Szentháromság vasárnapi

A múlt század közepén érdekes virágot fedeztek fel Mexikóban. Különleges tulajdonsága miatt „Hibiscus mutabilisnak”, Szentháromság virágnak vagy változó mályvának nevezték. Ennek a virágnak az a különös tulajdonsága, hogy minden reggel, amikor a nap felkel, kitárja szirmait, amelyek fehér színben tündökölnek. Délben pirosra, naplementekor kékre változnak. A virág változó színeivel a Szentháromságos egy Istenre emlékeztet. 

A fehér szín, a teremtés kezdetére emlékeztet, amikor Isten az ősszülők életét a szeretet és a kegyelem fényébe öltöztette. 

Az emberi életbe betört a bűn sötétje és ezt mi nem tudtuk kiűzni. Jézus a keresztfán azért ontotta szent vérét, hogy tisztára mossa lelkünket. A Megváltó halálba-menő szeretetére emlékeztet a mályva pirosra változó színe. 

A nap alkonyán kékre változik nemcsak az ég, hanem ez a virág is. Arra emlékeztet, hogy a Szentlélek pünkösd reggelén a kéklő égből szállt le az apostolokra. Íme, így segíthet a természet egy virága a Szentháromság megközelítésében. Nem rendkívüli, nem is véletlen, hogy a teremtő Isten titka teremtményeiben visszatükröződik.

**

1.    Franz Werfel, Bernadett című regényében szerepel egy hittanórai jelenet. Miután a hitoktató részletesen kifejtette a Szentháromságról szóló tanítást, megkérdezte a nemes hallgatóságot, ki mondja meg tehát, hogy mi a Szentháromság. Bölcsek hallgatása volt a válasz. Végül egy fölvágott nyelvű kislány, Jeanne Abadie jelentkezett. – Na? Kérdezte a hitoktató. – Kérem, a Szentháromság nem más, mint maga az Úristen. Valóban, ennél kimerítőbb és igazibb választ senki nem adhat, mert teremtett lény számára kimerítően soha meg nem ismerhető. Csak hittel fogadjuk el. A világi történelem üdvtörténeti jellegét is csak a hitben lehet felismerni.

Az üdvtörténet liturgikus ünneplésében adventtől pünkösdig átéljük az üdvtörténet fontos eseményeit és megéljük vallásunk szent tanítását. Vagyis a mennyei Atya örök szeretettel gyermekeivé fogadott minket Jézus Krisztusban és megajándékozott Szentlelkével, és most szabad utunk van a Szentlélekben Krisztus által az Atyához. (2Kor 13,11-13)

Keresztény életünk természetfeletti alapja, hogy kegyelmi kapcsolatunk van a három isteni személlyel, magával a Szentháromsággal. De a teremtett világ is magán viseli a háromságos Teremtő kezenyomát. Ilyen a hármas dimenzió, az idő három vonatkozása, az anyag három halmazállapota, a család stb.

2.    A Szentháromság az egy, élő és igaz Isten misztériuma: Atya, Fiú és Szentlélek, három személy egyetlen lényegben. Ez a hitünk, mert Isten ezt mondta ki magáról, s ebben benne van belső életének kitárulása az ember felé. (Jn 3,16-18) Az újszövetségben Jézus által kaptuk meg a kinyilatkoztatás teljességét, mely a többi misztériumnak is az alapja. Kiindulópont a szövetségek Istene, aki egy és mindenható, aki tulajdonává fogadja az embereket. (Kiv 34,4b-6, 8-9) Jézus Krisztus Őt nevezi Atyának, vele szemben úgy viselkedik, mint a Fiú, aki ismeri őt, tőle jött, tőle kapta tudását és hatalmát, életével őt dicsőíti meg, s olyan szoros egységben van vele, hogy egynek mondhatja vele magát.

A Szentlélek Isten – akit a Fiú küld az Atyától vagy az Atya küld a Fiú nevében –, akiben Isten szeretettel közli magát, azért ő az abszolút ajándék számunkra. Isten tehát örök létében Szentháromság, három valóságos isteni személy; egymástól különböznek, de úgy, hogy lényegük egy és oszthatatlan marad. A különbséget a személyes kapcsolat adja meg, nem a létbeli különbözőség. A Szentháromságban az Atya az, aki szeret, a Fiú az, aki szeretve van, a Lélek az állandó viszonzás, a szüntelen kölcsönösség, magának a szeretetnek az áramlása a kettő között, az egység örök köteléke, a kölcsönös Szeretet.

