Az elrontott emberi élettel hoz létre ujat

Átalakít kegyelmével - Madridot a 800-as években megfigyelő pontkén a mórok alapították.  A spanyolok száz éven át ostromolták, végül az arabok már nem tudták tartani és 1083-ban átadták VI. Alfonz (1039-1109) kasztíliai királynak. A király sikeres harcokba kezdett, 1085-ben visszafoglalta Toledo városát. Alfonz egyetlen fia, Sancho trónörökös vezette kasztíliai sereg 1108-ban az araboktól vereséget szenvedett Uncles mellett. A trónörökös fogságba esett. Az arab szultán diadalittasan örült a zsákmánynak. Ezután a szultán Madrid alá vonult, ahol Alfonz király tartózkodott, és a vár közelében bitófát állíttatott. Majd alája hozatta a foglyot és megüzente a királynak: "Alfonz! Vagy a várost, vagy a fiadat!" A nép aggodalommal nézte királyát, vajon melyiket választja? Vajon a várost adja-e át az ellenségnek s vele a népet a halálnak, vagy pedig feláldozza szeretett fiát? 

– Alfonz király nem tétovázott sokáig, bármilyen kegyetlen is volt a választás. A hírnöknek így felelt: "Haljon meg a fiam, hogy élhessen a népem!" 

– Mindig megrendülök a fiatalkorúak vagy gyermekek temetésén. Őket súlyos emlékként hordozom lelkemben. Kezdő plébánosként temettem vízbefuladt középiskolást, balesetben elhunyt inasokat, kiskatonát, látogattam s vigasztaltam a kórházban HIV-vírussal megfertőzött hétéves kisfiút és sportoláskor megsérült, lebénult kislányt. A gyászolókkal és betegekkel beszélgetve, előbb-utóbb csak Jézus Krisztusra hivatkozva tudtam némi vígaszt közvetíteni: „az Emberfia nem azért jött, hogy szolgáljanak neki, hanem hogy ő szolgáljon, és életét adja váltságul sokakért.” (Mk 10,45) 

– Olvasmányaink az Istenben hívők próbatételéről szólnak. Ők valamennyien vállalták az áldozatot Istenért és az emberekért. Ábrahám kész volt az ígéret gyermekét, egyetlen szeretett fiát, Izsákot Isten kérésére feláldozni (Ter 22,1-2. 9a 10-13. 15-18). Hitének erejében indult el az áldozatbemutatásra. Isten szándéka e próbatétellel nem az, hogy gyötörje, elvegye, megölje, hanem hogy elvezesse Ábrahámot a hit teljes szabadságára. Úgy higgyen, hogy egészen biztos legyen Istenben. Úgy reméljen benne, hogy ne féljen semmitől; hogy bizalma még a halálnál is erősebb legyen. Ábrahám végig megy a lemondás és odaadás fázisain. Megéli, hogy Isten és ő közötte gyermeki szeretetkapcsolat, teljes összhang van. Biztos benne, hogy Isten adni akar. Valóban általa áldást kap a föld minden népe. 

Jézus színeváltozásakor a mennyei Atya megmondta, hogy nekünk az a jó, ha szeretett Fiára hallgatunk (Mk 9,2-10). Ő pedig Mózessel és Illéssel a szenvedéséssel történő megváltásról beszélt. Ő nem a semmiből, hanem az elrontott emberi élettel hoz létre új, kegyelmi életet. Ezért mennyei Atyánk egyszülött Fiát adta áldozatul értünk (Róm 8,31b-34). A föltámadt Üdvözítő pedig közbenjárónk lett az Atyánál, és ha kérjük átalakít kegyelmével.

 

„Ez az én szeretett Fiam, őt hallgassátok!” Mt 17,5.