Svéd Szent Brigitta, aki felismerte feladatát

Szent Brigitta és Szent Katalin, a svédek nemzeti szentje

Brigitta, svéd misztikus szent fejedelemné 1303-ban született, édesapja földesúr (jarl) és törvényszéki bíró volt, anyja pedig rokonságban állt Svédország királyi családjaival. Tizenhárom évesen adták férjhez. Két év szűzi házasság után nyolc gyermeket szült, akiket nagy gonddal nevelt. Férjével, Ulf herceggel együtt belépett Szent Ferenc harmadik rendjébe. Brigitta készítette az első svéd nyelvű Szentírás-fordítást. Katalin (Karin) nevű leányuk Brigitta római éveiben mellette élt, és az anya halálát követően azt a kolostori életmódot választotta, amelyet Brigitta megálmodott. Később őt is szentté avatták.
Férje halála után még inkább az aszketikus élet felé fordult. Ekkor alapította a róla elnevezett brigittánus szerzetesrendet. Kolostori eszménye szembefordulást jelentett az Istentől kapott küldetésének megfelelni nem tudó, akkoriban elvilágiasodott Egyházzal. 1349-ben Rómában telepedett le, és mindenki példájául szolgált kiváló erényeivel. Sokat fáradozott, hogy Európa uralkodóit kibékítse egymással, a pápát pedig rábírta, hogy térjen vissza Avignonból Rómába. De annak érdekében is sokat tett, hogy korának püspökei és papjai változtassanak életmódjukon.
Misztikus élményeit Revelationes coelestes című könyve hét kötetében írta le. Jézus szenvedéseinek leírásakor Brigitta azonosult Máriával. Nem érte be azzal, hogy honfitársait elvezesse Isten Anyjához, hanem maga is mintegy anyja lett Svédországban a kereszténységnek.
Harminckét éves korában Brigittát Stockholmba hívták az udvarba. Nem volt kedvére az udvari élet, de fölismerte feladatát: a lelkére kell beszélnie II. Magnus királynak, aki könnyelmű, kicsapongó életet folytatott, uralkodói kötelességeit pedig elhanyagolta. Brigitta „nyúlszívű”-nek és „megkoronázott szamár”-nak hívta a királyt.
Brigitta kopott vezeklő öltözetben jelent meg az udvarban és ostorozta az uralmon lévők visszaéléseit, és apokaliptikus fenyegetésekkel fordult a király, a nemesség és a klérus ellen. Elítélte a rablólovagokat, fölszólalt az ellen, hogy robotot követelve megszentségtelenítik a vasárnapot, és minden más módon sértik az emberi méltóságot. A királynak szemére vetette, hogy amikor a parasztokra súlyos adót vet ki, úgy tesz, mint egy útonálló, aki kifosztja a vándorokat.
Szent felháborodásában a méltatlan papság ellen is fölemelte a szavát. Lángoló szavaival Brigitta elérte, hogy V. Orbán pápa elhagyta Avignont, és visszatért Rómába.

Szent Brigitta szarkofágja Vadstenában.

Nem sokkal később azonban a pápa úgy érezte, nem tud azokkal a nehézségekkel megküzdeni, amelyekkel Péter városában szembetalálta magát, és visszafordult. „Fáradt vagyok a harchoz!” Akkor a látnok asszony ezt mondta neki: „Azt hiszi, szentséges atya, hogy az én szívemet nem sebzi a honvágy az északi táj után, ahol a tavak kristálytiszta vizében ősrengetegek és hullámzó gabonaföldek tükröződnek? De nem a vágyainknak kell megszabniuk, milyen úton járjunk, hanem Isten akaratának. S ha mégis visszatér Avignonba, tudja meg, csak azért teszi, hogy ott meghaljon” – Orbán néhány héttel azután, hogy Avignonba érkezett, meg is halt.
Brigitta 1372-ben penitencia gyanánt szentföldi zarándokutat vállalt. Több művet írt, ezekben az általa megtapasztalt misztikus élményeket beszélte el. Rómában halt meg 1373. július 23-án.  A svédországi Vadstenában helyezték örök nyugalomra, ahol lánya, Katalin vezetése mellett két kolostor létesült: egy a Brigitta által alapított rend női ágának, egy pedig a paptestvéreknek. A szabályzatot az alvastrai ciszterci kolostorban dolgozták ki, majd V. Orbán pápa hagyta jóvá.
II. János Pál pápa 1999. október 1-jén Európa társvédőszentjévé nyilvánította.