Tekintsünk fel! Adv. 1.C.

Új egyházi év kezdetén vagyunk. Ádvent 1. vasárnapja és Krisztus Király vasárnapja közötti idő az egyházi év, az üdvtörténet liturgikus ünneplésének évenként ismétlődő egysége. Ádvent az  egyházi év első része, a karácsonyt előkészítő időszak. Ádvent – eljövetelt jelent. Isten a történelemben szólítja meg az embert, hogy szentté tegye. Úgyanígy az anyagvilágot is megszenteli a szentségek és szentelmények által, mert a Fiúisten rendelte azok anyagát (vizet, bort, olajat, kenyeret stb.). Hasonlóképp megszentelődik az idő is, az üdvtörténet ideje az ünnepnapok sorozatában. 

Az egyházi év vázát a vasárnapok sora, fő részeit az üdvtörténet misztériumainak ünneplése határozza meg: karácsonyi ünnepkör (megtestesülés), húsvéti ünnepkör (megváltás) és évközi idő. Ezek közé szövődnek a Mária-ünnepek és a szentek emléknapjai. A római liturgiában a karácsony előtti 4 vasárnap és a közéjük eső 18-24 hétköznap az ádventi idő. Ez a 4. században alakult ki Galliában. Alapgondolata a megtestesülésben közénk érkező Krisztus várásának átélése, és az ítéletre érkező Krisztus fogadására való felkészülés volt. A középkorban a 4 vasárnap az Úr 4 eljövetelét állítja szemünk elé: először a megtestesülésben, másodszor a kegyelemben, harmadszor a halálunkban, negyedszer az ítéletkor jön el, és erre készülni kell. A Mária-tisztelet is megnyilvánul a hajnali misék, másképp a roráték és az Ó-antifónák által. Ádventben is tartózkodunk a zajos mulatságtól, az Úr születésének ünnepére és eljövetelére bűnbánó lélekkel, szent elhatározással készülünk.

Tudjuk, hogy Jézus a Messiás, akit a mennyei Atya megígért és elküldött. (Jer 33,14-16) És azóta Jézus  jelen van, ahol összejönnek az ő nevében. Jelen van, amikor áldozatát a szentmisében megjelenítjük. Jelen van a pap személyében, és jelenvalóvá válik az Eucharisztiában, a kenyér és a bor színe alatt. Jelen van az igében, amikor olvassuk a Szentírást, vagy tanítását hallgatjuk. Jelen van, amikor együtt imádkozunk, és amikor szükségünk van rá. De jelen van, amikor észre sem vesszük közelségét, és velünk van, ha tudomást sem veszünk róla. Jézusban velünk van az Isten! 

A világot átfogó járvány miatt a népek között kétségbeesés és rettegés támadt. (Lk 21,25-28. 34-36) Az emberek aggódnak a veszélyek miatt, miközben várják, hogy mi történik a világgal. Jézus megmondta, hogy Ő az Emberfia uralkodik a gonosz erői felett, ezért feltartott fejjel várjuk a hűséges bírót, hogy üdvözöljük. Az evangéliumban, Jézus egy intésekből álló mini-katekizmust tart, a végén virrasztásra és imádságra buzdít. 

Erre hangol Szent Pál apostol is: Testvéreim, az Úr tegye állhatatossá szíveteket, hogy feddhetetlen szentségben állhassatok Istenünk és Atyánk elé, amikor a mi Urunk, Jézus majd eljön, összes szentjének kíséretében! (1Tessz 3,12-4,2)

 

 

„Testvéreim, gyarapítson és gazdagítson titeket az Úr a szeretetben...” 1Tessz 3,12.