Timóteust. Teljesedett, amit a válaszos zsoltárban énekeltünk: „Ne nekünk add, Uram,  a dicsőséget, hanem a te nevednek” (Zsolt 113b,1).

4.    Jézus az utolsó vacsorán apostolait arra kérte, hogy maradjanak meg szeretetében. Akkor szeretjük őt, ha megismerjük és teljesítjük parancsait. Ha szeretjük őt, az Atya is szeretni fog minket. A vigasztaló Szentlélek, akit az Atya küld Jézus nevében, mindenre megtanít és eszünkbe juttatja amit Jézus tanított. Ma is eszünkbe juttatta az Úr imájának első kérését: Szenteltessék meg a Te neved.

Kérdezheted, ennyire fontos az Isten neve? Fontosabb, mint a mindennapi kenyér? – Igen. Ahol az Isten neve nem szent, ott semmi nem szent: sem az élet, sem a tulajdon, sem a szeretetkapcsolat. Aki az élet központjába nem az Istent látja, az olyan önmagát helyezi oda (trónszék – egoizmus). Ott az ember szolgává, sőt állattá aljasul. Isten léte tesz emberré, képmása vagyok. Attól vagyok ember, hogy van Istenem, és őt megvallom. Ez a legfontosabb emberi szükséglet. Tudni, hogy van és szeret.

Azok, akik Boldog Salkaházi Sára testvért az üldözött zsidók mentéséért a Dunába lőtték (1944.XII.27), akik végeztek Radnóti Miklóssal, azokban sem volt szeretet. Radnóti sorai hűen igazolják: „ Oly korban éltem én e földön, mikor az ember úgy elaljasult, hogy önként, kéjjel ölt, nemcsak parancsra…” A bűn óta ki kell mondani, hogy van Isten, és Szent az Isten, mert a bűnnel, főleg korunk bűneivel elhomályosult a látásunk. Míg Berzsenyi Fohászkodás-ában vallja: „Isten!… Léted világít mint az égő Nap, de szemünk bele nem tekinthet”, azóta vége a magától értetődő Istennek…

Amíg el nem fogadom, hogy van Isten és ő az életem Ura, addig mindentől függök: horoszkóptól, tőzsdétől, autótól, hatalomtól, pénztől… Szinte mindentől és porszemként sodor az élet.

Ha utazom és valaki megszólít, válaszolok. Ekkor a mi világaunk is megnyílik egymás előtt… Ha segítségül hívjuk Isten nevét, Isten tenyerére lépünk. Kitágul a világ, tervezhető lesz az élet. Megvan a fixpontom, életem kilátása a végtelenbe nyílik. Ha Isten szent számomra, akkor vagyok én is valaki. Egyébként csak egy az embertömegből. Az ő léte az alap. Erre állva építhetjük meg életünk alapját.

5.    Istenünknek van neve: Atyánknak. Nem fél a világosságtól. Velünk van, értünk van. Ami névtelen, az a gonoszság. Amikor elhatalmasodik a névtelenség, akkor születik a terror, a diktatúra: a part parancsra cselekvés…. A kommunizmus az állatokkal kezte a számozást, s végül számszerűvé tette az embereket, tárgyiasított. Ezért veszélyesek a névtelen vallások, az ezotérikus tanok. A mi Istenünknek van neve: Atya, Fiú, Szentlélek. A mi Istenünk a személyes Szeretet.

Ha szent az ő neve, nem kell külön nevet szerezni magamnak. Isten nélkül nagynak lenni – rekordok könyvébe bekerülni, hírességnek és sikeresnek lenni, valami nagyot alkotni... múló dolog.

Korunkban nagy divat az arculat építés, válás, hírnév. A létnél fontosabb lett a látszat. Iparágak épültek arra, hogy mást tudjunk mutatni, mint amik vagyunk. Ha Isten nevéről megemlékezünk, beteges ábrándjainktól megszabadulunk. Vörösmarty írta: „Ábrándozás az élet megrontója, mely kancsalul festett egekbe néz.” Az apostoloknak mondja Jézus: „Ne annak örüljetek, hogy a gonosz lelkek is engedelmeskednek nektek, hanem annak, hogy nevetek fel van írva a mennyben.” A középkori festők ezért nem írták alá képeiket, mert hittek abban, hogy a mennyei aláírás fontosabb. Az Isten neve legyen szent, és én vele növök. Isten Isten, úgybeszélek, emlegetem, neki áldozom…. Istent megismerni, belőle gazdagodni, ez az igazi növekedés.

6.    A megszentelés ellentéte a megszentségtelenítés. Hogyan történhet ez? Pl. közönnyel – figyelemre sem méltatom az Istent életemben. Amikor sikertelenségeim nyomán vádolom, vagy  kilátástalanságomban megalázkodva esdeklek. Világunkban egyre nagyobb a félelem az őszinte, tiszta beszédtől. A világos, tiszta szó, amikor tudunk igent mondani arra, amire Isten hív minket, és nemet arra, amit tilt nekünk – ez a nevének megszentelése a mindennapokban. A húsvéti szentidő is ebben segít minket.

7.    Amíg a Miatyánkot komolyan veszem, kimondom, tisztelem, megélem Isten jelenlétét. Ebben a névben erő van. Erőforrása volt az apostoloknak, prófétáknak, vértanúknak, hitvallóknak évezdereken át. Összeköti a hívőket, leválasztja a hitetleneket. Ora et labora = Imádkozzál és dolgozzál! – ebben a sorrendben. Először ismerd fel, imádd az Istent, reggel vess keresztet a Szentháromság nevében, aztán vele indulj a munkába. Vele a munka öröm, a halál hazatérés, a megbocsátás növekedés.

Isten nevét hiteles tettekkel kell megszentelni. Tetteinkkel tesszük láthatóvá a láthatatlan Istent a világban. Krisztus arra kérte az apostolokat, és általuk minket is küld: „úgy világoskodjék a ti világosságtok az emberek előtt, hogy lássák jótetteiteket, és dicsőítsék Atyátokat, ki mennyekben vagyon!” Keresztségünkor mindnyájunknak átadták az égő gyertyát, Krisztus világosságát: „Vedd ezt az égő gyertyát és igyekezzél egész életedben a hit és a jócselekedetek világosságával tündökölni!”

Most a járvány idején vizsgáljuk meg, milyen az Istennel és az egyházzal való kapcsolatunk, az Isten igéjével és szentségeivel táplálkozunk-e, szent nevét önmagunkban és a világban hitelesítjük-e?

Az egyház tagjaként feladatunk kimondani és megszentelni a mindennapok igaz életével Isten szent nevét. Ezzel adunk cselekvő választ az Úrnak, aki alkotott, megváltott, megszentelt és fenntart mindeneket. A görög katolikus liturgia szövegével vallom: „Uram, csókot sem adok neked, mint Júdás, hanem mint ama gonosztevő, megvallak téged…” Ámen.