Szeressetek, örök életet nyertek

Bevezető: Életünk két létsíkon folyik, mert test és lélek vagyunk. Testünkben érzékeljük a földi hatásokat. A lelkünkben érintkezünk az élő, teremtő és feltámasztó Istennel. A szeretetnek is két minőségét tapasztaljuk. Az egyik, amit a test és vér diktál, az ösztönös szeretet vagy gyermeki ragaszkodás, kötődés, amely készségessé tesz önmagunk és a másik ember (lelki, fizikai, anyagi) javainak szolgálatára.

A másik a lélek szeretet-képessége, ami az ember természetfölötti hívatása, Istenre való képessége. A hittel és a reménnyel együtt isteni erény, mellyel mindent és mindenkit Istenért és Istenben szeretünk. Ez a szeretet hasonlít az alpinista kötélhez. Sok-sok szálból fonódik eggyé. Benne van az Isten szeretete, a felebaráti szeretet, az önszeretet, a rokonszeretet, a hazaszeretet, a vendégszeretet, az ellenségszeretet, a munkaszeretet...

Most ha az eltelt hetet nézzük, elmondhatjuk, hogy annak minden percét és gazdagságát Istentől kaptuk ajándékba, aki szeret minket. Minden amink van az a láthatatlan Isten látható ajándéka. Isten ajándékai között a legnagyobb érték az életünk, és mindig szeretetével vesz körül. Isten szeretetét viszonozni csak szeretettel lehet. Szeretettel jöttünk a szentmisére, mivel Jézus egyházában a maga szeretetének méretére akar átformálni, hogy életünk legyen és bőségben legyen (vö. Jn 10,10). A szentmisében Vele egyesülünk és így istengyermeki életet tudunk élni. Most tartsunk lelkiismeret vizsgálatot és bánjuk meg bűneinket.

..

Gyalogosként és gépkocsivezetőként jól ismerjük az elsőbbség adás szabályait. Ezeket aki figyelmen kívül hagyja, súlyos és életveszélyes balesetek okozója vagy áldozata lehet. A mai  szentírási részek az örök életreszóló meghívásunkról és az Istennek kijáró elsőbbség megadásának törvényéről szólnak. Az Úr Jézus megígérte egyházának a Szentlelket, aki bennünk fog lakni, és pünkösdkor elküldte. A Szentlélek támasztja bennünk a hitet, ő kelt örök reménységet szívünkben, és bekapcsol a Szentháromság legsajátosabb életébe, a tiszta és végtelen szeretetébe. Ő segít, hogy sokszínű szeretetünk forrása mindig a Szentháromság kezdeményező, befogadó és közreműködő szeretete legyen, mert boldogítóan csak így tudunk élni és szeretni.

Az osztrák impresszionista költő, Reiner Maria Rilke 1902-ben Párizsban élt, Rodin szobrász titkáraként. Naponta bejárt az egyetemre egy francia barátnője kíséretében. Útja egy nagyon forgalmas útvonalon vezetett át. A kereszteződésnél állandóan egy koldusasszony tartózkodott. Alamizsnát kéregetett a járókelőktől. Mindig ugyanazon a helyen üldögélt. Mozdulatlan volt, akár egy szobor. Kezét előre nyújtotta, szemét a földre szegezte. Rilke soha nem adott neki egy fillért sem. Barátnője ellenben gyakran belecsúsztatott a koldus kezébe egy-egy pénzdarabot. Egyszer a fiatal francia nő csodálkozva meg is kérdezte a költőt: - Te miért nem adsz soha semmit ennek a szegénynek? - Olyasvalamit kellene adnunk neki, amit nem a kezének, hanem a szívének szánunk - válaszolta a költő. 

Másnap Rilke egy rózsabimbóval érkezett. Egyenesen a koldusasszonyhoz ment. A rózsát belehelyezte a kezébe és tovább akart menni. Ekkor azonban váratlan dolog történt: a koldusasszony felemelte a tekintetét, ránézett a költőre, felkelt a földről, megragadta Rilke kezét és megcsókolta. Majd, a rózsát erősen a szívére szorítva, eltávozott. Egy héten át nem látta. A másik héten ismét ott ült az utcasarkon, a szokott módon: szótlanul, mozdulatlanul, mint korábban. - Miből élhetett egész héten át, mikor semmit se kapott? - kérdezte a francia barátnő. - A rózsából - válaszolta a költő. A rózsa, a szeretet, a feltámadás szimbóluma. A költő rövid háromsoros sírfelirata is rózsával kezdődik. A keresztény hagyomány szerint az édenkerti rózsa csak a bűnbeesés után növesztett töviseket, emlékeztetőül a bűnbeesésre.

