Püspökszentelés 2020. aug. 29.

Nagy öröm és megtiszteltetés számunkra, hogy Ferenc Szentatyánk kinevezte főegyházmegyénk segédpüspökévé Ft. Dr. Kerekes László kézdivásárhelyi plébánost, akinek a Tharros (Szardínia, Olaszország) címzetes püspöke címet adományozta.
A kinevezett segédpüspök 1968. július 23-án született Kézdivásárhelyen. Tanulmányait szülőfalujában, Gelencén kezdi meg, majd Kézdivásárhelyen folytatja, és 1986-ban érettségizik a Gyulafehérvári Római Katolikus Kántoriskolában. 1987-ben megkezdi filozófiai és teológiai tanulmányait a Gyulafehérvári Hittudományi Főiskolán, majd 1990-től a Budapesti Központi Papnevelő Intézet növendékeként folytatja és fejezi be 1992-ben. 1993. május 16-án szentelik pappá Gelencén, a Szent Imre templomban. 1994-ben kánonjogi licenciátust, majd 2004-ben egyházjogi doktorátust szerez az ottawai (Kanada) Szent Pál Egyetemen.
26 évnyi papsága alatt dr. Kerekes László sokféle pasztorális feladatkörben szolgált: 1994-2000 között a Gyulafehérvári Érseki Bíróság bírósági helynöke, a Gyulafehérvári Hittudományi Főiskola fegyelmi prefektusa és kánonjog tanára. 1996-tól ugyanitt retorikát, homiletikát és pedagógiát tanít. A Gyulafehérvári Hittudományi Főiskola tudományos folyóiratának, a Studia Theologica Transsylvaniensia-nak társalapítója. 2000 decemberében szentszéki tanácsosi címet kap. Jelenleg a Gyulafehérvári Érseki Bíróság helyettes bírósági helynöke, 2004 óta Kézdivásárhelyen a Boldog Özséb plébánia plébánosa.
Ft. Dr. Kerekes László püspökké szentelésére 2020. augusztus 29-én 10:30 órai kezdettel kerül sor a Csíksomlyói Kegytemplomban.
A járványügyi helyzet és az ezzel kapcsolatos rendezvény-szabályozások alakulása szerint, az akkor érvényben levő rendelkezések figyelembevételével és betartásával tartjuk meg a szentelési ünnepséget. Részvétellel kapcsolatos részletes tájékoztatás a későbbiekben várható.
Kísérjük imádságainkkal és jókívánságainkkal újonnan kinevezett segédpüspökünket. Isten oltalmazza őt, ajándékozzon neki sok erőt és kegyelmet feladatai teljesítéséhez.

Személyi változások főegyházmegyénkben

A papot Isten népe szolgálatára szentelik. Ezért ő a részegyház életéről is gondoskodik, ami elsősorban a szeretet tetteiben nyilvánul meg. A pap a közösségért imádkozik, tanul, dolgozik és áldozza fel magát. „Állandó missziós állapotra törekszik”, azaz engedelmeskedik annak az indíttatásnak, hogy kilép saját kényelméből, megvan benne az a bátorság, hogy elmenjen az összes perifériára Krisztus evangéliumát hirdetni (EG 20, 25). Minden papnak alá kell rendelnie személyes érdekeit és terveit a nép lelkipásztori szükségleteinek és az Egyház küldetésének.

A papok helyezésénél figyelembe kell venni a hívek jogait és a pap személyiségét, képesítését, párosítva tehetségét egy adott helyzet valódi szükségleteivel.
A jövőben érvényesíteni szeretnénk Zsinati Könyvünk azon rendelkezéseit, amely szerint minden pap legalább öt évet szórványhelyen is működik. A nem szórvány plébániák esetében 15 évi szolgálat után a plébános nyilvánítsa ki szándékát a főpásztornak, hogy más egyházközség vezetését is vállalná. (Zs. K. 118, 119.).
Bár főegyházmegyénkben is egyre inkább érezhető a paphiány, mégis betartandó a jelenleg érvényes nyugdíjkorhatár, ezért, ha a plébános betöltötte 75. életévét, szíveskedjék hivataláról való lemondását benyújtani a megyéspüspöknek, aki dönt annak elfogadásáról vagy elhalasztásáról (538. k., 3. §.).
Folyó év augusztus 1-jével az alábbi személyi változásokra  kerül sor a Gyulafehérvári Római Katolikus Főegyházmegyében:
A. Újmisések

2020. június 29-én, Szent Péter és Szent Pál apostolok főünnepén pappá szenteltem a gyulafehérvári székesegyházban három diakónusunkat. A szentelést követően megkapták a szolgálati helyeikre szóló kinevezést.

