A püspöki szeretet szentje - Márton

A szombathelyi szent Márton-templom szentélye mellett bal oldalt álló kápolnában mindig skarlátvörösen, rezzenés nélkül égtek az oltárgyertyák. 

A kápolna fölötti félkörben latin fölírás hirdette, hogy ezen a helyen született Szent Márton 316-ban, a püspöki szeretet szentje. A két világháború közti kor vége felé a helytörténészek, régészek kutatásai átvilágítás alá vonták a barokk templomot. Kiderült, hogy annak kőcsontváza egy rommá lett gótikus középkori templom, amely egy kora középkori, kicsiny román-stílű templomra épült. Az alatt pedig egy még római korú bazilika alapfalai rejtőznek a mélyben. És ismét azalatt: nagy terjedelmű római magánház alapjai húzódnak meg, az átrium körül fürdőszobányi hálószobácskákkal. S ezek közül pontosan az egyiknek a helye fölött van az oltár, ahol amint a felírás mondja: „Ezen a helyen született Szent Márton”. 

A római város nagyobb területen feküdt egykor, mint a mai modern Szombathely. A templom a régi római város falain kívül feküdt, amolyan villanegyedben. Ennek egyik háza volt a későbbi Márton-püspök apjáé, a római helyőrség egyik katonai tribunusáé. Savariában, Felső-Pannónia székhelyén a légiók 193. április 9-én kiáltották Septimus Severust császárnak. A savariai katonatiszt fia, Márton megismerkedett a keresztényekkel, szeretett közöttük lenni. Hat évig hittanuló volt. Apja, amikor megtudta, hogy 15 éves fia meg akar keresztelkedni, nyomba besoroztatta katonának. Fegyelmezett élete miatt 19 évesen már lovastiszt volt a dél-franciaországi Amiensben. Egyik téli estén szolgálatot teljesített a városban. Ott egy didergő koldus nyújtotta feléje kezét. Ekkor kettévágta téli-katonaköpenyét betakarni vele a koldust, és ez – amint a legenda mondja, maga volt Jézus Krisztus! 

Az igazságos Márton, mivel a köpeny költségének felét a császár fizette, a másik felét ő, ezért a maga részét egészen odaadta. Éjszaka álmot látott, ahol a koldus az ő köpenyét mutatta az angyaloknak: Nézzétek, ezt a ruhát a hittanuló Márton adta! 339-ben megkeresztelkedett és kivált a katonai szolgálatból. Remetéskedett, majd pappá szentelték. Savariába ment, ahol édesanyját és néhány embert megkeresztelt. Az ariánus féktelenség miatt Milánóba, onnan Szent Hilarius poitiersi püspökhöz ment, és a város közelében megszervezte egy szerzetesrend magvát. Tanítványai vitték szét a szentéletű, igazhitű és tudós Márton hírét. 

371-ben meghalt Tours püspöke, és az odalátogató Mártont a nép megválasztotta püspöknek. Kolostort alapított, a papok képzésén és a szegényeknek gondjainak enyhítésén fáradozott. 397. november 9-én halt meg. Halála előtt, amikor hívei sírtak, hogy itt hagyja őket, így imádkozott: „Uram, ha népednek szüksége van rám, nem utasítom el a munkát.” Lelkületét mi sem igazolja jobban, mint az, hogy Európa legnépszerűbb szentje lett a középkorban, több mint kétezer templomot és kápolnát neveztek el róla.