Isten a kinyilatkoztatást szóban és jelekben, azaz tettekben is adta. A bibliai történetek rávilágítanak arra, hogy Isten a jótetteket már itt a földön jutalmazza.

1. Aki befogadja Istent, vagy segíti Isten emberét, az részesül Isten áldásában (2Kir 4,8-11. 14-16a). Olvasmányunk a Királyok második könyvének első részéből, az un. Elizeus „Fioretti”-jének nevezett szakaszból való. Elizeus, Illés próféta tanítványa és utóda, Izraelben tevékenykedett, Krisztus előtt 850 körül. Elsősorban csodáival igazolta küldetését, azért ismert volt a nép körében. Elizeus személyének színes elbeszéléséhez tartozik a sunami asszony cselekedete és megjutalmazása. Ez a történet hasonlít ahhoz, amikor az Úr megjelent Ábrahámnak Mámre Terebintjénél a déli órában. A vendégszerető Ábrahám megvendégeli az Urat, aki távozóban megígéri, hogy esztendő fordultán Sárának fia születik, Izsák (Ter 18,10). Mindkét történetben szembetűnik, hogy az Úristen és az őt szerető ember kapcsolata a kiteljesedő életre vezet.

Sunam Szamariától kb. 50 km-re ÉK-re fekszik. Az asszony jómódú, amolyan Ábrahám lelkületű valaki, aki mindig jó szívvel fogadta házába Isten emberét és szolgáját. Ebben a korban az emberek család- és közösségközpontúak voltak, akár Isten ígéretei. Az asszony bánata, legnagyobb kudarca, hogy nem volt fiúgyermeke, aki Isten ígéreteit és áldásait tovább vitte volna. Elizeus érezte, hogy neki nemcsak közvetítenie kell az Úr üzenetét, hanem közben is kell járnia az emberekért, minden erejével őket segítenie kell. Ezért szolgájával hívatta az asszonyt és a legszebb üzenetet közölte vele: egy esztendő elteltével ilyen idő tájt fiút dajkálsz. Isten ajándékában részesül a gyermektelen házaspár. A történet igazolja, hogy Isten küldöttei és igéje által, az élet gazdagabb kibontakozását akarja elérni. Ez Jézusban teljesedett be, aki azért jött, hogy életünk legyen, és bőségben legyen (vö. Jn 10,10).

2. Isten nagy áldása, hogy önmagát adja nekünk, és Őt örökre bírjuk a szeretet kölcsönösségében. (Mt 10,37-42) Jézus apostolaihoz intézett tanítása személyes és tömör. Elvárja, hogy teljesen csatlakozzanak hozzá és vállalják az evangélium hirdetését. E követésben már nem a test és vér diktálta ösztönös szeretet, érzelmi kötődés érvényesül, mint a családközpontúságban, hanem az ember természetfölötti hivatása, a magasabb szeretet, az Istenre való képesség, a Krisztus-központúság. E minőségben Isten nem valami jutalmat ígér, hanem önmagát adja. Ha átadjuk magunkat Jézusnak, általa örökre az Atyáé leszünk a Szentlélek szeretetében.

Jézus ezt a szeretetet kéri az evangéliumban, mert ez a szeretet méltó Istenhez. Kétszer negatív formában fogalmazza meg a természetfölötti szeretet fontosságát, amit elvár tőlünk. A túlságosan földies kötődésről jelenti ki Jézus, hogy akadálya az ő követésének, mert gátol az első és legfőbb parancs teljesítésében, és gúzsba köti teljes emberségünket.

Krisztus követése pedig nem ünnepi felvonulás vagy érzelmi igazodás hozzá, hanem hivatásunkban kell őt első helyen szeretni és szolgálni. Ezt világosan megfogalmazta Márton Áron püspök: „A keresztény ember két világ polgára. Igazi hazája az égben van, de oda az út a földön át vezet. Ezért a világban nem turista, nem is műkedvelő – feladatot kell teljesítenie. Feladatot és szolgálatot – szeretetből. Útközben építeni kell Isten országát, az igazság és az élet, a szentség és a kegyelem, az igazségosség, a szeretet és a béke országát. A kereszténynek tudnia kell, hogy a világ dolgai nem abszolút értékek, hanem Isten jelei is, személyes ajándékai, szeretetének hírnökei. Isten üzenetét közvetítik, Isten szól azok által hozzánk.” Ha csak földi életünk megvalósításának a vágya vezet, nem önmagunkká válunk, hanem csonka személyiséggé torzulunk.

Nekünk Krisztus képére és méreteire kell formálódjunk. Ennek a kifejezése a kereszthordozás, amely nem terhet jelent, hanem a legszemélyesebb döntést, amelyet Krisztus iránti szeretetből vállalunk. Ezzel tartalmat, értelmet és értéket adunk mindennapi munkánknak – legyen az igehírdető, igaz ember vagy egy szomjas ember kiszolgálása –, mert Krisztus szeretetéért vállaljuk. Ha ezt megtesszük, akkor észrevesszük, hogy másképp tudunk szeretni, mert nemcsak mi szeretünk, hanem a bennünk lakó Krisztus is szeret. Akkor megtapasztaljuk, hogy a kereszt nem megnyomorít, hanem fölemel, s alkalmassá tesz az Isten műveiben való részvételre.

3. Krisztus követése lehetséges, mert a keresztségünk által részesültünk a megváltás kegyelmében. (Róm 6,3-4. 8-11) A keresztségben Krisztus halálában keresztelkedtünk meg, hogy miként Krisztus az Atya dicsőségére feltámadt a halálból, úgy mi is új életre keljünk. A keresztség egyesít bennünket Jézussal, ezáltal képesek vagyunk Isten akaratát lehető legjobban teljesíteni. Ezért figyelmeztet Szent Pál: „úgy tekintsétek magatokat, mint akik meghaltak a bűnnek, és most az Istennek élnek, a mi Urunk Jézus Krisztusban”. Azon kell dolgoznunk, hogy Krisztust valósítsuk meg életünkben, azaz formálódjunk az ő képére és méreteire. Ennek kifejezése hivatásunk vállalása, ahogyan azt Szent László király vagy az apostol fejedelmek tették. Kereszthordozás, amit Jézus iránti szeretetből vállalunk. Ez a legnagyobb emberi tett a földön és önértékelésünk, mert tartalmat, értelmet nyer életünk azzal, hogy Krisztussal egyesülten fáradozunk. Ilyenkor megtapasztaljuk, hogy a kereszt felemel, s alkalmassá tesz az Isten műveiben való részvételre. 

1987 július hó szombatján a maroskeresztúri templom építésekor az állami hatóság 18.000 lejre bűntetett meg, ami tíz havi fizetésem összege volt. Hétfőn jelentkeznem kellett a hatóságoknál. Előbb Léstyán főesperes úrhoz mentem. Amikor benyítottam a plébánia folyosójára, nyomban megállított Gáspár Mária ferences nővér:

„Tisztelendő úr, tessék megállni. Egy nővértársam a templomban átadott egy borítékot, hogy adjam annak a papnak, akivel ma először találkozom. Tessék..” Átvettem a borítékot, 18.000 lej volt benne. Ezzel kezdődött az építés további zöld útja. 

2002 május utolsó hétfőjén közölte a Millenniumi templomot építő cég igazgatója, hogy szerdán délutánra 450 millió lejt kell fizessünk, máskülönben leállnak az építéssel. Pénzünk nem volt. Istent kértem. Szerdán reggel kórházba kerültem. Valahogy hazaengedtek. Kilenc óra után kértem a Bankot, hogyha pénz érkezne számlánkra, szóljanak. Szólt a telefon 11 órakor: a Pest Megyei Önkormányzat 220 millió lejt küldött. Szólt a telefon 12 órakor, hogy a Zala Megyei Önkorányzat 150 millió lejt küldött. Szólt a telefon 13 órakor, hogy Königsteinból (Németország) 25.000 márka érkezett. Délután három órakor a munkálatokat ki tudtam fizetni és maradt még pénzünk. Testvéreim, ez az, amikor a kereszt felemel. Krisztus segít. Ez az isteni gondviselés. Mindnyájatok életében is előfordult már, csak gondoljatok vissza. Ez a mai feladatotok.

Isten mai üzenete ez: Aki befogadja Istent, vagy segíti Isten emberét, az részesül Isten áldásában. Isten nagy áldása, hogy önmagát adja nekünk, és Őt örökre fogjuk bírni a szeretet kölcsönösségében. Krisztus követése lehetséges, mert a keresztségünk által részesültünk a megváltás kegyelmében. Ámen.