Az angol és a francia türelme

 Egy régi elbeszélés szerint egy mély folyón átívelő hídon két lovas találkozott egymással: egyik angol volt a másik francia. A híd keskeny volt, és így sehogy sem tudták egymást kikerülni. Valamelyiknek vissza kellett volna lépnie, hogy a másiknak utat engedjen. Ezt á lépést azonban mindegyik nemzete becsületén esett csorbának érezte, ezért vitatkozni kezdtek és vaskos gorombaságokat vagdostak egymás fejéhez. Végül az angol abbahagyta a vitát, s azt mondta:

-Nekem bőven van időm, tehát várok. — Ezzel elővette az aznapi újságot és olvasni kezdte. A nap már lemenőben volt, amikor összehajtogatta a lapot, hogy eltegye. Közben kíváncsian nézett a franciára, vajon mit fog most az cselekedni? A francia pedig nagy nyugalommal így szólt:

- Ha már úgyis elolvasta az újságot, legyen szíves ideadni, mert nekem még nagyon sok időm van. Ne unatkozzam a várakozásban.

Az angol erre visszafordult, s utat engedett a másiknak, mert látta, hogy az tovább bírja türelemmel. 

Végül is a türelem engedékenységet érlelt be, ami viszont elhárította az útból azt az akadályt, amit a kevélység emelt.