Isten legszebb ajándéka a család - 2020

Bevezető: Karácsonykor a családokat a Szent Család szeretete hatja át. A Szent Család egy csepp öröm Isten boldogságából, melyben Jézus a Szentháromság életét éli: egy mindenkiért és mindenki egyért. Jézus azért is jött, hogy a szeretet életformáját megélje, és az Egyházában mindenki a szentháromságos modell szerint éljen. Vagyis tudjon kezdeményezni mint az Atya, befogadni mint a Fiú és kapcsolatban lenni mint a Szentlélek. A családi boldogság megteremtésében fontos a szeretetnek a megélése irgalmasság, jóság, alázat, szelídség és türelem formájában. A mennyei élet ezzel kezdődik a földön, ezért ezt az öt erényt naponta kell gyakorolni. Jézus jelenléte által kialakulnak a szent családok, mert önmagát tette a hivő közösség és házasság misztériuma alapjává: „Ahol ketten vagy hárman összegyűlnek a nevemben, ott vagyok közöttük” (Mt 18,20). A családdal kezdődő közösség az egyházban tovább fejlődik, és kiteljesedik a mennyei egyetlen családban, ahol nem nősülnek, férjhez sem mennek, ahol mennyeivé alakul a szerelem, a házastársi és szülői érzés, a gyermeki ragaszkodás. Nagy kincs a család, amelyben lényünk gyökerezik, és amely szívünket élteti. A családi erények fénye az idő múlásával sose halványul el, hanem értékük egyre inkább nő, ha szívedben őrized a szeretetet, a hűséget, szolgálatot. A Szent Család példája segítsen, hogy becsüljük egymást, s akik tévelyegnek, azok visszataláljanak a családi otthonba. Fel mered-e vállalni a Szent Család életstílusát? Tartsunk lelkiismeret vizsgálatot.  

Testvéreim! A család Isten ajándéka, az ő áldása kíséri a teremtés hajnala óta. Saját képére teremtette a férfit és a nőt, és saját feladatot adott nekik. Isten tervéhez kapcsolódik, hogy teremt az embernek segítőtársat, aki hasonló hozzá. Így olvassuk a Teremtés könyvében azt az elemi igényt, melyen a férfi és a nő házastársi egysége nyugszik, és a család élete. Az ember közösségi lény, ahogy az Isten is közösség a Szentháromságban.Az embert nem magányra teremtette, szüksége van a másik emberre. Ennek igénye mélyen a lelkében gyökerezik. A Teremtő tervében az egy férfi és az egy nő család modellel találkozunk. Mindenki egy közösségbe születik és a szülők gondoskodó szeretetét és segítségét igényli. Egészségesen csak családi közösségben tud létezni és fejlődni.

A férfi és nő, szülő és gyermek kapcsolatát nem lehet úgy tekinteni, mintha ma is fennállna a paradicsomi állapot. Akár tetszik, akár nem, tudomásul kell vennünk, hogy minden emberi viszonyulásba, még a családba is beférkőzött az eredeti bűn, s Istennel szakítva a személyes létezés szintjéről részben a birtoklás világába csúsztak (az asszony, akit nekem „adtál”), aminek következtében szeretetük megzavarodott és nemi vágyuk rendetlenné vált.

1. A család és az egyén sebzettsége csak akkor gyógyul, ha mindenestül belép az üdvtörténetbe, melyet Isten kezdeményezett Ábrahámmal (Ter 15,1-6; 21,1-3). Amikor Isten meghívta Ábrahámot, akkor a hívást ő bizalommal elfogadta. Az Istenhívás, a felkínált kegyelem elfogadása az a hit, amely természetünket és vágyainkat felülmúlja, emberi kapcsolatainkat Isten méreteire tágítja. Ábrahám Kr.e. 1850 körül hittel engedelmeskedett a meghívó Istennek. A letelepült életformát, az urbánus életet felcserélte a nomád, vándorló élettel. Ilyen komoly életmódváltásnak csakis valami nagyon komoly oka lehetett.

A Szentírásból tudjuk, hogy ez isteni indíttatás volt. Isten három ígéretet tett Ábrahámnak: megsokasítja ivadékait, hazát ad neki és áldása fogja kísérni. Az üdvtörténet kezdetén Ábrahám minden evilági biztosítékról lemondva ráhagyatkozott Isten gondviselésére, s így vált igazzá.Ábrahámnak és Sárának Istentől kellett várnia gyermeke megszületését, nem hagyatkozhattak sexualitásuk zavartalan működésére. Felismerték, hogy a születendő gyermek elsősorban Istené, nem az övék. A meddő Sára ezt átérezte a csodás foganás isteni ajándékában, Ábrahám később tanulta meg, amikor a felcseperedő Izsák feláldozását kérte Isten. A hit és bizalom próbatétele után, Ábrahám kapcsolata fiával olyan mélységre jut, amelyben már nincs helye a birtoklásnak, kisajátításnak. Meglátja, hogy gyermeke Istené, csak utána a családé. Ábrahám példaképe a keresztény családoknak, akiknek szintén vállalniuk kell egyfajta exodust, kivonulást a pogány, az önző világból, ha igazán Isten törvényei szerint akarnak élni. Be kell lépniük Kisztus közösségébe, különben elsodorja őket a világ értékvesztéstől és bűntől megáradt folyama.

2. Amikor „felvitték Jézust Jeruzsálemben, hogy bemutassák az Úrnak”, akkor a család tiszta szeretete ragyogott fel (Lk 2,22-40). Izraelben az elsőszülött fiút Istennek kellett szentelni vagy áldozatbemutatással kiváltani. Mária és József áldozata arról tanúskodik, hogy hittel fogadták el Isten üdvtervét, hittel ajánlják fel a kapott „Gyermeket” és vele Istennek szentelik magukat. A Szentlélektől megvilágosított Simeon szavai bizonyítják, hogy Isten elfogadta ezt a felajánlást.

Lukács evangélista kiemeli, hogy a nép jámbor maradéka hódol az Isten Fia előtt, aki az Atya tervét jön teljesíteni. A Szent szülők hittel adják Jézust az agg Simeon és az özvegy Anna kezébe. Mindezzel Krisztus egyázának közössége, Krisztus Titokzatos Teste szövődik a jóakaratú emberekben, amely az első Pünkösdben lesz látható és érthető. Jézus feladata össze lesz kötve az áldozattal, s azt majd Mária is átéli lelkében, mert Fia életformáját éli. Addig is Szűz Mária és Szent József feladata, hogy felneveljék Jézust az Atyától rábízott küldetés teljesítésére. Életük így válik Istennek tetsző szent szolgálattá. Nekünk is szent küldetésünk van: meglátni Jézust a családban, vele találkozni a közösségben és róla tanúskodni a világban.

3. Az Istenbe vetett hit, valamint az Isten akarta családi élet vállalása nem magától értetődő valami, az mindig egyéni jó döntést és kitartást követel (Zsid 11,8.11-12. 17-19). Ezért nevezzük jó készségnek, erénynek, mert az emberekben Krisztus tárulkozhat ki teljes valójában. A zsidókhoz írt levél rámutat, hogy az Ószövetség nagyjai magukat rábízták Isten ígéretére és engedelmeskedtek akaratának. A hit mellett a megpróbáltatások között a remény adott nekik erőt, mert tudták, hogy Isten hű és irgalmas.

Az újszövetségben Jézus megváltása által mindenki Istennek szentelt lett a keresztségben. Az a keresztény, aki megismerte Istent, aki alkotta, megváltotta és megszentelte, már szent, de mégis mindennap egyéni döntéssel, kitartással kell a krisztusi szeretetre építenie, mert Krisztus az üdvösség, s nem a szabadosság zászlóvivője.Mi tegyünk? Először, magunk legyünk Isten gyermeke, éljünk a kegyelemben. Utána családunk tagjaiban lássuk meg a testvért, akikkel nemcsak a földi, hanem a mennyei szeretetben is egyek vagyunk. Majd ezt követően tudunk minden embert elfogadni nagycsaládként, Krisztus Titokzatos Teste tagjaként.Ha a család élete a keresztény szeretetre épül, ott tartós lesz a szívek összhangja és egysége. A család akkor mindenen felül tud emelkedni és mindent el tud fogadni. Ha a kölcsönös szeretet kihűl, minden nehézzé válik. Az egyetlen tartós szeretet, az Isten szeretetéből forrásozó szeretet. Ha gyengül az Isten szeretet, ugyan olyan mértékben gyengül a család és romlik a nemzet. Épüljünk Jézusban szent családdá, család Egyházzá, hogy az üdvösségműve, a szentek közössége megvalósuljon. Amikor a család együtt van Jézus nevében és munkájukat velekezdik, Ő fokozottan jelen van és erőt ad (Mk 5,30). Szent Család vasárnapján kérjük a Szűzanya és Szent József közbehnjárását, hogy családjaink számára a názáreti Otthon legyen a modell, mert ezzel kezdetét veszi a mennyei állapot. Ámen.