Jeremiás próféta a Közel-Kelet
történelmének egyik leggyötrelmesbb időszakában élt. Júdea déli szomszédja
Egyiptom, északon Izrael Asszíria vazallusa. Babilon közben megszerezte teljes
függetlenségét és lerombolta Ninivet, az Asszír fővárost. Júdea királya, Józija
(640-609) Asszíria vazallusa maradt, és a politikai függéssel együtt járt a bálványimádás
engedélyezése is. Amikor 622-ben a jeruzsálemi templomban megtalálták a Törvény
könyvet, Józija gyökeres reformot indított el Júdeában, sőt kiterjesztette
észak felé is. A nemzetközi helyzet lehetővé tette, hogy ünnepélyes keretek
közt megújítsák a mózesi szövetséget. Ennek előjátéka, hogy Isten meghívta
627-ben Jeremiást prófétának. Isten és Jeremiás közti párbeszéd kizárólag a meghívás
személyes hatásairól szól. (Jer 1,4-5. 17-19) Isten mindentudását, jelenlétét
és akaratát közli: „Mielőtt megalkottalak
anyád méhében, már ismertelek; mielőtt világra jöttél volna, megszenteltelek,
és prófétául rendeltelek a nemzetek javára.” Isten ismerete magában
foglalja azt is, hogy ő akarta Jeremiást és érzelmileg ragaszkodik hozzá. Így
léte első pillanatától Isten az ő életének ura. Megszenteltelek, vagyis Isten elkülönítette
Jeremiást a prófétai szolgálatra és irányítása alá vonta. A nemzetek számára
rendelte, mert Isten a világ és a történelem Ura. Isten megmentő szavát kell
hirdetnie népének és mindenkinek. Elfogadta a meghívást és nemcsak hirdeti,
hanem éli is az üzenetet.
Jézus szolgálata szintén kedves
Istennek, mert nem korlátozza szavait és tetteit saját népére, amely határok
nélküli szolgálata miatt nem találja őt vagy szavait kedvesnek. Jézus a
názáreti zsinagógában a „ma beteljesedett
az Írás” kijelentésével Isten ígéreteinek általa történő megnyilvánulására
utal. A felolvasott részben szereplő szegények, foglyok, vakok, elnyomottak mi
vagyunk, a bűn kifosztotta emberiség. (Lk 4,21-30) Fönséges szavaira mindenki
figyel, helyesel, csodálkozik. Mivel szívüket nem nyították meg Isten igéjére,
ezért személye találgatásába kezdenek. Jézus ekkor kicsinyhitűségükre mutat, az
Isten igéjét kell befogadni és nem kiváncsiságból és haszonlesésből gyógyító
jelekre és nagy tettekre várni. Rámutatott, hogy Isten határtalan irgalmában egykor
prófétákat küldött lázadó népéhez és mindenkihez. Illés és Elizeus sem Izrael fiai
közt művelt csodát, hanem a pogányok között, akiket Isten hitükért megmentett. Ekkor
a megcsontosodott hallgatók a szakadék szélére vezették, hogy letaszítsák, de ő
áthaladt közöttük, és eltávozott. Megmutatta hatalmát, neki nem árthatnak. Az
ellenkezés nem állíthatja meg, Ő folytatja útját az Atya tervének megfelelően. Mi
pedig fogadjuk be hittel Jézust, és amit kinyilatkoztatott. (1Kor 12,31-13,13)
Reméljük ígéreteinek valóra vállását, és a legértékesebb isteni erényt, a
szeretetet éljük meg.
„Te vagy, Istenem, erősségem és menedékem.” Zsolt 70,3.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése