Teljes szeretetben az Istennel

2005-ben jelent meg Bencsik János tatabányai polgármester, Kiengesztelődés – Gyalogszerrel Csíksomlyóra c. szubjektív útinaplója. A közösségét szolgáló, nemzetét szerető ember vallomásában olvastam, hogy az a rémes 2004. december 5-i magyarországi népszavazás „diagnosztizálta a nemzet állapotát. A betegség súlyos, de nem halálos. Belealudtunk saját történelmünkbe. A kollektív eszméletlenség állapotában leledzünk. Mindehhez a legkínzóbb kór a szeretetlenség társul. Semmi sem történik véletlenül” - tűnődik a szerző, majd így folytatja: „A gyógymód nem lehet más, mint a sűrű szeretetcseppek rendszeres adagolása. (…) Gyarló emberek vagyunk. Elfordultunk testvéreinktől, s e vétkes magatartással megszakítottuk a velük meglévő baráti kapcsolatainkat. Meg kell térnünk a régi szövetséghez. Meg kell követnünk saját véreinket! Amikor a bűnös ember a Szentlélek indítására vissza akar térni Istenhez, akkor őszintén meg kell bánnia bűneit, és azzal kell elutasítani, hogy igyekszik soha többé nem vétkezni ellene. Szükség van a bánatra és az erős fogadásra. Ettől függ a megtérés valódisága. Meg kell térnünk a Boldogasszonyhoz! Ki kell engesztelnünk. Ismét elkóboroltunk István királyunk által kijelölt utunkról.” A megtérés és kiengesztelődés szándékával 2005. április 10-én gyalogszerrel elindult és május 14-én érkezett a Csíksomlyói pünkösdi búcsúra. Egész útja egy belső út volt, és ezzel a vallomással tért vissza: „Erdély lelke a hűség. A legdrágább ajándék pedig a remény. Aki pedig úgy vélekedik, hogy december ötödikét követően a nemzet léte illúzió, azoknak csak annyit mondok: amikor félmillió közös anyanyelvet beszélő ember útra kél, hogy találkozhasson Csíksomlyó spirituális erőterében, botorság lenne azt mondani, hogy nem létezik nemzet. Isten segítségével ott voltam, és bizonyságot szereztem róla!” 

„Azok a hegyek még ma is állnak,

Azok a folyók még ma is futnak,

Az a csillag még ma is mutatja az utat, 

Az a nép még ma is él.” (P. Mobil – Őshaza, 1984).

Szentháromság vasárnapja Isten teljes szeretetéről és népünk viszontszeretetéről szól.

A keresztény beavatás szentségeinek: a keresztelés, az áldozás és a bérmálás kiszolgáltatása előtt személyes hitvallást teszünk. (Ehhez hasonlóan minden vasár- és ünnepnapi szentmisében hitvallást teszünk a háromszemélyű egy Istenről.) 

A keresztség kiszolgáltatásának szentírásban rögzített formája mutatja, hogy az apostoli egyház kezdettől fogva vallotta a Szentháromság titkát, hogy az egyetlen Isten három személy: Atya, Fiú, Szentlélek. Ezt a misztériumot – Isten belső életének titkát –, Krisztus kinyilatkoztatásból ismertük meg.

A középkori teológia Isten belső életének gazdagságáról így beszélt: Az Atya öröktől fogva ismeri magát, kimondja magát örök szavában, s ez a Fiú örök születése; továbbá szereti végtelen tökéletességét a Fiúban, s ez a kölcsönös szeretet a Szentlélek személye.

Mi, a katekizmus egyszerűségével így fogalmazunk: az Atya teremt, a Fiú megvált, a Szentlélek megszentel. Az isteni személyek sajátos kapcsolata is benne foglaltatik, mert az Atya küldi a Fiút, a Fiú pedig a Szentlelket. Jézus tanúsítja, hogy a három személy egy: én és az Atya egy vagyunk. Én elküldöm nektek Atyámtól a Vigasztalót.

Hiszünk a Szentháromságban, és belátjuk azt, hogy nem mond ellent a matematikának, mert nem abban három, amiben egy. Ha egy háromszögű vonalzót akarsz venni, akkor az egészről mondod, hogy egy, a szögekről viszont azt, hogy három. A legszebb ikonja a Szentháromságnak a család: a családot a szeretet teszi eggyé, de személyei az férj-apa, a feleség-anya és a gyermekek. Apa-anya-gyermekek = egy szerető család.

Isten a Szeretet. Az egy Isten örök természettel létezik, de három személyben: Atya, Fiú és Szentlélek. A Fiú és a Szentlélek elküldésével az Atya ezt a belső szentháromsági életet nyitotta meg számunkra, mert a szeretet csak az önkinyilatkoztatással teljes. A keresztséggel a Szentháromság személyeivel kerültünk életközösségbe, és meghivatást kaptunk, hogy a Szentháromsággal éljünk kölcsönös szeretetben.