1. Kalányos Ottó újmisést csíkszentkirályi segédlelkésznek neveztem ki és megbíztam az alcsíki főesperesi kerület cigánypasztorációjával.
2. Kelemen Zoltán-Arnold újmisést Nagyszeben - belvárosi segédlelkésznek neveztem ki.
3. Pál Áron újmisést csíkszentgyörgyi segédlelkésznek neveztem ki.

B. Segédlelkészek

4. Popesc Mihăiţă-Cristian nagyszebeni segédlelkészt felmentettem eddigi beosztása alól és kineveztem a kolozsvári Szent Mihály plébániára segédlelkésznek;
5. Kovács István csíkszentgyörgyi segédlelkészt felmentettem eddigi beosztása alól és kineveztem a gyergyóremetei plébániára segédlelkésznek;
6. Lőrincz Barnabás gyergyóremetei segédlelkészt felmentettem eddigi beosztása alól és kineveztem a szovátai plébániára segédlelkészek;
7. Both László szovátai segédlelkészt felmentettem eddigi beosztása alól és kineveztem a csíkszeredai Szent Ágoston plébániára segédlelkésznek;
8. Bíró Károly ditrói segédlelkészt felmentettem eddigi beosztása alól és kineveztem a zetelaki plébániára segédlelkésznek;
9. Jánossi Imre zetelaki segédlelkészt felmentettem eddigi beosztása alól és kineveztem a kolozsvári Szent Mihály plébániára segédlelkésznek;
10. Antal Zoltán-László gyergyószentmiklósi segédlelkészt felmentettem eddigi beosztása alól és kineveztem a ditrói plébániára segédlelkésznek;
11. Simon Imre segesvári segédlelkészt felmentettem eddigi beosztása alól és kineveztem a gyimesbükki plébániára segédlelkésznek;
12. Hanuleac Tamás gyimesbükki segédlelkészt felmentettem eddigi beosztása alól és kineveztem a gyergyóalfalvi plébániára segédlelkésznek;
13. Ilyés Lehel gyergyóalfalvi segédlelkészt felmentettem eddigi beosztása alól és kineveztem a Szélyudvarhely I. plébániára segédlelkésznek és a Tamási Áron Gimnázium iskolalelkészének;

C. Plébánosok, lelkészek

14. Gál Hunor gyergyószentmiklósi örmény plébánost, eddigi megbízatásait megtartva, kisegítő lelkésznek neveztem ki a gyergyószentmiklósi Szent István plébániára;
15. László István ifj. kolozsvári Szent Mihály plébániai segédlelkészt felmentettem eddigi beosztása alól és kineveztem székelyszenttamási plébánosnak;
16. Kémenes Lóránt Zoltánt, a kolozsvári Szent Mihály plébánia plébánosát és a Kolozs-Dobokai kerület főesperesét felmentettem eddigi beosztásából és kineveztem nagyernyei plébánosnak;
17. László Szabolcs nagyernyei plébánost felmentettem eddigi beosztásából és kineveztem gyulafehérvári plébánosnak;
18. Dr. Horváth István gyulafehérvári plébánost felmentettem plébánosi beosztásából, más megbízatásait megtartva borbándi plébánosnak neveztem ki;
19. Dr. Ferenczi Sándor borbándi plébánost felmentettem plébánosi beosztása alól, megtartva tanári megbízatását a Babeş-Bolyai Tudományegyetem Római Katolikus Teológiai Karának Pasztorálteológiai Intézetében;
20. László Attila Székelyudvarhely III. plébánosát felmentettem eddigi beosztásából és a kolozsvári Szent Mihály plébánia plébánosává és a Kolozs-Dobokai kerület főesperesévé neveztem ki;
21. Ambrus István kapnikbányai plébánost felmentettem eddigi beosztásából és a Székelyudvarhely III. plébánia plébánosává neveztem ki;
22. Vornicu Cristinel vajdahunyadi segédlelkészt felmentettem eddigi beosztásából és Kapnikbánya plébániai kormányzójává neveztem ki;
23. Bálint István csíkszeredai Szent Ágoston plébániai segédlelkészt felmentettem eddigi beosztásából és kineveztem székelykeresztúri plébánosnak;
24. Kovács Péter székelykeresztúri plébánost felmentettem eddigi beosztásából és a kézdivásárhelyi Boldog Özséb plébánia plébánosává neveztem ki;
25. Hölgyes Pál-Zsolt zágoni plébánost felmentettem eddigi beosztásából és kineveztem lemhényi és almási plébánosnak;
26. Bakó Ferenc nyugállományban levő plébánost kineveztem zágoni plébánosnak;
27. Csató Béla nyugállományban levő plébánost kineveztem lengyelfalvi plébánosnak;
28. Szász János id. petrozsényi plébánost felmentettem eddigi beosztásából és kineveztem nagyenyedi plébánosnak;
29. Şcheianu Ciprian-Iosif gödemesterházi lelkészt felmentettem eddigi beosztásából és Petrozsény plébániai kormányzójává neveztem ki;
30. Voiculescu Cristian vulkáni plébánost, eddigi megbízatásait megtartva, Aninósza plébánosává is kineveztem;
31. Ruşti Alexandru-Ioan petrozsényi segédlelkészt felmentettem eddigi beosztásából és kineveztem lupényi plébánosnak;
32. Dávid Zoltán petrillai plébánost felmentettem eddigi beosztásából és kineveztem gödemesterházi plébánosnak;
33. Bajkó Norbert Székelyudvarhely I. plébániai segédlelkészt felmentettem eddigi beosztásából és kineveztem petrillai plébánosnak;
34. Dr. Ágoston Ferenc krasznabélteki plébánost Segesvárra neveztem ki plébánosnak;
35. Páll Antal ifj. segesvári plébánost felmentettem eddigi beosztásából és a Gyergyószentmiklós I. plébánia kisegítő lelkészévé neveztem ki;
36. Obermájer Ervin-Istvánt, a Gyulafehérvári Papnevelő Intézet prefektusát felmentettem eddigi megbízatásából és a csíkszeredai Szent Ágoston plébánia kisegítő lelkészének kinevezve, Maczalik Győző és vértanútársai szentté avatási eljárásának Posztulátora és Márton Áron püspök szentté avatási ügyének Viceposztulátora;
37. Dr. András Istvánt, a Gyulafehérvári Papnevelő Intézetben rektori és a Babeș-Bolyai Tudományegyetem Római Katolikus Teológiai Karának Pasztorálteológiai Intézetében tanári megbízatását megtartva, a Gyulafehérvári Papnevelő Intézet prefektusává neveztem ki;
38. Mihai Zoltán-Lajost, a gyergyószentmiklósi Árpádházi Szent Erzsébet Öregotthon lelkivezetőjét felmentettem eddigi beosztásából és a Csíkszereda I. plébánia kisegítő lelkészévé neveztem ki;
39. Sajgó Balázs, a Gyulafehérvári Caritas-szervezet lelki igazgatója saját kérésére átteszi székhelyét a gyergyószentmiklósi Árpádházi Szent Erzsébet Öregotthonba;
40. Kopácsi Ferenc lemhényi plébánost felmentettem eddigi beosztásából és sabbatikus évre engedtem el;
41. Szabó Dénes nagyenyedi plébánost, hűséges szolgálatát megköszönve, felmentettem eddigi beosztásából. Áldott, hosszú nyugdíjas éveket kívánok.
42. Marthy Attila lupényi plébánost, megköszönve hűséges szolgálatát, felmentettem eddigi beosztásából. Áldott, hosszú nyugdíjas éveket kívánok.

D. Főegyházmegyei Érseki Hivatal

43. Veres Stelian kolozsvári Szent Mihály plébániai plébános-helyettest felmentettem eddigi beosztása alól és kineveztem a Gyulafehérvári Főegyházmegye vagyonkezelőjének;
44. Kovács Szabolcs római tanulmányairól hazatért és érseki titkárnak neveztem ki.

            E. Ferences szerzetes papok áthelyezése      
            Fr. Urbán Erik OFM tartományfőnök, érseki helynök felterjesztése alapján elfogadtam az alábbi kinevezéseket:
            - Fr. Guia Hugó OFM Kolozsvárról Csíksomlyóra kerül és templomigazgatóként fog szolgálni.
            - Fr. Marek Bernardin OFM Kaplonyból (Szatmári Egyházmegye) a székelyudvarhelyi ferences templomba kerül lelkésznek.
            - Fr. Nagy Károly OFM felmentve eddigi megbízatásai alól Kolozsvárra kapott templomigazgatói kinevezést.
            - Fr. Puvak Marián OFM Csíksomlyóról Kaplonyba (Szatmári Egyházmegye) kapott lelkészi kinevezést.

„Aszerint, hogy ki-ki milyen lelki ajándékot kapott,

legyetek egymásnak szolgálatára,

hogy Isten sokféle kegyelmének jó letéteményesei legyetek.

Aki beszél, Isten szavait közvetítse.

Ha valaki szolgál, azzal az erővel szolgáljon, amelyet Isten ad neki,

hogy így minden Isten dicsőségére váljék Jézus Krisztus által,

akié a dicsőség és a hatalom örökkön-örökké. Ámen.”  (1Pét 4,10-11)

2020.06.30 

+ Ft. Bodoni Árpád

Bodoni Árpád tiszteletbeli kanonok, nyugalmazott plébános életének 100., papságának 76. évében, 2020. június 26-án este megtért a mennyei Atyához.

Bodoni Árpád Tövisen született 1920. szeptember 25-én. Középiskolai tanulmányait a gyulafehérvári Római Katolikus Főgimnáziumban, teológiai tanulmányait – az akkori zivataros időkben – Szatmárnémetiben, Kolozsváron és Zircen végezte. A veszprémi börtönben szentelte pappá 1944. december 10-én Mindszenty József veszprémi püspök (akit a nyilasok letartóztattak).
1945-ben Gelencén kezdte papi szolgálatát, majd 1948-tól Gyergyószentmiklóson lett segédlelkész. 
1950-ben Kézdialmásra került, innen kapott lelkipásztori kinevezést Borbándra 1951-ben. 
1960 és 1964 között Tövist is ellátta. 
1991-ben kapott tiszteletbeli kanonoki kinevezést. 
2001-ben vonult nyugdíjba. Nyugdíjas éveiben is rendszeresen bejárt Gyulafehérvárra – a kispapok gyóntatója volt.
Temetését június 28-án tartották Borbándon.
Nyugodjon békében!
Egy szentmisét június 29-én felajánlottam érte.
Imádkozzunk elhunyt papjainkért is.

Fair play - magasfokon!

Egy versenyen, 2012. december 2-án az atléta Abel Mutai, aki Kenyát képviselte, csupán pár méterre volt a célegyenestől, mikor összezavarták a jelzések és emiatt megállt, azt gondolván, hogy megnyerte a versenyt. A spanyol atléta, Ivan Fernandez szorosan a nyomában volt és észrevette, mi történt és odakiáltott neki, hogy fusson tovább. De Mutai nem beszélt spanyolul, így nem értette, amit mondanak neki. 

A spanyol aztán tolni kezdte a célegyenesbe, (a képen láthatón) és így segített neki megnyerni a versenyt. Egy újságíró később megkérdezte Ivánt: Miért tette ezt? Ivan pedig így válaszolt: Az álmom, hogy egyszer igazi közösségben éljünk. De az újságíró nem hagyta annyiban a témát: De miért hagyta, hogy a kenyai nyerjen? Mire Ivan: Nem hagytam, ő nyert volna. Az újságíró tovább erősködött: Dehát maga nyerhetett volna! És erre Ivan így felelt: És milyen dicsőség lett volna az? Milyen méltósága lenne annak az aranyéremnek? Mit szólt volna az édesanyám hozzá?

