A karácsonyi időt lezáró ünnep,
Jézus megkeresztelkedésének eseménye. Harminc évvel későbbre tehető, mint
az angyalok énekétől és a pásztorok örömétől hangos éjszaka, az időszámításunk
kezdete, amikor Jézus megszületett a júdeai Betlehemben. A harminc évről senki
sem vezetett naplót, csak a Szűzanya őrizte szerető szívében Jézus életének
mozzanatait. Így a napkeleti bölcsek látogatását, az Egyiptomi menekülést, az
aprószentek vértanúságát, Názáretbe térésüket, valamint Jézus fejlődését,
amiből részleteket közölt az evangélistákkal. Az evangéliumok beszámolnak
arról, hogy Jézus felnőtt, Isten és ember előtt bölcsességben és kedvességben.
Názáretben megtanulta Szent Józseftől az ács mesterséget, és mint ifjú
bérmunkásként kereste kenyerét.
A törvényt betartotta. Mihelyt
elérte a harmincéves kort, amikor egy férfi törvényesen taníthatott, elhagyta
Názáretet. A Jordán folyóhoz ment, ahol féléve fellépett Keresztelő János és
bűnbánati keresztséget hírdetett. Üzenetének híre futótűzként terjedt az
országban: „Én csak vízzel keresztellek
benneteket. De eljön, aki hatalmasabb nálam, akinek saruszíját sem vagyok méltó
megoldani. Ő majd Szentlélekkel és tűzzel fog titeket megkeresztelni.” (Lk
3,15-16. 21-22) Amikor a nép keresztelkedni ment, Jézus is beállt a keresztelkedők
közé. János ugyan tiltakozott: „Neked
kellene megkeresztelned engem.” Ám a názáreti Jézus, aki testvérévé fogadta
az emberiséget, ragaszkodott a kereszteléshez, hogy minden megtörténjen, amit „vállalt”.
Jánost mindig sokaság kereste, így sokaság volt jelen, amikor Urunk Jézus
beállt a Jordán vizébe.
Keresztelésekor megnyílatkozott a Szentháromság: az
Atya szózata hallatszott az égből, a Fiú a Jordánban testileg volt jelen, a
Szentlélek pedig galamb képében szállt alá a megnyílt egekből. Ez a kezdet
szentháromságos esemény volt, innen ered az ünnep görög neve: Theofánia, vagyis
Isten megjelenése. Másnap,amikor János látta, hogy Jézus feléje tart, így
szólt: „Nézzétek, az Isten Báránya! Ő
veszi el a világ bűneit.” Ezután János tanúsította: „Láttam
a Lelket, amint galamb alakjában leszállt rá a mennyből, s rajta is maradt. Magam sem ismertem, de aki vízzel
keresztelni küldött, azt mondta: Akire látod, hogy leszáll a Lélek s rajta is
marad, az majd Szentlélekkel fog keresztelni. Láttam és tanúskodom róla, hogy ő
az Isten Fia” (Jn 1,32k). Ezzel kezdetét vette Jézus
nyílvános működése.
Beteljesedett
Izaiás próféta jövendölése: „Íme
az én szolgám, akit támogatok, választottam, akikben kedvem telik… Általad adok
világot a nemzeteknek…” (Iz 42,1-4. 6-7) Ő pedig, amerre
járt, jótetteket vitt végbe. (ApCsel 10,34-38) A názáreti Jézusban megismertük,
hogyan éljünk, s ha elesünk, keresztjére támaszkodva mindig visszatérjünk Istenhez
a Szentlélek erejéből.
“Ez az én szeretett Fiam, őt hallgassátok!” (Mk 9,6)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése