A szerzetes bölcsessége

Egyszer megkérdezte valaki Antóniosz atyát: Mit kövessek, hogy Istennek tetszek?
Az idős atya így felelt: Kövesd, amit meghagyok neked. Bárhová mész, mindig Isten legyen szemed előtt; bármit teszel, a Szentírásból bizonyítsd; és ahol egyszer letelepszel, ne távozz onnan hamarosan. Ezt a három dolgot kövesd, és üdvözülni fogsz!

Egyszer egy ember vadállatra vadászott a sivatagban. Meglátta, amint Antóniosz atya a testvérekkel tréfálkozott. Erre harag fogta el. Mivel az idős atya meg akarta őt győzni arról, hogy időnként tekintettel kell lenni a testvérek gyengéire is, így szólt:
- Tegyél egy nyílat íjadra, és feszítsd meg! 

És az úgy is tett. 

Akkor ismét azt mondta Antóniosz: még jobban feszítsd meg! 

Az megfeszítette. 

Újból így szólt Antóniosz: feszítsd meg! 

Erre a vadász azt mondta: ha mértéken felül feszítem meg, eltörik az íj!
Az idős atya ezt mondta: Így van az Isten művével is. Ha mértéken felül megerőltetjük a testvéreinket, hamar széttörnek. Tehát néha tekintettel kell lennünk gyengéikre is.
Ekkor a vadászt bűnbánat fogta el, és lelki haszonnal távozott az idős atyától. A testvérek pedig megerősödve tértek vissza celláikba.