Az igazi barátság

Egy faluban élt két fivér. Az egyik úgy határozott, hogy megtelepedése 20. évfordulójára levág egy tinót, és megvendégeli a helységben élő barátait, ismerőseit. Fel is készült a nagy napra. Már sütötte is a nyársra húzott tinót, ekkor így szólt az öccséhez: - Légy szíves, hívd meg barátainkat és ismerőseinket, hogy legyenek a vendégeinkk.

A fiatal testvér elment a piacra és torka szakadtából kiáltotta:

- Emberek, segítsetek a bátyám házánál eloltani a tüzet! Segítsetek!!!

Néhány pillanat alatt két tucat ember is szaladt tüzet oltani, a többiek úgy tettek, mintha semmit sem hallottak volna.

Azok akik a házhoz szaladtak tüzet oltani, nagyon meglepődtek a különös fogadtatáson. Addig ettek, ittak, amíg jól nem laktak.

Ekkor az idősebb testvér az öccséhez fordult és így szólt:

- Akik jöttek nem mind ismerősek, van akit még sosem láttam. Mondd, hol vannak a mi barátaink és ismerőseink?

Az öccse így válaszolt: - Ezek elhagyták otthonukat, sietve jöttek, hogy segítsen eloltani házadnál a tüzet. Ezek nem az eszem-iszom miatt jöttek. Igazán, csak ezek érdemlik meg a nagylelkűségedet, a vendéglátást.

Tanulság: Bárki, akit nem találsz meg a baj pillanatában, ne hívd barátnak, jó ismerősnek...

Mert, aki nincs veled a baj idején, nem érdemli meg kedvességedet és a figyelmedet.