Oldalak

2020. 08. 27.

A kilencedik parancsolat


 A kilencedik parancsolat: Felebarátod feleségét ne kívánjad. Vigyázz szíved gondolataira és kívánságaira, hogy arcod mindig tiszta és ragyogó legyen (vö. Ter 20,17; MTörv 5,21; Mt 5,28).

„Felebarátod feleségét ne kívánjad” parancs, amely a szívet és az értelmet tisztaságra neveli, igazi keresztény szemérmességre. „A tisztaszívűek meglátják az Istent” (Mt 5,8), de már mostantól fogva Isten akarata szerint látnak A szív tisztasága imádságot, a tisztaság gyakorlását, őszinte szándékot és tapintatosságot követel meg.

„A tiszta szívűek” értelmüket és szabad akaratukat Isten akaratával összhangba hozzák, különösen három irányba: a szeretet, a tisztaság és az igazság vonalán. Ilyen formában a szívük, testük és hitük is tiszta marad. Kialakul bennük az igaz szeretet, a helyes szexuális élet a hit megőrzésében.  

A szív tisztasága lehetővé teszi, hogy úgy lássunk, mint Isten; a hozzánk közelállót felebarátunknak tekintsük; az emberi testet, a sajátunkat és másokét Isten szép megnyilvánulásának, a Szentlélek templomának vegyük, hogy eredményesen küzdjünk a test kívánsága ellen.

Isten kegyelmével a megkeresztelt ember a tisztaság erényén át a megosztatlan szív szépségéhez jut el. A szemérem érzése megköveteli a férfi és a nő között a kölcsönös tiszteletet; kerüli a beteges kíváncsiságot, ellenáll a divat ösztönző hatásának és értékes lelki méltóság szerzője lesz.

A kilencedik parancsolat tiltja a rendetlen vágyat és a testi kielégülés utáni kívánságot, mert ezek a Lélek ellen vannak. Szent János három rendetlen kívánságról szól. „a test, a szem és az élet kevélységének kívánságai” (vö. 1Jn 2,16). A büszkeség, a fösvénység és az élvezethajhászás három tűztenqer, amely a földet fenyegeti.

A vágyak elleni harc a szív tisztaságán át történik; segítségére siet a mértékletesség. A szív a morális személyiség központja: „A rendetlen vágyak a szívből fakadnak: a gyilkosság, a házasságtörés és a prostitúció.” (Mt 15,19)

Az ún. erkölcsi „engedékenység” a szabadság téves felfogásán alapul. „Az uralkodó vélemény bizonyos istenségnek tartja a szexet, egy abszolút valaminek,amely nem tűr ellentmondást,ez határozza meg az egész emberi magatartást,nincsen szüksége semmilyen irányításra,önmaga irányít mindent; szexmánia, amely nem tűr féket. Ez a felfogás téves, mert a szexualitásnak Istentől teremtett szent célja van, ha túlzásba viszik, az élet és a szeretet kapcsolatát szegénnyé teszi. ” (Kard. G. Biffi)

A keresztény hagyomány külön tárgyalja azt a parancsolatot, ami most következik, mert az erotikus vágy különbözik a gazdasági természetű vágyaktól, de semmivel sem veszélytelenebb.

A szív magatartásáról van szó, az Istenhez való ragaszkodásról, amely egy osztatlan szívet kér.


 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése