Igaz kincsünk

Közismert szólás-mondás: „Minden hidat feléget maga mögött.” Amikor valaki olyan helyzetet teremt magának, hogy csak a megkezdett irányba, a kitűzött cél felé haladhat tovább. A hódítók és uralkodók cselekedtek így törekvésük vagy védelmük végett. Salamon magyar királyról (1053-1087)  jegyezték fel, hogy trónja elvesztése és többszöri sikertelen próbálkozása után fel tette a kérdést: „Hát nem lenne jobb meghalni?” Alig 34 éves volt. Valójában fiatal volt még, nem akart meghalni. De a kettőből lehetett egyet csinálni: „meghalni” úgy, hogy mégis tovább élhet. Eltűnni a világ szeme elő, amely halottnak hiszi, és élhet tovább csendesen meghúzódva valahol. Megtehette, hogy nyomtalanul eltűnik, szerzetesi ruhát öltve egy távoli kolostorban és soha többé nem jön elő. Ehhez hasonló célról szól a szentmisénk első könyörgése: „Áraszd ránk bőséges irgalmadat, hogy irányításoddal úgy használjuk a mulandó javakat, hogy szívünk már most a maradandókhoz ragaszkodjék.” Igaz megállapítás, hogy a mulandó javak bősége a mulandó érzésekhez köt bennünket. 

Naponta tapasztaljuk, hogy világunk értékválsággal küzd, és ennek hatását érezzük városunkban és Egyházunkban is. A maradandó, az állandó értékek Istenhez kötnek bennünket. De amikor Istentől kapott igazságokat vonnak kétségbe, és bűnös hóbortok tiszteletére akarnak kötelezni, akkor nagy baj van. Ilyenkor a szakember szavára is kellene figyelni: „Igyekezzünk „méregteleníteni” a gyerekek agyát a képernyő által közvetített információkat, szórakozási alternatívákat illetően, – főleg a kiskamaszok esetében –, ebben a korban a legnagyobb a veszélye a függőség kialakulásának.” 

Tanuljunk a bibliai Salamontól, aki trónra lépésekor Istentől azt kérte: „Adj szolgádnak éber szívet, hogy meg tudja különböztetni a jót meg a rosszat.” (1Kir 3,5. 7-12) Ezért a bölcsesség adományában részesült, és ezzel együtt megkapta azt is, amit nem kért: a gazdagságot, a hírnevet és a hosszú életet. Szent Pál vallja, hogy Istennek célja és terve van minden mögött, ami a keresztényekkel történik. (Róm 8,28-30) 

Isten eleve arra rendelt, hogy Fiának képmását öltsük magunkra, reprodukálnunk kell magunkban Krisztus képét azáltal, hogy belevonódunk a feltámadott Krisztus életébe. És azt nézzük, hogy hatalmat kaptunk Istennek élni a Lélek megelevenítő hatása alatt. Mert ő az Atya jelenlétének és hatalmának megnyilvánulása a világban. Aki ezt felismeri, ő a legdrágább kincset és drága gyöngyöt találja meg. Azaz Isten országának egyedülálló értékét. (Mt 13,44-52) Azzal mindent meg lehet nyerni és nélküle mindent el lehet veszíteni. Ha az üdvösséget és Isten dicsőségét a legnagyobb értéknek tekintjük, akkor érte áldozatot is tudunk hozni. 

A háló hasonlata az ítéletre figyelmeztet. Ezért most kell állást foglalni, és a maradandóhoz ragaszkodni.

„Bölcs és értő szívet adok neked...” 1Kir 3,12.