Szent Fausztina nővér

Jézusom bízom Benned! - Szent II. János Pál pápa 2000. április 30-án Rómában szentté avatta B. Fausztina Kowalska nővért és a szentté avatás alkalmával az egész világra kihirdette az Isteni Irgalmasság ünnepét.  

Szent Fausztina nővér 1905. augusztus 25-én született a lengyelországi Glogowiecben. 1925 augusztus 1-jén felvételét kérte az Irgalmas Szűz Nővéreinek zárdájába, ahol a Fausztina nevet kapta. Jézus rábízta irgalmasságának örömhírét, fölszólította, hogy hirdesse és terjessze a minden embernek szóló irgalmasság kinyilatkoztatását, szüntelenül kérje azt az irgalmat  mindenki számára. Fausztina nővér harminchárom évesen halt meg 1938. október 5-én. 

Szent Fausztina 1931. február 22-én kapott látomás alapján jegyezte fel: „Este, amikor a cellámban voltam, megpillantottam az Úr Jézust fehér ruhában. Egyik kezét áldásra emelte, a másikkal megérintette mellén a ruháját. Melléből a ruha nyílásán két hatalmas sugár tört elő, egy piros és egy halvány… Kis idő múlva azt mondta Jézus: ’Fess egy képet annak alapján, amit látsz, ezzel az aláírással: Jézusom, bízom Benned!’ (Napló 47). „Azt kívánom, hogy a képet… húsvét után az első vasárnapon ünnepélyesen áldják meg. Ez a vasárnap legyen az Irgalmasság ünnepe!” (N 49). 

A feltámadt Üdvözítőt ábrázoló képen a vér és a víz sugarai, Jézus megnyitott szívéből törnek elő. Krisztus a következőket mondta: „A halvány sugár a vizet jelenti, ami a lelket tisztítja meg; a piros a vért, amely a lélek élete. Boldog, aki ezek árnyékában él” (N 299). A keresztség és a bűnbánat szentsége tisztítja meg a lelket, és legbőségesebben az Eucharisztia táplálja. 

Jézus övéire bízza megváltói küldetését, amit az Atyától kapott: „Amint engem küldött az Atya, úgy küldelek én is titeket... Akinek megbocsátjátok bűneit, az bocsánatot nyer, s akinek nem bocsátjátok meg, az nem nyer bocsánatot.” (Jn 20,19-31) 

Az apostolok tanúságtétele nyomán a hívők száma napról napra növekedett. (ApCsel 5,12-16) Napjainkban is csak a tanuságtétel által gyarapszik az egyházközség. 

Az apostolok által sok csoda és gyógyulás volt, amit Isten vitt végbe, hogy terjedjen az egyház. Az apostolok tevékeny hite teljesen meghatározta a hívők életét: nemcsak az imában, a tanításban, a kenyértörésben, az apostoli közösségben voltak egyek, hanem érdekeik háttérbe szorításával szolgálták a közösséget. Még az üldöztetés is az Egyház terjedését szolgálta (Jel 1,9-11a. 12-13. 17-19). Az irgalmasság hirdetéséhez ígéreteket fűzött az Úr: örök üdvösséget, a keresztény élet útján nagy előrehaladást, a boldog halál kegyelmet és minden más kegyelmet, amit az emberek bizalommal kérnek.