3.    A három isteni személyt a szeretet köti össze, egységüket a szeretet biztosítja. Ez az isteni szeretet azonban nem zárkózik önmagába, hanem kinyílik az emberek felé. Ezt az élményt, ezt a tapasztalatot foglalja össze az a kijelentés, hogy Isten szeret minket.

A mennyei Atya szeretetből teremtette meg az embert, szeretetből adta neki élettérként a szintén általa teremtett világot. És szeretetéből fakad az is, hogy gondoskodik rólunk.

A második isteni személy, a Fiú szeretete a megváltásban nyilvánul meg. Ezt fogalmazza meg a mai evangélium a következőképpen: „Úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta oda, hogy mindaz, aki benne hisz, el ne vesszen, hanem örök élete legyen.”

A Szentlélek szeretetét életünk megszentelésében, bőséges kegyelmeiben érjük tetten.

Testvéreim, a mi hivatásunk, hogy szeretetben éljünk. Ehhez pedig meg kell tanulni szentháromságos módon élni, vagyis tudjunk kezdeményezni mint az Atya; tudjunk befogadók lenni mint a Fiú; és tudjunk kölcsönös szeretetben élni mint a Szentlélek. E szentháromságos modell szerint törekedjünk élni a családban, a társadalom különböző munkaterületein és még a sportban is. Ha a szentháromságos modell szerint élünk, akkor valóban megdicsőítjük a Szentháromság egy Istent. És lehet így élni.

Megható történetet olvastam egy külföldi rendőrről és egy sofőrről. Egyes országokban gyorshajtás esetén a rendőröknek mérlegelési lehetőségük van a bírság kiszabására, és a bírság nagyságának megállapítására. A következő eset történt, egy férfi a munkából ment hazafelé. Nem indult későn, nem terveztek családi programot, ami miatt minél hamarabb otthon szeretett volna lenni, tehát nem volt oka a sietségre, mégis a megengedettnél gyorsabban közlekedett, ezért a rendőr megállította. Amikor a rendőr odament az autójához, rögtön megismerték egymást, ugyanabba a templomba jártak családjukkal vasárnaponként misére. A rendőr udvariasan közölte vele a gyorshajtás tényét, amit ő elismert, nem volt érdemes vitatkozni vagy mentegetőzni. A rendőr visszament az autójához, hogy megírja az ilyenkor szükséges büntetőcédulát. Kis idő múlva visszajött, beadta a papírt az ablakon, udvariasan elköszönt és távozott. A sofőr ekkor megnézte a papírt, ami nem is egy büntetőcédula volt, hanem egy kis levél. Ez állt benne: „Kedves keresztény Testvérem! Az én kislányom hat éves volt, amikor elütötte egy gyorshajtó. A tettes fél év múlva kiszabadult, de én soha többé nem tudom megölelni a gyermekem. Csak akkor találkozok vele újra, ha a mennybe jutok életem végén. Tudom, hogy neked is vannak gyermekeid, ezért talán megérted a fájdalmamat. Kérlek, ne siess!” Miután elolvasta a levelet, elindult, lassan vezetett hazáig. Otthon megölelte a feleségét és a gyermekeit, közben pedig arra gondolt, hogy nem büntetést kapott, hanem egy szeretetteljes figyelmeztetést.

Testvéreim! Ma, a Szentháromság egy Isten ünnepén, azt a gondolatot vigyük haza, hogy Isten nem büntetni akar bennünket, hanem szeretni. Isten a szeretet. Isten lényege és legfőbb tulajdonsága a szeretet. Isten minden cselekvése szeretetből fakad. Hitünk szerint egy Isten van, aki három személy: az Atya, a Fiú és a Szentlélek.

A családot is eggyé a szeretet teszi. Az apa biztonságot adó szeretete, az anya védő szeretete és a gyermekek ragaszkodó szeretete.

Isten szeretetének az egyik legszebb jele a megbocsátás. Nem büntetni akar minket, hanem szeretni és szeretetből megbocsátani. Az ember válasza erre nem lehet más, mint amit János apostol egyik levelében olvasunk: „Megismertük és hittünk a szeretetben, amellyel Isten szeret minket” (1Jn 4,16). A szeretetet mindig Isten kezdeményezi és mi válaszolunk rá. A keresztény hit azt jelenti, hogy minden erőnkkel ragaszkodunk Istenhez, a szeretet Istenéhez. Ezért a családban és a közösségben is gyakoroljuk a megbocsátást, vagyis visszafogadjuk az ellenünk vétőt a szeretetünkbe. Ezt a lehetőséget is megadta Istenünk. Ezért és mindenért legyen dicsőség az Atyának, a Fiúnak és a Szentléleknek, miképpen kezdetben, most és mindörökké. Ámen.