Évközi 32. A. vasárnap – Légy készen!

Évközi 32. A. vasárnap – Légy készen! 

Bevezető: A szigorú trappista szerzetesek mindig e köszöntéssel üdvözlik egymást: Memento mori! – Gondolj a halálra! Kivételt képez húsvétvasárnap. Reggel tavaszi kankalint szednek a kertben, amelyet égi kulcsvirágnak is neveznek, ezt egymásnak nyújtják e szavakkal: Memento vivere! – Gondolj az életre! 

Naponta az élet Urára, Jézus Krosztusra gondolunk, aki a halálból feltámadt és meghívott az örök életre. Megígérte, hogy dicsőségben visszajön és megítéli a világot.

Az Úr érkezésére tudatosan kell készülni. A készületünk részét képezi a vasár- és ünnepnapi szentmise. Most bánjuk meg bűneinket, és életünket adjuk át Krisztusnak.

Krisztusban Kedves Testvérek! A kolostorok ősi rendje, hogy a nap korai óráját Isten dicsőítéssel kezdik. Így egész napjuk tartalmasabb és összeszedettebb lesz, mert a korai imádság célt, programot ad. Ez az első lépés számunkra is, mert az Istennel való csendes együttlét idején elmerülünk az Ő szemlélésében és elkísér a nap folyamán. Ha jelenlétében élünk, akkor az őt felismerhetjük testvéreinkben.

Az Úrral való időzés segít nekünk rendet teremteni életünkben, s olyan tisztán látást is ad, mely nélkül nem képzelhető el az igazi bölcsesség. Erről a bölcsességről szól egy nagyon régi iskolai imádság:

„Isten nevében kezdem el,

Ő segéljen kegyelmével.

Ha Ő segít mi sem nehéz, 

Ha Ő elhagy, erőm elvész.”

Aki napját az Úrral kezdi, az tudja szívét Isten jelenlétében megőrizni. Így kezdődik a mennyország, s aki ezt felismeri már bölcsességre tett szert.

1. Aki korán kel, megtalálja a bölcsességet – erről szól az ószövetségi szentírás legfiatalabb könyve (Bölcs 6,13-17). A bölcsesség kezdeti foka, hogy a teremtett világ szépségéből és rendjéből felismerhető a Teremtő nagysága és hatalma. Teremtő nélkül nincsen Teremtés. Aki a teremtett világot, a természetet szemléli és azon elgondolkodik, közel kerül az Istenhez. A teremtett világban azért találhatjuk meg Istent, mert abban is kinyilatkozatta magát. Mellénk állt, sőt előbb hívott minket. A bölcsesség eleven és derűs istenkapcsolat. Ő birtokolja a krisztusi vonásokat: az önzetlenséget, a hűséget, az erélyt és a a szelídséget.

Ezt a bölcsességet, okosságot megszemélyesítette az Ószövetség, és ezzel előkészítette a Szentháromság titkának kinyilatkoztatását. Az Újszövetség Jézus Krisztusban Isten megtestesült bölcsességét látja, aki közénk jött, csak be kell fogadni, hogy boldoggá tegyen már a földön. A kereső szív megnyugszik, mihelyt megtalálja Istent. Az Isten akarata szerint berendezett élet a mi bölcsességünk.

2. Világosságodból adj, olajodból ne adj! (Mt 25,1-13). E bölcs mondás értelme, életed világítson, mint a fény, de a kegyelem támasztotta hitet, mely Krisztusból forrásozik, soha ne add el. Jézus a korabeli lakodalmi szokásból kiindulva tanít.

A menyasszonyt atyja házából körmenetben kisérték el a vőlegény házába. A szertartás este kezdődött, s a koszorús lányok lámpát vittek magukkal. A vőlegény érkezése nem volt meghatározva, ezért komolyan fel kellett készülni, tartalék olajat is kellett vinni. Aki felkészült annak semmi sem okozott meglepetést. Amikor megérkezett a vőlegény, akkor bekísérték a menyasszonyt új otthonába, utána a kapukat bezárták, hogy örömüket senki se zavarja.

A menyegzői körkép Jézus hallgatósága előtt teljesen érthető és meghitt kifejezésmód volt, kettős tanítással.

a) A példabeszéd első és konkrét tanítása megvilágítja Jézus Krisztus és Izrael viszonyát. Az ószövetség népe elsőként kapta a meghívást, hogy Isten áldása rajta keresztül áradjon ki az egész emberiségre. Izrael feladata olyan, mint a nyoszolyólányoké, akik a menyasszony szolgálatára vannak, akit a vőlegénnyel együtt kísérnek új otthonukba, életszövetségük színhelyére.