Szeressetek, örök életet nyertek

Bevezető: Életünk két létsíkon folyik, mert test és lélek vagyunk. Testünkben érzékeljük a földi hatásokat. A lelkünkben érintkezünk az élő, teremtő és feltámasztó Istennel. A szeretetnek is két minőségét tapasztaljuk. Az egyik, amit a test és vér diktál, az ösztönös szeretet vagy gyermeki ragaszkodás, kötődés, amely készségessé tesz önmagunk és a másik ember (lelki, fizikai, anyagi) javainak szolgálatára.

A másik a lélek szeretet-képessége, ami az ember természetfölötti hívatása, Istenre való képessége. A hittel és a reménnyel együtt isteni erény, mellyel mindent és mindenkit Istenért és Istenben szeretünk. Ez a szeretet hasonlít az alpinista kötélhez. Sok-sok szálból fonódik eggyé. Benne van az Isten szeretete, a felebaráti szeretet, az önszeretet, a rokonszeretet, a hazaszeretet, a vendégszeretet, az ellenségszeretet, a munkaszeretet...

Most ha az eltelt hetet nézzük, elmondhatjuk, hogy annak minden percét és gazdagságát Istentől kaptuk ajándékba, aki szeret minket. Minden amink van az a láthatatlan Isten látható ajándéka. Isten ajándékai között a legnagyobb érték az életünk, és mindig szeretetével vesz körül. Isten szeretetét viszonozni csak szeretettel lehet. Szeretettel jöttünk a szentmisére, mivel Jézus egyházában a maga szeretetének méretére akar átformálni, hogy életünk legyen és bőségben legyen (vö. Jn 10,10). A szentmisében Vele egyesülünk és így istengyermeki életet tudunk élni. Most tartsunk lelkiismeret vizsgálatot és bánjuk meg bűneinket.

..

Gyalogosként és gépkocsivezetőként jól ismerjük az elsőbbség adás szabályait. Ezeket aki figyelmen kívül hagyja, súlyos és életveszélyes balesetek okozója vagy áldozata lehet. A mai  szentírási részek az örök életreszóló meghívásunkról és az Istennek kijáró elsőbbség megadásának törvényéről szólnak. Az Úr Jézus megígérte egyházának a Szentlelket, aki bennünk fog lakni, és pünkösdkor elküldte. A Szentlélek támasztja bennünk a hitet, ő kelt örök reménységet szívünkben, és bekapcsol a Szentháromság legsajátosabb életébe, a tiszta és végtelen szeretetébe. Ő segít, hogy sokszínű szeretetünk forrása mindig a Szentháromság kezdeményező, befogadó és közreműködő szeretete legyen, mert boldogítóan csak így tudunk élni és szeretni.

Az osztrák impresszionista költő, Reiner Maria Rilke 1902-ben Párizsban élt, Rodin szobrász titkáraként. Naponta bejárt az egyetemre egy francia barátnője kíséretében. Útja egy nagyon forgalmas útvonalon vezetett át. A kereszteződésnél állandóan egy koldusasszony tartózkodott. Alamizsnát kéregetett a járókelőktől. Mindig ugyanazon a helyen üldögélt. Mozdulatlan volt, akár egy szobor. Kezét előre nyújtotta, szemét a földre szegezte. Rilke soha nem adott neki egy fillért sem. Barátnője ellenben gyakran belecsúsztatott a koldus kezébe egy-egy pénzdarabot. Egyszer a fiatal francia nő csodálkozva meg is kérdezte a költőt: - Te miért nem adsz soha semmit ennek a szegénynek? - Olyasvalamit kellene adnunk neki, amit nem a kezének, hanem a szívének szánunk - válaszolta a költő. 

Másnap Rilke egy rózsabimbóval érkezett. Egyenesen a koldusasszonyhoz ment. A rózsát belehelyezte a kezébe és tovább akart menni. Ekkor azonban váratlan dolog történt: a koldusasszony felemelte a tekintetét, ránézett a költőre, felkelt a földről, megragadta Rilke kezét és megcsókolta. Majd, a rózsát erősen a szívére szorítva, eltávozott. Egy héten át nem látta. A másik héten ismét ott ült az utcasarkon, a szokott módon: szótlanul, mozdulatlanul, mint korábban. - Miből élhetett egész héten át, mikor semmit se kapott? - kérdezte a francia barátnő. - A rózsából - válaszolta a költő. A rózsa, a szeretet, a feltámadás szimbóluma. A költő rövid háromsoros sírfelirata is rózsával kezdődik. A keresztény hagyomány szerint az édenkerti rózsa csak a bűnbeesés után növesztett töviseket, emlékeztetőül a bűnbeesésre.

Isten a kinyilatkoztatást szóban és jelekben, azaz tettekben is adta. A bibliai történetek rávilágítanak arra, hogy Isten a jótetteket már itt a földön jutalmazza.

1. Aki befogadja Istent, vagy segíti Isten emberét, az részesül Isten áldásában (2Kir 4,8-11. 14-16a). Olvasmányunk a Királyok második könyvének első részéből, az un. Elizeus „Fioretti”-jének nevezett szakaszból való. Elizeus, Illés próféta tanítványa és utóda, Izraelben tevékenykedett, Krisztus előtt 850 körül. Elsősorban csodáival igazolta küldetését, azért ismert volt a nép körében. Elizeus személyének színes elbeszéléséhez tartozik a sunami asszony cselekedete és megjutalmazása. Ez a történet hasonlít ahhoz, amikor az Úr megjelent Ábrahámnak Mámre Terebintjénél a déli órában. A vendégszerető Ábrahám megvendégeli az Urat, aki távozóban megígéri, hogy esztendő fordultán Sárának fia születik, Izsák (Ter 18,10). Mindkét történetben szembetűnik, hogy az Úristen és az őt szerető ember kapcsolata a kiteljesedő életre vezet.

Sunam Szamariától kb. 50 km-re ÉK-re fekszik. Az asszony jómódú, amolyan Ábrahám lelkületű valaki, aki mindig jó szívvel fogadta házába Isten emberét és szolgáját. Ebben a korban az emberek család- és közösségközpontúak voltak, akár Isten ígéretei. Az asszony bánata, legnagyobb kudarca, hogy nem volt fiúgyermeke, aki Isten ígéreteit és áldásait tovább vitte volna. Elizeus érezte, hogy neki nemcsak közvetítenie kell az Úr üzenetét, hanem közben is kell járnia az emberekért, minden erejével őket segítenie kell. Ezért szolgájával hívatta az asszonyt és a legszebb üzenetet közölte vele: egy esztendő elteltével ilyen idő tájt fiút dajkálsz. Isten ajándékában részesül a gyermektelen házaspár. A történet igazolja, hogy Isten küldöttei és igéje által, az élet gazdagabb kibontakozását akarja elérni. Ez Jézusban teljesedett be, aki azért jött, hogy életünk legyen, és bőségben legyen (vö. Jn 10,10).

2. Isten nagy áldása, hogy önmagát adja nekünk, és Őt örökre bírjuk a szeretet kölcsönösségében. (Mt 10,37-42) Jézus apostolaihoz intézett tanítása személyes és tömör. Elvárja, hogy teljesen csatlakozzanak hozzá és vállalják az evangélium hirdetését. E követésben már nem a test és vér diktálta ösztönös szeretet, érzelmi kötődés érvényesül, mint a családközpontúságban, hanem az ember természetfölötti hivatása, a magasabb szeretet, az Istenre való képesség, a Krisztus-központúság. E minőségben Isten nem valami jutalmat ígér, hanem önmagát adja. Ha átadjuk magunkat Jézusnak, általa örökre az Atyáé leszünk a Szentlélek szeretetében.

Jézus ezt a szeretetet kéri az evangéliumban, mert ez a szeretet méltó Istenhez. Kétszer negatív formában fogalmazza meg a természetfölötti szeretet fontosságát, amit elvár tőlünk. A túlságosan földies kötődésről jelenti ki Jézus, hogy akadálya az ő követésének, mert gátol az első és legfőbb parancs teljesítésében, és gúzsba köti teljes emberségünket.

Krisztus követése pedig nem ünnepi felvonulás vagy érzelmi igazodás hozzá, hanem hivatásunkban kell őt első helyen szeretni és szolgálni. Ezt világosan megfogalmazta Márton Áron püspök: „A keresztény ember két világ polgára. Igazi hazája az égben van, de oda az út a földön át vezet. Ezért a világban nem turista, nem is műkedvelő – feladatot kell teljesítenie. Feladatot és szolgálatot – szeretetből. Útközben építeni kell Isten országát, az igazság és az élet, a szentség és a kegyelem, az igazségosség, a szeretet és a béke országát. A kereszténynek tudnia kell, hogy a világ dolgai nem abszolút értékek, hanem Isten jelei is, személyes ajándékai, szeretetének hírnökei. Isten üzenetét közvetítik, Isten szól azok által hozzánk.” Ha csak földi életünk megvalósításának a vágya vezet, nem önmagunkká válunk, hanem csonka személyiséggé torzulunk.

Nekünk Krisztus képére és méreteire kell formálódjunk. Ennek a kifejezése a kereszthordozás, amely nem terhet jelent, hanem a legszemélyesebb döntést, amelyet Krisztus iránti szeretetből vállalunk. Ezzel tartalmat, értelmet és értéket adunk mindennapi munkánknak – legyen az igehírdető, igaz ember vagy egy szomjas ember kiszolgálása –, mert Krisztus szeretetéért vállaljuk. Ha ezt megtesszük, akkor észrevesszük, hogy másképp tudunk szeretni, mert nemcsak mi szeretünk, hanem a bennünk lakó Krisztus is szeret. Akkor megtapasztaljuk, hogy a kereszt nem megnyomorít, hanem fölemel, s alkalmassá tesz az Isten műveiben való részvételre.

3. Krisztus követése lehetséges, mert a keresztségünk által részesültünk a megváltás kegyelmében. (Róm 6,3-4. 8-11) A keresztségben Krisztus halálában keresztelkedtünk meg, hogy miként Krisztus az Atya dicsőségére feltámadt a halálból, úgy mi is új életre keljünk. A keresztség egyesít bennünket Jézussal, ezáltal képesek vagyunk Isten akaratát lehető legjobban teljesíteni. Ezért figyelmeztet Szent Pál: „úgy tekintsétek magatokat, mint akik meghaltak a bűnnek, és most az Istennek élnek, a mi Urunk Jézus Krisztusban”. Azon kell dolgoznunk, hogy Krisztust valósítsuk meg életünkben, azaz formálódjunk az ő képére és méreteire. Ennek kifejezése hivatásunk vállalása, ahogyan azt Szent László király vagy az apostol fejedelmek tették. Kereszthordozás, amit Jézus iránti szeretetből vállalunk. Ez a legnagyobb emberi tett a földön és önértékelésünk, mert tartalmat, értelmet nyer életünk azzal, hogy Krisztussal egyesülten fáradozunk. Ilyenkor megtapasztaljuk, hogy a kereszt felemel, s alkalmassá tesz az Isten műveiben való részvételre. 

1987 július hó szombatján a maroskeresztúri templom építésekor az állami hatóság 18.000 lejre bűntetett meg, ami tíz havi fizetésem összege volt. Hétfőn jelentkeznem kellett a hatóságoknál. Előbb Léstyán főesperes úrhoz mentem. Amikor benyítottam a plébánia folyosójára, nyomban megállított Gáspár Mária ferences nővér:

„Tisztelendő úr, tessék megállni. Egy nővértársam a templomban átadott egy borítékot, hogy adjam annak a papnak, akivel ma először találkozom. Tessék..” Átvettem a borítékot, 18.000 lej volt benne. Ezzel kezdődött az építés további zöld útja. 

2002 május utolsó hétfőjén közölte a Millenniumi templomot építő cég igazgatója, hogy szerdán délutánra 450 millió lejt kell fizessünk, máskülönben leállnak az építéssel. Pénzünk nem volt. Istent kértem. Szerdán reggel kórházba kerültem. Valahogy hazaengedtek. Kilenc óra után kértem a Bankot, hogyha pénz érkezne számlánkra, szóljanak. Szólt a telefon 11 órakor: a Pest Megyei Önkormányzat 220 millió lejt küldött. Szólt a telefon 12 órakor, hogy a Zala Megyei Önkorányzat 150 millió lejt küldött. Szólt a telefon 13 órakor, hogy Königsteinból (Németország) 25.000 márka érkezett. Délután három órakor a munkálatokat ki tudtam fizetni és maradt még pénzünk. Testvéreim, ez az, amikor a kereszt felemel. Krisztus segít. Ez az isteni gondviselés. Mindnyájatok életében is előfordult már, csak gondoljatok vissza. Ez a mai feladatotok.

Isten mai üzenete ez: Aki befogadja Istent, vagy segíti Isten emberét, az részesül Isten áldásában. Isten nagy áldása, hogy önmagát adja nekünk, és Őt örökre fogjuk bírni a szeretet kölcsönösségében. Krisztus követése lehetséges, mert a keresztségünk által részesültünk a megváltás kegyelmében. Ámen.

Hirdetés: 2020. június 28.

1. Vasárnapi miserend: reggel 7, 8, délelőtt ½10, 11 és ¼1 órakor délután 5 és este 7 órakor. A rendelkezés a templomba maszkot ír elő.

2.  A Szent József kápolnában fél 9 órakor mise, Szécsenyben 10 órakor.

3. Június 29-én Szent Péter és Pál apostolok kötelező ünnepén reggel fél 7 és 7 órakor, délelőtt 11 és este 7 órakor szentmise. 

A Szent Józsefben fél 9 órakor.   

Papszentelés van a gyulafehérvári székesegyházban. Imádkozzunk papi hivatásokért.

4. Hétköznap reggel fél 7 és 7 órakor és este 7 órakor szentmise.

5. Az elsőáldozásra készülő gyerekeknek keddtől szombatig felkészítő: 9 és 11 órától.

6. Szombaton de. 10 órakor ministránsképző.

7. Figyelmükbe a jánljuk az Egyházközségi Apostolt, Krisztus világa júniusi számát, Vasárnapot, e lapok mind kaphatók a kegytárgyboltban és a ministránsoknál.

8. Híveink adójuk 3,5%-át felajánlhatják plébániánk javára. Űrlap a sekrestyében és a plébánián is kapható.

9. Ma, vasárnap Szent László búcsú fél 1 órakor Csíkszentsimonban, Ft. Virág László ott tartja aranymiséjét. 

Csobotfalván is Szent Péter és Pál búcsút tartanak fél 1 órakor.

Tedd le!!

Miből élhetet egész héten át?

A német költő, Rilke egy időben Párizsban élt. Naponta bejárt az egyetemre egy francia barátnője kíséretében. Útja egy nagyon forgalmas útvonalon vezetett át. A kereszteződésnél állandóan egy koldusasszony tartózkodott. Alamizsnát kéregetett a járókelőktől. Mindig ugyanazon a helyen üldögélt. Mozdulatlan volt, akár egy szobor. Kezét előre nyújtotta, szemét a földre szegezte.

Rilke soha nem adott neki egy fillért sem. Barátnője ellenben gyakran belecsúsztatott a koldus  kezébe egy-egy pénzdarabot. Egyszer a fiatal francia nő csodálkozva meg is kérdezte a költőt: - Te miért nem adsz soha semmit ennek a szegénynek? - Olyasvalamit kellene adnunk neki, amit nem a kezének, hanem a szívének szánunk - válaszolta a költő. Másnap Rilke egy rózsabimbóval érkezett. Egyenesen a koldusasszonyhoz ment. A rózsát belehelyezte a kezébe és tovább akart menni. Ekkor azonban váratlan dolog történt: a koldusasszony felemelte a tekintetét, ránézett a költőre, nagy nehezen felkelt a földről, megragadta a férfi kezét és megcsókolta. Majd, a rózsát erősen a szívére szorítva, eltávozott. Egy héten át nem látta. A másik héten ismét ott ült az utcasarkon, a szokott módon: szótlanul, mozdulatlanul, mint korábban. - Miből élhetett egész héten át, mikor semmit se kapott? - kérdezte a francia barátnő. - A rózsából - válaszolta a költő.