Jézus a megígért vőlegény megérkezett, Keresztelő János be is mutatta, de kevesen készültek fel befogadására, mert a többség a megszokottság rabja volt. Izrael vezetői sem kivételek, mivel nem keresték az Isten bölcsességét, nem ápolták a szövetséget, ezért Jézus tanításából és csodatetteiből sem ismerték fel, hogy ő a Messiás. Látszatra várakoznak ők is, de nincs hitük Istenben, ami által felismerhetnék Jézusban a Messiást.

A vezetők is hivatalosak Isten országába, de komfortzónájukhoz és előítéleteikhez jobban ragaszkodnak, mint az Isten igazságához. Így zárják ki saját magukat az Újszövetség lakomájából. Igaza van Szent Bernátnak: „Nincs biztonságban annak a jósága, aki nem akar jobbá válni. Amelyik pillanatban nem akarsz jobb lenni, megszűntél jó lenni. A világ minden kívánságával elenyészik egyszer, téged azonban előbb utadra tesz.”

b) A példabeszéd második üzenete a földön zarándokló Egyháznak, nekünk szól. A példabeszéd vőlegénye Krisztus, menyasszonya az Egyház. A készülettel teli várakozás a mi földi életünk, a lakoma az üdvözültek boldog együttléte a Szentháromság életében.

Mivel Krisztus második eljövetelének időpontját nem lehet kiszámítani, az Egyház mindenik tagjának fel kell készülnie az Úr érkezésére.

Az öt okos szűz azok jelképe, akik Isten akarata szerint rendezik be életüket, akik Krisztus eljövetelét, a halált, a feltámadást és az ítéletet hittel várják. Ezek előrelátók, lámpásaikkal olajat is visznek korsójukban. A számítgatások helyett a szeretet motiválja állandó készenlétüket. Várakozásuk idején ők is elszunnyadnak, de alapmagatartásuk, készenlétük folytán az első figyelmeztetésre hamar rendbe szedik magukat, de egyet nem tehetnek. A döntő pillanatban nem adhatják kölcsön önmaguk készenlétét.

A balgákból hiányzik a fegyelmezettség és bölcs előre látás. Készületlenségüket igazolja az utolsó pillanatban megnyilvánuló kapkodásuk. Sorsuk végzetes, mert a készületet és a készenlétet számukra nem lehet pótolni. A befejező tanulság az, hogy aki készületlenségével megtagadja a krisztusi közösséget, az nem lehet részese a Messiás dicsőséges uralkodásának.

Egészen más az a történet, amit egy öreg foltozó vargáról olvastam. Ez az ember naponta kiballagott a város piacára cipőket foltozni. Egy alkalommal rég nem látott ismerőse köszöntötte és megkérdezte tőle, mi jót csinál. - Várom az Urat, s közben cipőket foltozgatok - válaszolta. A keresztény úgy él, hogy az Urat várja, hogyha szólítja, felkészülve találja. A népi mondás szerint is: a fa arra dől, amerre irányítják. Az élet irányát ismerjük. Aki a krisztusi közösségben az örök életre készül, az részesül a Messiás dicsőségében. 

3. Az elhunytak sorsáról nem vagyunk tájékozatlanok (1Tessz 4,13-14). Amikor Timóteus a tesszaloniki hívek különböző kérdéseit közölte Szent Pállal, ekkor az apostol levelében válaszolt a híveknek. Többek közt arra is, hogy az elhunytak hogyan fognak részt venni Krisztus dicsőséges eljövetelében (parúzia)? A pogány környezet reménytelensége nehezedett a gyászoló hívekre: mi lesz az elhunyt szeretteik sorsa?

Pál apostol rámutat arra, hogy az elhunyt keresztények feltámadását Krisztus feltámadása teszi lehetővé. Ahogy a vőlegény érkezésére mindenki megmozdult, úgy lesz a világ végén is. Az örökkévalóság szempontjából nem számít, hogy megérjük-e életünkben Krisztus második eljövetelét. A végső célt kell meglátni, hogy Isten feltámasztja azokat is, akik Jézusban hunytak el. Oltódjunk egészen Krisztusba, akkor a halál utáni feltámadásban örökre Krisztussal leszünk.

Titusz római császárnak volt egy szelídített szarvasa. Mindennap a császári kertben kapta meg eleségét, szabadon mozoghatott mindenfelé. De nehogy valamelyik vadász esetleg szemet vessen a szép vadra, a császár színes szalagot köttetett az állat nyaka köré e felirattal: „Noli meg tangere, Caesaris sum! - Ne nyúlj hozzám, a császáré vagyok!”

Kedves Testvéreim! Szüleink és keresztszüleink a keresztségben a világmindenség urának, Jézus Krisztusnak szenteltek minket, az ő keresztjével jelölték meg homlokunkat, az Ő szentségi pecsétjét kaptuk lelkünkbe, azóta Krisztusé vagyunk. Ezért sem a gonosz lélek, sem a halál nem tud ártani nekünk. A gonosz és a balgák minden kísértését így utasítsuk el: Ne nyúlj hozzám, mert Krisztushoz tartozom! Ámen.